Megállapodás a munkavállalóval – csak a javára szólhat


Egy Magyarországon bejegyzett SSC szolgáltatásait harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásával nyújtja. A munkáltató az ilyen munkavállalókat munkavállalási célú tartózkodási engedély alapján foglalkoztatja, ennek megfelelően a felek kétéves határozott idejű munkaszerződést kötnek. Az első engedély megszerzésekor a felmerülő költségeket (Magyarországra történő beutazás, engedély megszerzésével kapcsolatos jogi költségek, rövid távú szállás biztosítása; kb. 1500-2000 euró) kölcsönszerződés keretében előfinanszírozza a munkáltató, a kölcsönt a határozott idejű szerződés lejárta esetén pedig teljes mértékben elengedi. Amennyiben a felek a munkaviszony meghosszabbítása mellett döntenek, a tartózkodási engedély meghosszabbításával felmerülő költségeket a munkáltató teljes mértékben átvállalja (kb. 900 euró), tehát kölcsönszerződés megkötésére sem kerül sor (munkavállaló javára történő eltérés 1.). A munkáltató úgy döntött, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítását követően, a hosszabbítással felmerülő költségek átvállalása mellett lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállalók az ismételten megkötött határozott idejű munkaszerződést a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően mondják fel az Mt. 67. §-ának (1) bekezdése alapján (munkavállaló javára történő eltérés 2.). A munkáltató a munkavállaló javára történő eltérések biztosítása során a felmondási/azonnali hatályú felmondással összefüggő rezsimet kismértékben a saját javára is módosítaná a lentiek szerint. A fenti tényállás alapján (a munkavállaló javára történő eltérések alkalmazása) a lenti eltérések minősíthetőek-e összességében a munkavállaló javára történő eltérésnek, ezáltal jogszerűek lehetnek-e az ilyen munkaszerződéses rendelkezések az Mt. 43. §-ának (2) bekezdése alapján? Az érintett rendelkezésektől van lehetőség eltérni az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése szerint. Eltérések: a munkáltatói felmondás indokait rögzítő 66. § (8) bekezdésének kibővítése az Mt. 66. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a munkavállaló magatartására alapított felmondási okkal. Továbbá: az Mt. 79. §-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondás közlése esetén a megfizetendő összeg maximuma 12 havi távolléti díj helyett hat- vagy háromhavi távolléti díjban kerülne meghatározásra.


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2021. június 8-án (213. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4169

[…] hatályú felmondása esetén [Mt. 79. § (2) bek.] a hátralévő időre kifizetendő összeg legmagasabb mértékét a felek hat-, illetve háromhavi távolléti díjra csökkentik. Ezek viszont a munkavállalóra hátrányosabb kikötések, mint amit az Mt. előír.A kérdés tehát az, hogy a megállapodás a maga összességében érvényes-e. Megállapítható, hogy az Mt. megállapodással érintett rendelkezéseitől a munkavállaló javára megengedett az eltérés [Mt. 85. § (1) bek., 57. § (1) bek.]. Az idézett szabály alapján nemcsak az a megállapodás érvényes, amely a munkavállaló javára tér el az Mt.-től, hanem az is, amely a hátrányra, feltéve, hogy az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlítása alapján – azaz, ha a megállapodást mint egészet tekintjük – a munkavállalóra kedvezőbb megállapodásról van szó. Egyelőre nincs bírói gyakorlata annak, hogy ezt az összevetést milyen szempontok alapján kell elvégezni. A kérdéses megállapodásról mindenesetre megállapítható, hogy az mindkét fél vonatkozásában bővíti a felmondás lehetséges indokait, amely a munkavállaló esetén fokozottabb, hiszen teljesen mentesíti az indokolás kötelezettsége alól. Emellett a megállapodás csökkenti a munkáltatói azonnali hatályú felmondás esetén kifizetendő távolléti díj legmagasabb mértékét (amely kikötés csak akkor jut jelentőséghez, ha a jogviszony e speciális jogcím alapján szűnik meg), ugyanakkor jelentős költségek átvállalásáról is rendelkezik (amely költségek viszont minden esetben biztosan felmerülnek). Mindezek alapján a megállapodás […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.