Alvállalkozó munkaerő-kölcsönzés esetén

Kérdés: Ajánlatkérőként közbeszerzési eljárást folytattunk le egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkaerő-kölcsönzés tárgyban. A szerződést megkötöttük a nyertes ajánlattevővel. Az ajánlattevő alvállalkozót szeretett volna bevonni a teljesítéshez, azonban szerződéskötés után megkereste az ajánlatkérőt azzal, hogy nem tudja teljesíteni a szerződést, mert véleménye szerint az Mt. 216. §-ának (2) bekezdése ezt nem teszi lehetővé, mivel alvállalkozó bevonása esetén ő fog kölcsönvevőnek minősülni. Álláspontunk szerint, a Kbt. 3. §-ának 2. pontja szerinti alvállalkozó fogalmára is figyelemmel, az alvállalkozó az, aki közvetlenül részt vesz a szerződés teljesítésében, így az alvállalkozó kölcsönbe adó nem a közbeszerzési eljárásban nyertes kölcsönbe adónak, kettejük viszonyában kölcsönvevőnek adja át a munkavállalókat, hanem velük az ajánlatkérőnek, a közbeszerzési szerződés kölcsönvevőjének teljesít. Az ajánlattevő bevonhat-e alvállalkozót a szerződés teljesítésébe, vagy valóban nem lehetséges ez munkaerő-kölcsönzés esetén?
Részlet a válaszából: […] A Kbt. kérdésben idézett definíciója szerint, az alvállalkozó általános szabály szerint az a gazdasági szereplő, aki (amely) a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés teljesítésében az ajánlattevő által bevontan közvetlenül vesz részt [Kbt. 3. § 2...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. június 25.

Utazási kedvezményre jogosító jogviszonyok időtartama

Kérdés:

A 38/2024. Korm. rendelet szerint a munkáltató az utazási utalványt minden év március 31. napjáig a jogosultak rendelkezésére bocsátja, ha a jogosult legalább a tárgyév március 31-ét megelőző 365 napon – bármely, felsorolt munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. Az igényjogosultság alapjául szolgáló munkaviszony számításához a részidőket össze kell adni. A "365 napon (...) munkaviszonnyal rendelkezik" kitétel egy év – közszférában töltött – jogviszony meglétét feltételezi? És ehhez például 20 év jogviszonnyal rendelkező dolgozó 10 évvel ezelőtti közszférában eltöltött jogviszonya is beszámítható? Vagy csak a március 31. napját közvetlenül megelőzően szerzett jogviszony számítható be? Vagy a 365 napon belül bármennyi jogviszony elegendő a megjelölt munkáltatóknál? A másik kérdésem a "tárgyév március 31-ét megelőző" fordulatra vonatkozik. Ha új belépő dolgozóról beszélünk, és például szeptember 1-jén kezdődik a jogviszonya, esetében is a március 31-ét megelőző jogviszonyok vehetők figyelembe?

Részlet a válaszából: […] A jogszabályban meghatározott kedvezményű utazásra jogosulta) a költségvetési szervek és intézmények – beleértve az önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szerveket is – közalkalmazotti, egészségügyi szolgálati, köznevelési foglalkoztatotti, szakképzési oktatói,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. május 14.

Polgármester – az óvodaigazgatókkal kapcsolatos munkáltatói jogkör

Kérdés: A Mötv. 67. §-a (1) bekezdésének g) pontja értelmében a polgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az önkormányzati intézményvezetők tekintetében. A Púétv. 73. §-ának (15) bekezdése szerint a köznevelési intézmény igazgatója felett az egyéb munkáltatói jogokat a fenntartó gyakorolja. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre tekintettel ki gyakorolja az önkormányzati fenntartású óvoda igazgatója felett az egyéb – a kinevezés, vezetői megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más – munkáltatói jogokat? Az illetmény(emelés), jutalom, teljesítményértékelés megállapítása a képviselő-testület vagy a polgármester hatáskörébe tartozik?
Részlet a válaszából: […] A köznevelési intézmény fenntartói az Nkt. 2. §-ának (3)–(4) bekezdései alapján a következők lehetnek: az állam, a nemzetiségi önkormányzat, valamint – kizárólag óvoda tekintetében – a települési önkormányzat, az egyházi jogi személy, a vallási egyesület, más...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. március 5.

Egy szakács felmenthetősége – törvényi tényezők

Kérdés:

Szakács munkakörben dolgozó kolléganőnk részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyban, rokkantsági ellátás mellett végezte a munkáját. Sajnos egészségi állapota miatt a soron következő foglalkozás-egészségügyi vizsgálat alapján a szakorvos véleménye értelmében szakács munkakörben a továbbiakban nem alkalmas feladatainak ellátására. Az intézményben más munkaköri feladatot nem tudunk biztosítani számára. Jól értelmezem-e a Kjt. rendelkezéseit, miszerint ebben az esetben a munkáltató felmentéssel és végkielégítéssel megszüntetheti a közalkalmazott jogviszonyát? Végkielégítés fizetése esetén a rokkantsági járadéktól elesik-e a közalkalmazott?

Részlet a válaszából: […] A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a Kjt. 30/A–30/D. §-aiban és a 32. §-ban foglalt korlátozással – felmentéssel akkor is megszüntetheti, ha a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált [Kjt. 30. § (1) bek. c) pont]. A...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. október 17.

