60 cikk rendezése:
11. cikk / 60 Készenlét megszervezése – az időkorlátok
Kérdés: Egyik kis létszámú telephelyünkön egyetlen karbantartó kolléga dolgozik, akire gyakorlatilag bármikor szükség lehet, ha valami technikai zavar van a termelésben. Teljes munkaidős munkaszerződése van, mellette készenlétet teljesít a munkaidején kívül. Megoldható-e, hogy állandóan készenlétben legyen, amikor éppen nincs beosztva? Azt nem tudjuk előre tervezni, hogy a munkaidején kívül mikor lehet szükség a munkájára. Felmerült az is, hogy kötnénk vele egy megbízási szerződést a munkaidején kívüli feladatok elvégzésére. Ez szabályos lenne?
12. cikk / 60 Készenlét – a szabadság alatti elrendelhetőség kérdése
Kérdés: Üzemünkben a munkavállalók a veszélyhelyzet ideje alatt kivették az első fél évre járó időarányos szabadságukat, ám – főként a családosok – tetemes szabadságot kívánnak igénybe venni a nyári hónapok alatt is. Mivel most sok munkánk torlódott fel, valószínűleg több esetben kénytelenek leszünk a szabadságon lévő munkavállalókat is visszahívni, ha nem tudunk egy adott feladatot nélkülük megoldani. Köthetünk-e olyan megállapodást a munkavállalóval, hogy a szabadság idején is készenlétet ad, amikor pedig behívjuk dolgozni, azt túlórában számoljuk el?
13. cikk / 60 Szabadságcsökkentés késések miatt
Kérdés: Egy munkavállalónk rendszeresen késik. Van arra lehetőség, hogy a le nem dolgozott órái helyett, ha annak a mértéke eléri a 8 órát, egy nappal kevesebb szabadságot adjunk ki neki?
14. cikk / 60 Bizalomvesztésre alapított felmentés vagy hivatalvesztés
Kérdés: Egyik – válófélben lévő – kolléganőnk sorozatosan késett, a munkahelyén iktatással kapcsolatos munkaköri feladatait bizonyíthatóan egyáltalán nem látta el, amikor vezetője erre figyelmeztette, minősíthetetlen hangnemben válaszolt neki, munkaidejét a büfében és kollégáinak a magánéleti problémáit mesélve töltötte el, ami kollégáiban ellenérzést keltett, és munkavégzésüket is akadályozta. A munkáltató – a Kttv. hatálya alá tartozó önkormányzat – bizalomvesztésre hivatkozással kívánja megszüntetni a jogviszonyát, lévén, hogy megsértette a Kttv. 76. §-ának (2) bekezdésében szereplő kötelezettségeit, nevezetesen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, továbbá a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést. Megtehetjük-e biztonsággal ezt a lépést munkáltatói részről?
15. cikk / 60 Készenlét – beosztása és elszámolása
Kérdés: A munkáltatónál a dolgozók nap 8 órás munkaszerződéssel rendelkeznek, háromhavi munkaidőkeretben vannak foglalkoztatva, a beosztások mindig egy hónapra készülnek el, amelyet egy héttel korábban közlünk. Amennyiben egy tízórás műszakot követően ugyanazon dolgozó számára készenlétet rendelünk el négyórás időtartamban (este nyolctól éjfélig), és a készenlét alatt 10-től 12 óráig be kellett jönni dolgoznia, akkor a kétórás munkavégzés időtartamát a munkaidőkeretben el lehet számolni, és így a munkaidőkeretből még hátralévő időszakra ennyivel kevesebb munkaidőt lehet beosztani? Amennyiben a készenlét alatt berendelés történik, akkor a pihenőidőt hogyan kell számolni? Erre a két órára hogyan kell számolni a bért, és mennyi időn belül kell kifizetni? Az Mt. 112. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban? Mennyi időre lehet egyszerre a készenlétet megállapítani? 10 órás munkaidő után mennyi készenlét rendelhető el maximálisan?
16. cikk / 60 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
17. cikk / 60 Félnapos betegség elszámolása
Kérdés: Hazaküldtek a műszakból egy beteg munkavállalót pár óra után, de nem ment el orvoshoz, és másnap már megint jött dolgozni. Igazolt ilyenkor a délutáni távolléte? Ha nem, hogyan kell elszámolni?
18. cikk / 60 Ügyfélkörelvonás – egyéni vállalkozás munkaviszony mellett
Kérdés: Cégünk könyvviteli szolgáltatással foglalkozik. Egyik dolgozónk ugyanezen tevékenységi körrel egyéni vállalkozói igazolványt váltott ki. Erről az ügyfélkapus visszaigazolás alapján szereztünk tudomást. Ebben az esetben milyen lehetősége van a munkáltatónak? Mit tehetünk a saját ügyfélkör védelme vagy a munkaidő alatti saját vállalkozói tevékenység tilalma (pl. telefonok, e-mailek kezelése) céljából? Jogosult volt egyéni vállalkozói igazolvány kiváltására a munkáltató hozzájárulása nélkül?
19. cikk / 60 Baleset a munkahelyen kívül – a munkáltatói felelősség feltételei
Kérdés: A munkavállaló ittasan jön dolgozni; a portán megszondáztatják, majd emiatt hazaküldik. Ha elüti egy autó hazafelé menet, terheli-e a munkáltatót ezért felelősség? Ha a munkavállaló megsérül, kórházba küldik, és a munkáltató telephelyéről saját gépkocsijával, biciklijével vagy gyalog elindul a kórházba, és menet közben szenved balesetet (pl. elütik), akkor felelős-e a munkáltató?
20. cikk / 60 Éjszakai rendkívüli munkavégzés kockázata – a készenlét elrendelésének hiányában
Kérdés: Cégünk 24 órás hibaelhárítási szolgáltatást nyújt ügyfeleinknek. Ez azt jelenti, hogy a karbantartó kollégáknak rendszeresen kell készenlétet is adniuk a munkaidejükön kívül. A törvény havonta 168 óra készenlét elrendelését engedi meg. Létszámhiány miatt viszont ez nekünk nem elegendő ahhoz, hogy minden megyében, mindennap legyen hibaelhárításra igénybe vehető kolléga. Akkor is kötelezhetjük a munkaidőn kívül hibaelhárításra a munkavállalót, ha hivatalosan nem rendeltünk el neki készenlétet? Ilyen esetben hogyan kell elszámolni a munkabért?
