Utazási utalvány kiadása 2025-re

Kérdés: A 38/2024. Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató az utazási utalványt minden év március 31. napjáig a jogosultak rendelkezésére bocsátja, ha a jogosult legalább a tárgyév március 31-ét megelőző 365 napon – bármely, a jogszabályban felsorolt munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. A kormányrendelet 12. §-ának (2) bekezdése alapján a 7. § (1) bekezdése szerinti jogosultság az érvényes utazási utalvány felmutatásával a 7. § (3) bekezdése szerinti regisztráció elvégzéséig, de legkésőbb 2024. december 31-ig vehető igénybe. A közszolgáltatási szerződésben kijelölt közlekedési szolgáltatónál történő regisztrációra – értesülésünk szerint – eddig nem nyílt lehetősége az érintetteknek, mivel a rendszer még nem működőképes. Ez esetben a munkáltatónak még 2024. év végén ki kell állítania egy 2025. évre jogosító utalványt? Az esetlegesen így kiállított utazási utalvány meddig lesz érvényes a jogszabály alapján?
Részlet a válaszából: […] rendelet melléklete szerinti utazási utalványt minden év március 31. napjáig a jogosultak rendelkezésére bocsátja, ha a jogosult legalább a tárgyév március 31-ét megelőző 365 napon – bármely, az előző felsorolás szerinti munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. Az igényjogosultság alapjául szolgáló munkaviszony számításához a részidőket össze kell adni [38/2024. Korm. rendelet 7. § (1)–(2) bek.].A szabályozásból – különösen a részidők összeszámítására vonatkozó előírásból – álláspontunk szerint az következik, hogy a jogosultnak a tárgyév március 31. napját közvetlenül megelőző 365 napban (ami nem azonos egy évvel, szökőév esetén 1 nap eltérés van a két érték között) a rendeletben felsorolt munkáltatóknál folyamatosan munkaviszonyban (helyesen: a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében) kell állnia.A szabályozás lényege tehát az, hogy meg kell vizsgálni, a tárgyév március 31-én igaz-e, hogy a megelőző 365 nap mindegyikén jogosító foglalkoztatási jogviszonyban állt-e az érintett. Ha igen, akkor a foglalkoztató kiadja részére az utazási igazolványt, ha nem, akkor nem. Ez az új belépők kérdését is megoldja, hiszen, haa) a tárgyév március 31-én a rendeletben felsorolt munkáltatónál állt a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében, ésb) tárgyév március 31-ét közvetlenül megelőző 365 napban a rendeletben felsorolt valamely munkáltató(k)nál állt a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében,akkor részére annak a munkáltatónak kellett kiadni az utazási igazolványt, akivel március 31-én jogviszonyban állt. Ha ilyet nem kapott – mert például nem volt meg a szükséges 365 napja –, akkor a tárgyévben igazolványt e szabály alapján később sem kaphat, más munkáltatótól sem. Ha pedig 2024. március 31-ig nem a rendeletben felsorolt valamely munkáltatónál állt (folyamatosan) a kormányrendelet szerinti foglalkoztatási jogviszonyok egyikében, biztosan nem volt meg az elvárt 365 napja.A kedvezmény akkor vehető igénybe, ha az utazási utalványt[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Kárfelelősség otthoni munkavégzés esetén

Kérdés: Távmunka, illetve home office esetén a munkavédelmi feladatok, felelősségek és kötelezettségek hogyan alakulnak? Lehet azt mondani, hogy a munkáltató a munkával kapcsolatos ellenőrzési jogkörét (egyebek között a munka-, tűzvédelmi előírások betartásának ellenőrzése képpel) mindkét esetben az Mt. előírásai alapján gyakorolja és gyakorolhatja, de az ilyen jellegű szabályok betartása mindenkor a munkavállaló felelőssége (szankciók: károkozás kifizettetése, munkaszerződés megszüntetésének esélye)?
Részlet a válaszából: […] meghatároznia – annak tekintetében, hogy a munkavédelmi előírásokat milyen szituációkban, hogyan kell megtartani. Ezen szabályok megsértéséért a munkavállaló az általános szabályok szerint – és nem szigorúbban – vonható felelősségre a kártérítési kérdésekben [Mt. 179. § (1) bek.], és akár indokul szolgálhatnak a munkaviszony megszüntetésére [Mt. 66. § (2) bek., 78. § (1) bek.] is.A munkaszerződésben megállapított távmunkavégzés esetén a munkavédelmi előírások attól függően alakulnak, hogy a munkavégzés számítástechnikai eszközzel vagy nem ilyen eszközzel történik. Az első esetben a munkáltató csak írásbeli tájékoztatást ad a munkavállalónak a munkavédelmi szabályokról, amelyeket be kell tartania, de a munkavállaló maga határozhatja meg a munkavégzési helyét [Mvt. 86/B. §]. A második esetben viszont a felek megállapodásában kell rögzíteni a munkavégzési helyet, és ott az általános szabályok szerint[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Gyermek után járó pótszabadság arányosítása

