524 talált cikk a munkavégzési kötelezettség kifejezésre

Kérdés: Gyermekvédelmi intézményünknél felmerült a gyanú az egyik munkavállaló kapcsán, hogy az otthonban lévő kiskorút bántalmazta (a kiskorú elmondása alapján). Rendőrségi idézés még nem történt, jelenleg a gyám intézkedése van folyamatban. Korábban volt rá precedens, hogy felmentettük a munkavállalót a munkavégzés alól, mert gyanúsítottként hallgatták ki egy ilyen ügyben, és távolléti díjat fizettünk részére (ami hosszú idő), míg az ügyben nem született határozat. Jelen esetben a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező kolléga kapcsán mi lenne munkajogilag a helyes intézkedés? Másik munkakörben sem tudjuk kiküszöbölni sajnos azt, hogy ne találkozzon gondozottakkal.

Kérdés: A választás miatti szavazatszámláló bizottsági tagoknak rögzítjük a választás miatti munkavégzés alóli mentességet. De a jegyzőkönyvvezetőknek és a helyi választási bizottsági tagoknak nem találjuk a jogszabályt, hogy ők a választás utáni hétfői napon milyen jogcímen vannak távol? Nálunk is megengedett, hogy ne jöjjenek másnap. Esetleg az Mt. szabályozhatja, hogy másnap mentesülnek a munkavégzés alól? Avagy szabályosan kellene egy munkáltatói elrendelés arról, hogy mentesüljenek a munkavégzés alól?

Kérdés: Bentlakásos szociális intézményben, idősek otthonában közalkalmazott ápolók, gondozók 12 órás, folytonos munkarendben dolgoznak, nem munkaidőkeretben. Adott hónapban általános munkarend szerint például 152 óra a ledolgozandó, a közalkalmazott beosztás szerint 12 napot dolgozott (12×12 óra = 144 óra), és szabadságon volt 3 napot (8 órával számolva 3×8 = 24 óra), így összesen 168 óra a ledolgozott idő. Ebben az esetben a 168 óra és a 152 óra különbözetét hogyan kell kezelni? Rendkívüli munkavégzésként (túlóra) ki kell esetleg fizetni, vagy mivel ténylegesen nem történt túlmunka, így nem kell? Illetve fordított esetben, hogyan kell kezelni, ha például 176 óra a ledolgozandó, de beosztása alapján 11 napot dolgozott (132 órát), és 4 nap szabadságon volt (32 óra), így összesen 164 óra a ledolgozott idő?

Kérdés: Hivatalunknál alkalmazásban álló vezető köztisztviselő munkatársunk megszerezte a negyven év jogosultsági időt, így jogosulttá vált a Kttv. 63. §-a (2) bekezdésének f) pontjában foglaltak szerinti a felmentés kérelmezésére. Szeretné megigényelni a nők negyven év jogosultsági idejével igénybe vehető nyugellátást, tervei szerint viszont nem venné igénybe az ellátás folyósítását, hanem lényegében egyből szüneteltetné, és ezzel együtt köztisztviselői jogviszonyát – immáron nyugdíjasként – folytatni kívánná. A tényállás alapján milyen lépéseket kell betartanunk a folyamat jogszerű lebonyolítása érdekében? Meg kell-e szüntetnünk a közszolgálati jogviszonyát két hónap felmentési idő biztosítása mellett, és ha igen, milyen jogcímen? Milyen határidőket és feltételeket kell figyelembe venni az ismételt foglalkoztatás során? Nyugdíjba vonulásának napját követően akár már másnap sor kerülhet a jogszerű foglalkoztatására, amennyiben bejelentette a nyugellátás szüneteltetését?

