1537 talált állásfoglalás a munkaszerződés kifejezésre

Kérdés: Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?

Kérdés: Kollégánk az alábbi munkáltatóknál és időszakokban dolgozott: Európai Közgazdasági Szakközépiskola 2000. 03. 02-tól 2001. 12. 31-ig, munkaviszonyban pedagógusként, de pedagógusdiploma nélkül. Athéné Szakközépiskola 2002. 01. 01-től 2008. 10. 01.-ig, munkaviszonyban pedagógusként, de diplomáját csak 2004. 06. 14. napján szerezte meg. Általános Vállalkozási Főiskola 2011. 09. 01-től 2013. 12. 31-ig, munkaviszonyban tanárként. Ha csak abból indulok ki, hogy mindhárom helyen pedagógusként dolgozott, mindhárom munkaviszony figyelembe vehető a szakmai gyakorlati idő számításánál. De ha hozzátesszük a diplomaszerzés időpontját, akkor az Európai Közgazdasági Szakközépiskolában töltött teljes időtartam és az Athéné Szakközépiskolában 2002. 01. 01. – 2004. 06. 13-ig terjedő időtartam mellőzhető, azaz ezek az évek nem vehetők figyelembe a számításnál. Továbbá az Általános Vállalkozási Főiskola teljes időtartamával sem számolhatunk, mert itt nem folytattak pedagógusképzést, valamint a tanárnő informatikatanár volt a teljes pályafutása alatt, így nem oktatott idegen nyelvet semmilyen jogviszony keretében. Ha a jogszabályokat jól értelmezem, a jogviszonyok közül csupán 4 év 3 hónap és 18 nap vehető figyelembe a szakmai gyakorlati idő számításánál (Athéné Szakközépiskola 2004. 06. 14. – 2008. 10. 01).

Kérdés: Egészségügyi intézményt tart fenn az önkormányzat, és a szakorvoshiány miatt az utóbbi időben előfordul, hogy a szakorvos négy óra után, vagy szombat délelőtt tud rendelési időt vállalni. A biztonságos betegellátás érdekében ez esetben is szerződést kötünk a szakorvossal. A szakdolgozók (orvosírnok, asszisztens, ápoló stb.) az intézményben egészségügyi szolgálati jogviszonyban, normál munkarendben dolgoznak, jelenleg 08.00–16.00 óráig. Hogyan oldható meg úgy a szakdolgozók foglalkoztatása szabályszerűen a 16.00 óra utáni, illetve a szombat délelőtti rendelésen, hogy azt ne túlórában kelljen kifizetni (pl. 10.00–18.00 óráig)? Felvetődött az intézményben munkaidőkeret alkalmazása is, lehet-e munkaidőkeretet alkalmazni egészségügyi szolgálati jogviszony esetén? Van-e arra jogi lehetőség, hogy nem minden dolgozóra terjed ki a munkaidőkeret?

Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén 24/48 órás beosztásban látják el feladataikat az önkormányzati tűzoltóság munkavállalói. A dolgozó az egészségi állapotában bekövetkezett változás miatt szeretné kérelmezni a teljes munkaidős foglalkoztatásának részmunkaidős foglalkoztatásra történő módosítását (6 órára). Milyen beosztásban foglalkoztatható a dolgozó, illetve elláthat-e 24 órás szolgálatot részmunkaidős foglalkoztatás keretében?

Kérdés: Nem készenléti jellegű munkakörben, a gyártásban dolgozókat érintően a munkáltató szeretné a munkaközi szünetet a munkaidő részévé tenni, amely természetesen nem jelent akadályt a munkavállalók számára sem. Az Mt. 135. §-a nem tiltja az eltérést a 86. §-ban foglaltaktól, így szerintünk a 43. § (1) bekezdése alapján lehet, miszerint a munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a Második Részben foglaltaktól, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Így, ha nincs például kollektív szerződés, kizárólag munkaszerződésben rögzítve lehet a munkaközi szünet a munkaidő része. Rendelkezhet-e a munkáltató egyoldalúan is erről, ha a 46. § szerinti tájékoztatásban közli, a munkaközi szünet része a munkaidőnek, akkor az megfelelhet a jogszabályi előírásoknak, belső vagy egyéb szabályozás hiányában is? Nyilvánvalóan ez utóbbi amiatt kedvezőbb a munkáltatónak, mert azt egyoldalúan visszavonhatja (ha pl. a gyártási tényezők miatt már nem kell, hogy beletartozzon a munkaidőbe a munkaközi szünet), nem szükséges hozzá a munkavállaló hozzájárulása, mint a munkaszerződésben való rögzítésnél. Milyen jogalkalmazás helyes, követendő?