Kérdés: A gyermekek után járó pótszabadságot kell-e arányosítani? Jól tudom, hogy születés esetén sem számít, mikor születik a gyermek, mert a plusz szabadságnapok akkor is megilletik teljes egészében a szülőt, ha a gyermek év végén születik?
Részlet a válaszából: […] munkanapnak számít [Mt. 121. §]. Az időarányosítás alapja tehát az, hogy maga a munkaviszony jött létre vagy szűnt meg az év közben, annak nincs jelentősége, hogy a szabadságra jogosító körülmény az év során mikor következik be. Emellett a törvény külön is rögzíti, hogy a gyermek után járó pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni,[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Megállapodás fizetés nélküli szabadságban

Kérdés: Az év végi leállás idejére – mivel ennek pontos időtartama is csak most konkretizálódott cégünknél – nem maradt elegendő szabadsága minden dolgozónak. Ilyen esetben állásidő-fizetési kötelezettsége lenne a munkáltatónak. Alapesetben fizetés nélküli szabadságot csak a munkavállaló kérelmezhet. De szabályos eljárás-e az, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodást kötnek a fizetés nélküli szabadságról az érintett időszakra vonatkozóan?
Részlet a válaszából: […] igényli. Ennek hiányában, ha a munkáltató nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének, azt állásidőnek kell tekinteni, és az érintett időszakra a munkavállalónak jár az alapbére és esetleges bérpótlékjai is. Az állásidőre csak akkor nem kell bért fizetni, ha annak oka elháríthatatlan külső ok [Mt. 147. §]. Éppen ezért körültekintően kell vizsgálni,[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Emelt összegű végkielégítésre való jogosultság – a meghatározó időpont

Kérdés: Az Mt. 77. §-a (2) bekezdésének első pontja szerint a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. Az Mt. 77. §-ának (4) bekezdése szerint a végkielégítés az Mt. 77. §-ának (3) bekezdése szerinti mértéke attól függően, hogy a munkaviszony három–öt, tíz–tizenöt, húsz–huszonöt éve áll fenn, további egyhavi, kéthavi vagy háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha például a munkaviszony a munkáltató felmondása alapján, és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg. Hogyan kell értelmezni az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó jogosultsági feltételt? Mikor kell a munkáltatónak vizsgálni, hogy a munkavállaló védett korúnak minősül-e, ami alapján az emelt összegű végkielégítés megilleti? A védett korúak egységesen a felmondás közlésének időpontjában válnak jogosulttá az emelt összegű végkielégítésre is, vagy pedig a felmondási idő hossza, illetve az ötéves védett időszakból még hátralévő idő befolyásolja ezt a jogosultságot, és például a nyugdíjhoz már közel álló védett korú munkavállaló egy hosszabb felmondási idő alatt a munkaviszony megszűnéséig „elveszti” jogosultságát a magasabb összegre? Konkrét példával: a munkavállaló munkaviszonya a felmondás közlésének időpontjában öt éve áll fenn, így kéthavi távolléti díjnak megfelelő végkielégítésre jogosult. A munkavállaló a felmondás közlésekor védett korú, de a felmondási idő alatt betölti a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (illetve megszerzi az előírt szolgálati időt), ami alapján a munkaviszony megszűnésekor már nyugdíjas munkavállalónak minősül. Jár-e a munkavállalónak az emelt összegű végkielégítés?
Részlet a válaszából: […] esetén hathavi távolléti díj összege.A végkielégítésa) a)–b) pontban meghatározott mértéke egyhavi,b) c)–d) pontban meghatározott mértéke kéthavi,c) e)–f) pontban meghatározott mértéke háromhavitávolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony az Mt. 77. §-ának (1) bekezdésében meghatározott módon és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.Nem jár azonban végkielégítés a munkavállalónak többek között akkor, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [Mt. 77. § (5) bek. a) pont].A fentiekből – megítélésünk szerint – az következik, hogy az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó jogosultsági feltételt ugyanabban az időpontban kell vizsgálnia a munkáltatónak, mint a végkielégítésre irányadó feltételeket általában. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, illetve mértékének meghatározása tekintetében a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontja irányadó. Ebből következően az, hogy a munkavállaló jogosult lesz-e az emelt összegű végkielégítésre, felmondás esetén attól függ, hogy a felmondás közlésének időpontjában a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül van-e. Ha igen, akkor megilleti az emelt összegű végkielégítés, ha még nem, akkor az nem illeti meg őt. Ha a felmondási idő alatt utóbb betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt, az nem fogja befolyásolni[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Megbízási szerződés a munkáltató és alkalmazottja között