Kérdés: A közszolgálati ügykezelő egészségi állapotára hivatkozással (a konkrét ok a munkáltató számára nem ismert) közvetlenül próbaidejének lejártát követően, egyik napról a másikra (2025 decemberétől) táppénzre ment. A munkáltató felé kezdetben – kizárólag annak kérdésére – időszakos táppénzként kommunikálta távollétét hétről hétre, melyből aztán néhány hét után mai napig fennálló tartós táppénzes távollét lett. Azt mondta, hogy akkor fog újra dolgozni, ha jobban lesz, azt azonban nem tudja előre, hogy mikor. A munkatárs egészségi állapotáról a munkáltató konkrét információkkal nem rendelkezik. A munkáltató általános tájékoztatást kizárólag akkor kapott és kap a mai napig a munkatársról, ha maga érdeklődik annak állapota felől, egyébként a munkatárs semmilyen tájékoztatást, információt önként nem szolgáltat(ott) a munkáltató felé. A táppénzes iratait időről időre valamelyik családtagja hozza be az önkormányzati hivatal illetékes munkatársának. Mit tehet a munkáltató, ha a köztisztviselő egyik napról a másikra – a munkáltató számára ismeretlen okból – hónapokig terjedő tartós táppénzre megy, és előre nem látható ideig távol marad? Jelen eset okán felmerül, hogy hasonló helyzetben mit tehet a munkáltató abban az esetben, ha határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező köztisztviselője a próbaidő lejártát követően, egyik napról a másikra, látszólag ok nélkül nem jelenik meg a munkahelyén, több hónapja tartósan távol van táppénzes állományban a munkáltató számára ismeretlen okból, úgy, hogy egészségi állapotáról a munkáltatót érdemben nem tájékoztatja (de időről időre háziorvos által kiállított táppénzes irattal igazolja távollétét), a munkába visszatérésének ideje bizonytalan, előre nem látható? Ilyen esetben milyen jogai és a munkáltatója felé fennálló kötelezettségei vannak a köztisztviselőnek? Meddig köteles a munkáltató a köztisztviselő jogviszonyát fenntartani úgy, hogy munkaköre ellátatlanul maradt a távolléte miatt, és az önkormányzati hivatal többi munkatársának leterheltsége olyan mértékű, hogy e távol lévő munkatárs tartós helyettesítése gyakorlatilag megoldhatatlan, a helyettesítő(k)re nehezedő többletfeladatok jelentős és túlzott mértékű terhet jelentenek, adott esetben a saját munkaköri feladataik ellátását veszélyeztetik, ellehetetlenítik? Amennyiben az önkormányzati hivatalnak nincs lehetősége újabb köztisztviselői státusz létrehozására és új köztisztviselő foglalkoztatására, úgy jelen esetben szakemberszükségletének biztosítása érdekében a munkáltató jogosult-e a hónapok óta táppénzen lévő köztisztviselő jogviszonyának megszüntetésére, hogy az adott ellátatlan munkakörbe jelen lévő köztisztviselőt alkalmazhasson? Milyen indokolással teheti ezt meg? Hasonló esetben – ide nem értve a várandósság miatt tartós táppénzen lévő munkatársat – tartós, több hónapig tartó táppénzes távollét ideje alatt megszüntethető-e a közszolgálati jogviszony jogszerűen? Ha igen, miképpen szükséges eljárnia a munkáltatónak? Hogyan bizonyosodhat meg róla a munkáltató, hogy a köztisztviselő nem visszaélésszerűen veszi igénybe a táppénzes állományt? Jogosult-e részletes tájékoztatást, felvilágosítást kérni adott esetben a táppénzes igazolást kiállító háziorvostól vagy más egészségügyi szolgáltatótól, ha a tartósan táppénzen lévő munkatárs részéről csak annyi információt kap, hogy „Nem tudok dolgozni menni, mert nem vagyok jól”?

Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott asszisztens, aki 1967-ben született, szeretné igénybe venni a nők 40 éves nyugdíját. A nyugdíj mellett szeretne tovább dolgozni. 2026-ban a 40 éves szolgálati elismerési ideje is meglesz. A jelenlegi foglalkoztatónál 2024. II. 26. naptól áll jogviszonyban. Milyen módon szüntethető meg a jogviszonya? Mennyi felmentési idő jár a dolgozónak, és mikortól kell számolni? Fel kell menteni a munkavégzés alól a felmentési idő egy részére? A megszűnés napjáig ki kell fizetni neki a 40 éves szolgálati elismerést? Amennyiben továbbra is dolgozik, a nyugdíj megállapításához mindenképp szükséges a jogviszony megszüntetése?

Kérdés: A munkavállaló munkaszerződésében szerepel a céges autó korlátlan használata, és az is, hogy a munkavállaló tartós távollét alatt is használhatja a gépjárművet. Dönthet-e egyoldalúan úgy a munkáltató, hogy amíg a munkavállaló gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon van, visszaveszi az autót, a telefont, és emellett zárolja a munkavállaló céges e-mailjének hozzáférését? A munkáltató szándéka egyértelműen a munkaviszony ellehetetlenítése azzal a céllal, hogy a munkavállaló belemenjen egy közös megegyezésbe.

Kérdés: A polgármesteri hivatalnál közterület-felügyelő köztisztviselő háromhavi munkaidőkeretben dolgozik. Adott napokon (összesen három szombat és vasárnap) pihenőnap volt számára beosztva. Közben keresőképtelen lett (betegszabadság jár neki), a keresőképtelenségről szóló igazolása a fenti három szombatra és vasárnapra is szól. A beosztás szerinti három pihenőnap helyett – amelyeken keresőképtelen volt – kell-e a munkaidőkeretben másik három pihenőnapot biztosítani, hogy a munkaidőkeretben meglegyen a szükséges pihenőnapok száma? Vagy ebben az esetben a három nap keresőképtelenséget pihenőnapnak lehet számolni?

Kérdés: Hozzátartozó halála esetén a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól két napra. A munkavállaló feleségének nagyszülője hunyt el, 2025. január hónapban. A munkavállaló az igényét egy évvel később, 2026. január 6-án nyújtotta be. A munkáltató köteles megadni ebben az esetben a két nap „rendkívüli szabadságot”, vagy elutasíthatja a kérelmet? Ha elutasíthatja, milyen jogszabályra hivatkozva? Belső szabályzatban lehet-e szabályozni, hogy meddig fogadja el a kérvényeket a munkáltató? Pontosan ezen kellemetlenségek elkerülése végett.

Kérdés: Az Mt. 146. §-ának (6) bekezdése alapján a munkáltató mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól az egyoldalú munkáltatói szabályzatban meghatározott esetben „automatikusan”. Erre vonatkozóan a munkáltató dönthet-e úgy – ezen egyoldalú munkáltatói szabályzatban –, hogy e mentesítési időszak a szabadság vonatkozásában munkában töltött időnek minősül annak ellenére, hogy a fenti eset az Mt. 115. §-ának (2) bekezdésében lévő felsorolásban nem szerepel?