170 talált cikk a munkáltatói felmondás kifejezésre

Kérdés: Cégünknél a szabadságra jogosító idő megállapításánál merültek fel problémák. Ha a felmondási időre a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, akkor a felmentési idő tartamára jár-e szabadság? Ha valamelyik munkavállalónk például 55 napig táppénzen van, akkor neki milyen időtartam után jár szabadság: mind az 55 napra, vagy csak 25 napra? Továbbá, ha táppénz esetén jól értelmezzük, hogy az első harminc napra jár szabadság, akkor a 2013. évről áthúzódó táppénz esetén 2014-ben újra indul ezen harminc nap számítása (tehát adott esetben 2014. januárban töltendő táppénzes állomány alatt is jogosult szabadságra)?

Kérdés: Munkavállalónk GYED-ről szeretne visszajönni dolgozni, gyermeke másfél éves. Visszatérési szándékát írásban be is jelentette, korábbi munkakörét azonban már betöltöttük, és nagyon elégedettek vagyunk az új kollégával. További problémát jelent, hogy a visszatérni szándékozó munkavállaló egyúttal bejelentette, hogy ismét terhes, jelenleg a második hónapban van. Hogyan tudjuk megszüntetni ilyen körülmények között a munkaviszonyát, mert nem találtunk módot a továbbfoglalkoztatására?

Kérdés: Az egyik munkavállalónk decemberben szabadul jogerős börtönbüntetésének letöltése után. A munkaviszonya azonban jelenleg is fennáll. Milyen jogcímen mondhatunk fel neki? Ha felmondással élek, az, hogy börtönben volt, lehet indok?

Kérdés: Egyik munkavállalónknak fel kívánunk mondani, 2013. december 31-én; felmentési ideje a következő napon kezdődik el. A felmondás alapján 2014. február 15-én szűnik meg a munkaviszonya, és részére végkielégítést, felmentési időre járó távolléti díjat, valamint szabadságmegváltást kell fizetnünk, a 2014. évi időarányos szabadságaira tekintettel. A kérdésem, hogy a távolléti díjat hogyan kell kiszámolnunk ezekre a jogcímekre; valóban eltérőek lesznek az esedékességi időpontok?

Kérdés: Társaságunk marketingigazgatóját 2011 novemberében létesített négyéves határozott idejű munkaviszony keretében foglalkoztatjuk. A munkaszerződése szerint vezető állású munkavállalónak minősül. Mivel már nincs szükségünk marketingigazgatóra, meg szeretnénk szüntetni ezt a munkakört. Megtehetjük, hogy ezzel az indokkal felmondunk neki? A munkavállaló ugyanis nem szeretné elfogadni a felajánlott közös megegyezést, a munkájával pedig nincs komoly probléma.

Kérdés: Cégünk ügyvezetőjével tanácsadói munkakörre, határozatlan időre munkaviszonyt is létesítettünk. 2013. október 21-én azonban váratlanul lemondott az ügyvezetői tisztségről. A társaságnak így érthetően megrendült a belé vetett bizalma, és minden tekintetben meg kívánjuk szüntetni vele az együttműködést. A munkaszerződése kizárólag a tanácsadói munkakörre szól, és ez alapján nem minősül vezető állású munkavállalónak. Ennek ellenére a lemondását értelmezhetjük munkavállalói felmondásnak is? Ha nem, akkor felmondhatunk-e neki amiatt, hogy lemondott az ügyvezetői tisztségről?

Kérdés: Van egy munkavállalónk, akinek az előző velünk létesített munkaviszonya tizenöt évig tartott. Tudomásunk szerint ezen munkaviszony megszűnését követően egy napot ki kell hagynia, ha nyugdíjat szeretne igényelni. Ezt követően öregségi nyugdíjasként, szintén munkaviszonyban szeretnénk tovább foglalkoztatni. Ilyenkor az újabb nálunk létesített munkaviszonyában a felmondási idő megállapítását melyik dátumtól számítjuk? Ezzel megszakad a folyamatos munkaviszonyban töltött ideje?

Kérdés: Miként lehet megoldani a trafikokban, hogy az alkalmazottak az üzletekben napi 14-15 órát dolgozzanak? Van erre valami mód, ha nincs kollektív szerződésünk?

Kérdés: Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A fenti mondat megalapozza-e a munkáltató jogát arra, hogy kilépő dolgozójának a szabadságát ne adja ki akkor sem, ha azt a dolgozó kifejezetten kéri? Manapság ez egyre gyakoribb gond, s a munkáltató ezzel a mondattal takarózva végigdolgoztatja a teljes felmondási idő alatt a munkavállalóit, s a megmaradó részarányos szabadságos napokat megváltja pénzzel, noha a munkavállaló – alkotmányos jogával élve (regenerálódáshoz való jog) – a természetbeni kiadást kérte eleve a felmondásában. Nyilvánvaló, amennyiben nem lehetséges a szabadság kiadása, mert például a szabadság túlnyúlna a felmondási időszakon, vagy azonnali a felmondás és nincs más mód, akkor csak a pénzbeli megváltás marad. De ha lehetséges a kiadás, akkor jogosult a munkáltató megtagadni azt, azaz visszatarthatja a szabadságot jogszerűen?

Kérdés: Munkavállalónk 2013. március 29-én írásban benyújtott felmondásában bejelentette, hogy a következő munkanaptól munkaviszonyát felmondja, és kérte, hogy tekintsünk el a felmondási idő ledolgozásától. Indoklásként azt írta, hogy végzettségének jobban megfelelő munkát talált. Tapasztaltuk, hogy az ilyen esetekben, a munkavállaló visszatartása esetén a munkáját már nem végzi ugyanolyan intenzitással, ezért a felmondási idő egészére felmentettük a munkavállalót a munkavégzés alól. Az a kérdésem, hogy ebben az esetben is ki kell fizetnünk a harminc nap felmondási időre járó bért? Nincs mód arra, hogy az ilyen eseteket kivédje a munkáltató?