Kérdés: Munkavállalóink a munkaszerződés szerinti munkakörük ellátása mellett szabadidejükben megbízási szerződés keretében számlalevelek kihordásával kapcsolatos feladatokat látnak el. Felvetődhet-e színlelt szerződés alkalmazása, ha ugyan az ellátott tevékenység teljes mértékben elkülönül a munkaviszonyban betöltött munkakör feladataitól, de a megbízási szerződés határozatlan időre szól, a számlalevelek kihordását a megbízó által meghatározott naptári időszakban kell teljesíteni, valamint a megbízási díj havi rendszerességgel – a kihordott levelek darabszáma alapján – kerül megállapításra és elszámolásra?
Részlet a válaszából: […] megítélése szempontjából azonban nem az elnevezésnek, hanem a tartalomnak van döntő jelentősége. A minősítés során nem a szerződés elnevezéséből vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni [BH2005. 102.]. A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni [Mt. 27. § (2) bek.], így, amennyiben a megbízási szerződés munkaviszonyt leplez, ez utóbbira irányadó rendelkezéseket, vagyis az Mt.-t kell alkalmazni az adott jogviszonyra.A foglalkoztatásfelügyeleti hatóság a foglalkoztató és a foglalkoztatott közötti jogviszony minősítése során figyelembe veszi, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a foglalkoztatott jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására vagy csorbítására, és a szerződést a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól, ha a jogviszonyt létrehozó szerződés tartalma szerint munkaszerződésnek felel meg [115/2021. Korm. rendelet 3. § (1) bek.]. Egy esetleges foglalkoztatásfelügyeleti eljárásban a foglalkoztatónak kell bizonyítania azt is, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés nem a munkaviszony leplezésére irányul [115/2021. Korm. rendelet 3. § (2) bek.].Arról, hogy megbízási szerződésről van-e szó, csak valamennyi körülmény ismeretében lehet állást foglalni, a kérdésben leírtak alapján munkaviszonyról vagy megbízási jogviszonyról is szó lehet. Kétséges ugyanakkor, hogy a megbízási jogviszony létesítése vajon nem a munkajogi rendelkezések megkerülésére irányul-e (lásd pl. a munkaidő, a pihenőidő, a kártérítési felelősség vagy a munkavédelem szabályait). Ha például a kézbesítési feladatok elvégzésére a megrendelő irányítása, ellenőrzése alatt, utasításai szerint, az általa meghatározott időkeretek között, az általa biztosított munkaeszközökkel kerül sor, valóban különös gonddal kell eljárni a jogviszony minősítése során.A jogviszony minősítését az eset összes körülményének mérlegelésével kell elvégezni. Az egyes jogviszonyok elhatárolása során megfelelő kiindulópont lehet a már hatályban nem lévő, de a munkavégzésre irányuló jogviszonyok elhatárolásához mind a mai napig jól használható 7001/2005. FMM–PM együttes irányelv, mely egykoron a munkaügyi hatóság és az adóhatóság ebbéli tevékenységének orientálása érdekében gyűjtötte össze a munkaviszony elhatározásának egyes ismérveit (elsődleges és másodlagos minősítő jegyeit), és egyben ismertette a bírói gyakorlatot is. Az elsődleges minősítő jegyek között a tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás, a személyes[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. február 11.

