8 talált cikk a munkáltató működési körébe eső ok kifejezésre

Kérdés: A munkáltató egy olyan gazdasági társaság, amely projektcég, tehát a munkavállalók programokban kerülnek foglalkoztatásra. A programban foglalkoztatottak létszámának csökkentése (tehát nem egy szervezeti egység létszámának csökkentése) miatt lehet-e működéssel összefüggő okból felmondani egy munkavállalónak? Mit kell nézni akkor, amennyiben egy munkavállaló a munkaköri leírása alapján „X” programban kerül foglalkoztatásra, és oda is kerül elszámolásra a munkabére, azonban a valóságban „Y” programban dolgozik? Ebben az esetben, ha „Y” programban történik valóban a létszámcsökkentés, és neki mondunk fel, nem lesz emiatt az jogellenes?

Kérdés: A munkáltató átszervezést hajt végre, és bizonyos munkakörökben foglalkoztatottak létszámát le akarja csökkenteni. Például hat takarító helyett csak négyet szeretne alkalmazni, nyolc informatikus helyett ötöt, mert annyi is elég lenne a feladat ellátására, és ezzel költséget is racionalizálna. Ilyen esetben meg kell-e indokolnia a munkáltatónak, hogy miért éppen annak a két személynek mondott fel, vagy ez nem szükséges? Elég-e a felmondásban arra hivatkozni, hogy munkáltató működésével összefüggő okból átszervezést hajt végre, létszámcsökkentésről határozott, és az adott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése mellett döntött? Tipikusan ekkor a gyengébben teljesítők kerülnek a munkaszervezetből eltávolításra. Mi a teendő, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor megkérdezi, miért éppen ő lett kiválasztva? Van-e válaszolási kötelezettsége a munkáltatónak?

Kérdés: Harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztatna az ügyfelem. A munkaszerződés aláírásra került, annak ellenére, hogy nem volt biztos az aláírás időpontjában abban, hogy a munkavállaló megkapja a tartózkodási engedélyt. Végül ma lett nyilvánvaló, hogy sem a Magyar Kártyára, sem az EU Kék Kártyára nem jogosult a leendő munkavállaló. Ha nincs próbaidő kikötve a munkaszerződésben, milyen hivatkozással lehet felmondani a munkaviszonyt? Amikor megkötötték a munkaszerződést, akkor 90 napos tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezett a munkavállaló.

Kérdés: Az egyik munkavállalónk február 28-án töltötte be a 65. életévét. Szervezeti okokra hivatkozással szeretnénk megszüntetni a jogviszonyát március végével. Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy elindította-e a munkavállaló a nyugdíjazását. Védett korúnak minősül-e a munkavállaló, vagy nyugdíjasként kell-e kezelnünk? (Emelt összegű végkielégítésre jogosult-e, vagy akár indoklás nélkül is megszüntethetjük a jogviszonyát?)

Kérdés: Az Mt. 58. §-ában foglaltakra figyelemmel a felek a munkaszerződést megegyezéssel módosíthatják. A cég telephelyén levő áruház az önkormányzat által lebontásra kerül, ezért az egység megszűnik. Az egységvezető 1979. április 17-én kiállított szakmunkás-bizonyítványa szerint "háztartási felszerelés eladó", továbbá 1988. június 14-én boltvezetői szakvizsgát tett. A munkáltató a működési területén az egyik fióktelepén lévő élelmiszerboltban egységvezetői állást ajánlott fel ugyanazon munkabér fejében a munkavállaló részére. A munkavállaló a felajánlott állást nem fogadja el azzal az indokkal, hogy a szakmája szerint nem élelmiszer-eladó. Kéri, hogy a munkáltató mondja fel a munkaviszonyát, és fizesse ki a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban felmerülő járandóságait, így különösen a végkielégítést. A cég az említett helyen foglalkoztatni tudja a munkavállalót vezetői állásban, ugyanazon munkabérért, ezért nem kíván felmondani neki. A munkavállaló a jelenlegi és a felajánlott munkahelyre is csak utazással tud eljutni. Jogszerű-e a munkavállaló kérése a fentiek alapján? Mi a teendő ebben az esetben, tekintettel arra, hogy a munkaszerződés-módosítást neki is alá kell írnia?

Kérdés: Egyik munkavállalónkat, aki értékszállító személy- és vagyonőr munkakörben dolgozik nálunk, a pénzszállítás közben támadás érte, melynek következtében súlyosan megsérült. A munkavállaló nem vagyoni kár megtérítését kéri; ugyanakkor álláspontunk szerint a támadás egy olyan esemény, amely a munkáltató működési körén kívül esik, és teljes mértékben elháríthatatlan – azaz munkáltatóként mentesülünk a kárfelelősség alól. Helytálló lehet ez a hivatkozás, ha perbe bonyolódunk?

Kérdés: Cégünk likviditási gondokkal küszködik. Munkavállalóinkat november közepétől nem tudjuk foglalkoztatni, állásidőre járó személyi alapbért fizettünk a részükre. Egyik munkavállalónk közben megbetegedett, így a törvény szerint 15 napig betegszabadságot fizettünk, majd ezt követően táppénzigényt nyújtott be az egészségbiztosítási pénztárhoz. A tb azonban az igényét elutasította, arra hivatkozva, hogy állásidőre járó bér fizetésére vagyunk kötelesek, így a munkavállalónak nincs a táppénzfizetést megalapozó keresetvesztesége. Szerintünk viszont, mivel keresőképtelen, táppénz jár a részére. Mi az álláspontjuk?

Kérdés: Munkavállalónk elcsúszott az üzem udvarán, miközben az egyik szerelőcsarnokból a másikba haladt át munkaidőben. A csúszás következtében olyan szerencsétlenül esett, hogy agyrázkódást szenvedett, és eltörte a karját, felgyógyulása több hónap is lehet. Az udvar vizes volt, de azt bizonyítani nem tudjuk, hogy ezt a munkavállaló nem vette figyelembe. Terheli-e kártérítési felelősség cégünket, szóba jöhet-e a kármegosztás?