112 talált cikk a pihenőidő , időtartam kifejezésre

Három műszakos munkarendben foglalkoztatott munkavállalóink részére, szakonként, minden hónapra kifüggesztjük a munkaidő-beosztást. Az április havi beosztáson a munkanap reggel 6 órától a következő nap reggel 6 óráig volt meghatározva, a munkahét pedig hétfő reggel 6 órától a következő hét hétfő reggel 6 óráig. A kiszállítási igények miatt az éjszakás műszaknak május 1-jén 22 órakor kell indulnia, ezért a május 2-ai, keddi munkanap kezdetét 22 órára tettük. Tehát, ha jól gondoljuk, ez már nem minősül munkaszüneti napi munkavégzésnek. Így a május havi beosztáson a munkanap meghatározása: 22 órától a következő nap 22 óráig tart, a munkahét meghatározása: hétfő 22.00 órától a következő hét hétfő 22.00 óráig tart. Szabályos-e a munkanap-, munkahétkezdet megváltoztatása ily módon, ha a munkaidő-beosztást legalább 168 órával korábban, illetve a beosztásmódosítást legalább 96 órával korábban közöljük? Lehetséges-e, hogy egy hónapon belül az egyik héten a munkanap, munkahét kezdete 6 óra, a másik héten viszont 22 óra?

Az egyik munkavállalónknak, akit háromhavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatunk, minden hétköznap két településen kellene munkát végeznie, az első telephelyen 8:00–12:00, a második telephelyen 14:30–16:30 között. A két munkavégzés között a munkavállalónak nincs ideje hazautazni. A két település között kb. 10 perc az út busszal. Alkalmazható-e erre az esetre az Mt. 100. §-a szerinti osztott napi munkaidő úgy, hogy erről a munkavállalóval megállapodást kötünk, valamint a munkaszerződésben a munkahely mindkét telephelyet tartalmazni fogja? Ekkor csak a két telephelyen beosztott időt számoljuk el munkaidőként, a köztes idő pihenőidő. Vagy a két munkavégzési hely közötti utazásra tekintettel munkaidőként kell elszámolni a 8:00–16:30 közötti teljes időtartamot?

Egyházi iskolánál 2015. augusztus 16-tól alkalmazunk felső tagozaton 5–6. osztályban angoltanárként egy kollégát, aki 1993-ban szerzett tanítói diplomát, aztán 5 évig egyetemre járt művelődési és felnőttképzési menedzserszakon, később, 2015-ben szerezte meg a tanítói diplomára épülő angol műveltségterület kiegészítő szakot. Őt 2015-ben Pedagógus I. fokozat 2-es kategóriájába soroltuk, hiszen nem volt ugyan szakmai gyakorlata, de rendelkezett legalább 6 év munkaviszonnyal. A pedagógus most azt állítja, hogy a Kjt. 87/A. §-a alapján 2015-ben úgy kellett volna besorolni, mintha 1993 óta folyamatosan pedagógus-munkakörben tanított volna. Életútja során 1998–2004 között, majd 2005–2015 fennállt munkaviszonyaiban nem a köznevelés területére tartozó gazdasági társaságoknál dolgozott. Véleményem szerint a Kjt. 87/A. §-ának (3) bekezdése egyházi intézmény esetében nem irányadó. A 2005. évi költségvetési törvényig a mindenkori költségvetési törvény írta elő, hogy a Kjt. 55–80. §-a vonatkozik az egyházi fenntartókra, ugyanis ez volt a normatív állami juttatás és a közoktatási kiegészítő támogatás igénybevételének feltétele (munkaidő, pihenőidő, illetmény-előmeneteli rendszer), de a 87/A. § nem szerepelt a felsorolásban.