Kérdés: Állami fenntartású kórházban dolgozó egészségügyi szakdolgozót augusztus 1. hatállyal vezetőhelyettesi feladatok ellátásával bíztak meg határozatlan időre, melyről szóló dokumentumot augusztus végén kapta meg és vette át. Sem munkaköri leírást, sem egyéb tájékoztatást nem kapott. A munkaszerződését nem módosították, és az illetménye sem változott. Jogszerű-e ez így?

Kérdés: Az Eszjtv. 3. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerint nem lehet próbaidőt kikötni az azonos felek között létrejövő egészségügyi szolgálati munkaszerződésben. A konkrét esetben a felek között egyszer már volt egészségügyi szolgálati jogviszony, ami két évvel ezelőtt megszűnt. Most újra egészségügyi szolgálati jogviszonyt fognak létesíteni, és a munkáltató szeretne próbaidőt kikötni a munkaszerződésben, de az említett jogszabályi rendelkezés miatt elbizonytalanodott. A kérdés tehát az, hogy ezt a szabályt hogyan kell értelmezni, valóban tilos-e próbaidőt kikötni, ha korábban volt már a felek között egészségügyi szolgálati jogviszony, még ha az évekkel korábban meg is szűnt? Vagy esetleg a megszűnést követő rövid határidőn belül történő új jogviszony létesítésére vonatkozik csak a tilalom? Ez utóbbi esetben mennyi ez a határidő?

Kérdés: Egyik pedagógusunk több olyan szakközépiskolában tanított, ami alapítványi vagy magánfenntartású intézmény volt. A Púétv. 105. §-át, valamint a 401/2023. Korm. rendelet 42. és 93. §-ait olvasva próbáltuk meghatározni a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultság időtartamát, de nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy a felsorolt iskolákban eltöltött pedagógusi éveket be kell/lehet-e számítani. Ráadásul az ezeknél az intézményeknél eltöltött idő egy részében a kolléganő még nem rendelkezett pedagógusdiplomával. A törvényi és a rendeleti helyeket olvasva nem számítanánk hozzá a jogosultsági évekhez ezt a hozzávetőlegesen 10 évet.

Kérdés: Megtagadhatja-e a munkáltató a visszafoglalkoztatást a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló esetében arra hivatkozva, hogy a munkakört több személy helyett már csak egy munkavállaló látja el, így abban a munkakörben a munkájára nincs már szükség?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 295. számában az 5876. számú kérdésre válaszul kaptuk, hogy a 2012 óta intézményünkben dolgozó egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló iskolaorvosunknak 55 nap felmondási idő járna, mert a nők kedvezményes öregségi nyugdíját szeretné igénybe venni, és ezért kérelmezi a munkaviszonyának megszüntetését. Iskolaorvosunk is szakértőhöz fordult, akinek a válasza arra hivatkozott, hogy az egészségügyi intézményekre 2021. február 28-ig irányadó Kjt. a felmentési idő tartamát a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időhöz kötötte, és nem csak az utolsó munkáltatónál eltöltött időhöz. Márpedig a szóban forgó iskolaorvos a jelenlegi munkáltatójához történt belépése időpontjában 20 évet meghaladó közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett a felmentési idő számítása szempontjából. Álláspontja szerint ez egy olyan „szerzett jognak” minősült, ami nem enyészhetett el azáltal, hogy a közalkalmazotti jogviszonya másnap egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakult át. Tényleg figyelembe kell vennünk az összes közalkalmazotti jogviszonyát, vagy csak a nálunk eltöltött időt számítsuk be a felmentési időbe? Illetve mely jogszabályi háttért kell figyelembe vennünk a felmondási idő kiszámításához?