Nyugdíjas pedagógus – a jogviszony-megszüntetés feltételei

Kérdés: A Púétv. szerinti köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló óvodapedagógus jogviszonya fenntartása mellett korábban már kérte a nyugdíja megállapítását a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglaltak alapján, és azt azóta igénybe is veszi. Amennyiben a nyugdíj mellett foglalkoztatott pedagógus jelzi munkáltatójának, hogy szeretné jogviszonyát felmentéssel megszüntetni, az esetben a Púétv. 49. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a munkáltató köteles-e felmentéssel – felmentési idő kiadásával – megszüntetni a jogviszonyt, vagy e tekintetben felajánlhatja-e például a közös megegyezés jogcímén történő jogviszony-megszüntetést? A Púétv. 3. §-ának 26. pontjában foglaltak alapján nyugdíjasnak minősülés vonatkozásában van-e különbség a tekintetben, hogy az érintett pedagógus öregségi nyugdíjat, vagy a Tny. 18. §-ának (2a) bekezdésében foglaltak szerinti, „nők 40”-et igényelte meg korábban, vagy e vonatkozásban mindkét esetben egyaránt nyugdíjasnak minősül a pedagógus, és alkalmazható a Púétv. 49. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti felmentési lehetőség? Ez alapján a végkielégítésre való jogosultság vonatkozásában is mindkét esetben nyugdíjasnak minősül már a pedagógus, és felmentés esetén sem illeti meg egyik esetben sem a végkielégítés? Amennyiben a munkáltató a pedagógus kérésére nyugdíjasnak minősülésre tekintettel felmentéssel szünteti meg a jogviszonyt, azt csak felmentési idő biztosítása mellett teheti meg?
Részlet a válaszából: […] még nem állapította meg, pusztán eleget tesz a jogszabályi kritériumoknak (életkor, szolgálati idő). Másfelől a nő a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a saját döntése alapján veheti igénybe a „nők 40” nyugdíjat – ezt a nyugdíjfolyósító hatóság csak akkor állapítja meg, ha a nő ezt kérelmezi. E nyugdíj esetében tehát a nyugdíjasnak minősüléshez az is kell, hogy a foglalkoztatott ne csak a feltételekkel rendelkezzen, de a nyugdíjfolyósító hatóság erről egy határozatot is kiadjon, és e határozat véglegessé (régi kifejezéssel: jogerőssé) váljon. Ha a nő ilyen határozatot kapott, erről a munkáltatóját értesíteni köteles, mivel ez egy olyan tény, amely a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek szempontjából lényeges [Púétv. 6. § (3) bek.], továbbá ahhoz is szükséges az ismerete, hogy a munkáltató jogszerűen tudja teljesíteni a foglalkoztatás utáni közteherlevonási kötelezettségeit. Ami tehát a felmentést illeti: mind az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének tényével, mind – ezt megelőzően – a „nők 40” nyugdíjról kiadott határozat véglegessé válásával a nő munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül, és ettől kezdve a munkáltató őt saját döntése alapján a Púétv. 49. §-a (1) bekezdésének e) pontjára hivatkozással bármikor felmentheti.A kötelező felmentés esetét a Púétv. 49. §-ának (3) bekezdése határozza meg. A munkáltatót ez a kötelezettség akkor terheli, ha a nő a 40 év jogosító időt legkésőbb a felmentési idő (és egyben a jogviszony) utolsó napjára eső módon megszerzi – hiszen, ha ennél később szerezné meg, akkor erre az indokra értelemszerűen a felmentésnél nem lehetne hivatkozni. A kérelméhez nem muszáj a „nők 40” nyugdíj megállapításáról szóló határozatot csatolnia, de az sem kizárt, hogy ehelyett elegendő annak a határozatnak a bemutatása is, amely a jogosító idővel való rendelkezés időpontjának megállapításáról szól, de magát a nyugdíjat ténylegesen még nem állapítja meg. Természetesen az sem kizárt, hogy a 40 év jogosító idő megszerzésének időpontja ne a jogviszony utolsó napjára essen, hanem korábbi időpontra – a jogosult akár már akkor is rendelkezhet ezzel, amikor a kérelmet benyújtja. A kérelem benyújtásának lehetősége mindaddig fennáll, amíg be nem tölti az öregségi nyugdíjkorhatárát, mert ekkortól már az alapeset szerinti öregségi nyugdíj címén minősül nyugdíjjogosultnak. Tehát nem akadálya a felmentési kérelem benyújtásának, hogy kolléganőjük már jelenleg is kapja a „nők 40” nyugdíjat – amennyiben azonban betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. február 11.

Nyugdíjas egészségügyi szolgálati jogviszonyának megszüntetése

Kérdés: Az Eszjtv. hatálya alá tartozó dolgozónk a 2024. év elején nyugdíjba ment, a felmentési időt letöltötte, végkielégítést nem kapott. Néhány hónap múlva visszavettük dolgozni, és jelenleg is Eszjtv.-s jogviszonyban van foglalkoztatva úgy, hogy a nyugdíját szünetelteti, és jövedelemkiegészítés formájában kapja meg. Ha a dolgozóra nem lesz szükségünk, akkor ebben az esetben mi a felmondás menete, illetve van-e még valami, ami megilleti a dolgozót a munkaviszony megszüntetésekor?
Részlet a válaszából: […] szolgálati ideje [Tny. 18. §], vagy egyébként valamely, a törvényben felsorolt nyugdíjszerű ellátásban ténylegesen részesül [Mt. 294. § (1) bek. g) pont]. Az öregségi nyugdíj szüneteltetésének időtartama alatt – a törvény kifejezett rendelkezése miatt – az érintett nyugdíjasnak minősül [Tny. 83/C. § (3) bek.]. A nyugdíjasnak minősülő munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondásakor a munkáltatót indokolási kötelezettség nem terheli, és nem jár végkielégítés sem [Mt. 66. § (9) bek., 77. § (5) bek. a) pont]. A felmondási és felmentési[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Igazolatlan hiányzások elszámolása munkaidőkeretben

Kérdés: Gépkezelő munkakörben foglalkoztatunk munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében. A kölcsönvevő által alkalmazott munkaidőkeret végén a munkaidőkeretre vonatkozó szabályok szerint eljárva figyelembe vesszük egyrészről a munkavállaló által teljesített munkaidőt, másrészről pedig a munkáltató által beosztott munkaidőt. Kölcsönvevő partnerünk azt kérte, hogy a munkáltató által beosztott munkaidő számításánál az igazolatlan hiányzásokkal érintett munkaidőt ne vegyük figyelembe, hogy a hiányzások által keletkezett többletórákra ne kelljen megfizetni a túlórapótlékot. Kérem szakmai állásfoglalásukat a kérdés kapcsán!
Részlet a válaszából: […] munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni [Mt. 93. § (3) bek.]. A szabály nem tesz különbséget a távollétek között attól függően, hogy azok igazoltak vagy igazolatlanok voltak. Tehát az igazolatlan távollét idejét is a fenti kétféle mód valamelyike szerint kell elszámolni. Ezért a munkáltató tekintheti úgy, hogy a beosztással egyezően megvalósult az igazolatlanul távol töltött munkaidő is, vagy – a másik módszer szerint – ezt az időszakot figyelmen kívül kell hagynia, azaz le kell vonnia az elvileg beosztható és a teljesített[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Köznevelési patthelyzet

Kérdés: Óvodapedagógus anyukát GYES-ről visszatérve a munkáltató nem tudja a kinevezésben foglalt intézményben foglalkoztatni. Ebben az esetben felmentéssel megszüntetheti a munkáltató a jogviszonyt, ha az anyuka nem hajlandó másik intézményben munkát vállalni? Jogosult kérvényezni a gyermek 8 éves koráig a munkavégzés helyének megváltoztatását? Illetve az anyukának lemondás esetén kötelező letölteni a 90 napos lemondási időt?
Részlet a válaszából: […] hanem a munkáltató kezdeményezi a kinevezésnek a munkavégzés helyével kapcsolatos változtatását, ezt pedig a foglalkoztatott elutasította.A Púétv. 68. §-ának (2)–(3) bekezdése elvben arra is lehetőséget ad a munkáltató számára, hogy – megegyezés nélkül – a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót egyoldalúan más munkavégzési helyen történő munkavégzésre utasítsa (kiküldetés). Ez azonban naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 munkaórát nem haladhatja meg. A 100. § (1) bekezdése alapján ekkor a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló az ellátott munkakörre előírt, de legalább a havi illetményére jogosult. A Púétv. 68. §-ának (5) bekezdése azonban ezt a lehetőséget korlátozza, mivel a kisgyermekes anyák védett foglalkoztatottnak minősülnek. A gyermek 4. iskolai évfolyama tanítási évének végéig az anya csak hozzájárulásával kötelezhető más helységben végzendő munkára. Természetesen, ha a másik munkavégzési hely ugyanazon a településen található, akkor a munkáltató egyoldalúan a 44 napot a kisgyermekes anya részére is elrendelheti teljesíteni egy másik tagintézményben.Megjegyezzük, hogy a munkáltató számára elvileg az is megoldást jelenthet, ha a joggal való visszaélésre hivatkozással a bíróságtól kéri, hogy a munkavégzés helyének megváltoztatásához történő foglalkoztatotti hozzájárulást az ítéletével pótolja. A Púétv. 7. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis joggal való visszaélésnek minősül, ha a másik fél a Púétv. által megkívánt hozzájáruló jognyilatkozat megadását megtagadja, feltéve, hogy ez a magatartása a köznevelés folyamatos biztosításával összefüggő érdeket vagy a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, és az érdeksérelem másképpen nem hárítható el (pl. a munkáltató nem tud átszervezést végrehajtani, vagy a helyettesítésre felvett kolléga jogviszonyát megszüntetni). A sikeres munkáltatói pernyertesség esetén[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. február 11.
1
2
3
…
8