Képzésen való részvétel

Kérdés:

Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak (kiküldetésnek) minősül-e az, ha a munkáltató arra kötelezi a munkavállalóját, hogy vegyen részt egy olyan képzésben, amelyre a munkaszerződésében rögzített munkahelytől eltérő helyen kerül sor? Melyek a jogkövetkezményei annak, ha a munkáltató a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás mértékét túllépi? Munkavállalói oldalon például csak az utasítás megtagadása jöhet szóba, vagy esetlegesen más jogkövetkezmény is? Lehet-e ennek foglalkoztatásfelügyeleti jogkövetkezménye, illetve vizsgálja-e a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás törvényi korlátját a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság?

Részlet a válaszából: […] Az Mt. 53. §-a értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Noha a "kiküldetés" kifejezést az Mt. ma már nem használja, de a munkaszerződéstől eltérő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 27.

Egyetemleges felelősség – nem zárható ki több munkáltató által létesített munkaviszonyban

Kérdés:

A munkavállaló több munkáltató által létesített atipikus munkaviszonyban áll. A két munkáltató egyfelől a munkaszerződésben kifejezetten rögzítette, hogy csak az egyikük fizeti a munkabért, másfelől külön szerződésben kifejezetten megállapodtak abban, hogy a másik munkáltató semmilyen módon nem tehető felelőssé, ha a munkavállaló bármely oknál fogva nem vagy nem megfelelő összegű munkabért kap. Felülírhatják-e ezáltal a munkáltatók az Mt. 195. §-a (3) bekezdésének azon szabályát, miszerint a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek?

Részlet a válaszából: […] Több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg. A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabérfizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti [Mt. 195. § (1)–(2) bek.]. Az Mt. 195....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 6.

Egyetemleges felelősség – nem zárható ki több munkáltató által létesített munkaviszonyban

Kérdés:

A munkavállaló több munkáltató által létesített atipikus munkaviszonyban áll. A két munkáltató egyfelől a munkaszerződésben kifejezetten rögzítette, hogy csak az egyikük fizeti a munkabért, másfelől külön szerződésben kifejezetten megállapodtak abban, hogy a másik munkáltató semmilyen módon nem tehető felelőssé, ha a munkavállaló bármely oknál fogva nem vagy nem megfelelő összegű munkabért kap. Felülírhatják-e ezáltal a munkáltatók az Mt. 195. §-a (3) bekezdésének azon szabályát, miszerint a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek?

Részlet a válaszából: […] Több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg. A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabérfizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti [Mt. 195. § (1)–(2) bek.]. Az Mt. 195....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. május 16.

Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – részmunkaidőben

Kérdés:

Részmunkaidő esetén a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatáskor az Mt. 53. §-ának (2) bekezdése szerint előírt naptári évenként összesen 44 beosztás szerinti munkanap vagy 352 óra (8×44) arányosítását hogyan kell értelmezni? Ha a munkavállaló napi 4 órás részmunkaidős, akkor nála ez a foglalkoztatási korlát: 22 munkanap (44/2) vagy 176 óra (352/2) (1. számítás), vagy 22 munkanap (44/2) vagy 88 óra (4×22) (2. számítás)? Hogyan alakul a számítás, ha ezt a munkavállalót napi 2-2 órára osztjuk be rendes munkavégzésre? Ilyen esetben a munkavállalót az 1. számítás szerint 176 órára beoszthatom, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló ezt napi 2 órával számolva 88 munkanap alatt fogja teljesíteni? Vagy a 2. számítás szerint csak 88 órára oszthatom be, ami szerint napi 2 óra beosztás esetén ezt 44 munkanap alatt teljesíti? Ha a munkáltató órában kívánja nyilvántartani a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást, akkor az nem gond, hogy így az órában megadott maximumot nem, de a 22 munkanapot túllépjük? Ha munkanapban szeretném nyilvántartani, akkor pedig valójában nincs is jelentősége, hogy napi hány órára szól a beosztás szerinti munkaidő, akkor is ez 22 munkanapra szólhat? Vagy az órában és a munkanapban meghatározott éves korlátnak együttesen kell teljesülnie?

Részlet a válaszából: […] A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Az ilyen foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. Ezt...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. április 25.

Bruttó bércsökkentés a nyugdíjazásra figyelemmel

Kérdés: Társaságunk fő profilja hulladékgyűjtés és -szállítás. Tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgozó kilenc munkavállalónk közül ketten elérték az öregséginyugdíj-korhatárt, de továbbra is szeretnének aktívan dolgozni, és társaságunk továbbra is foglalkoztatni kívánja őket. A társaság döntése alapján nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérét előzetesen a munkavállalóval közös megegyezéssel csökkentettük addig a mértékig, ameddig a nettó munkabére ugyanannyi lett, mint korábban, illetve a többi nem nyugdíjas státuszú munkavállaló esetében. Helyes-e a megítélésünk – különösen az Mt. 12. §-ában szabályozott egyenlő bánásmód követelményére tekintettel – a nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérének közös megegyezéssel történő csökkentését illetően, amelynek alapján az eltérő levonások miatt (a nyugdíjasok ugyanis mentesülnek a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék alól) ugyanannyit kapnak kézhez, mint az ugyanebben a munkakörben dolgozó nem nyugdíjas státuszú munkavállalók? Az egyik nyugdíjas munkavállaló előzőleg és utólagosan is szóban sérelmezte a bruttó munkabérének csökkentését, mert állítása alapján más munkáltatóknál a nyugdíjas munkavállalók többet keresnek. Sérti-e társaságunk döntése az egyenlő bánásmód követelményét, amennyiben nyugdíjas státuszú munkavállalóink bruttó munkabére kevesebb, nettó munkabére viszont forintra ugyanannyi, mint nem nyugdíjas státuszban álló, ugyanezen munkakörben dolgozó munkavállalóinknak?
Részlet a válaszából: […] A kérdésből arra lehet következtetni, hogy a felek a munkaszerződésben az alapbér összegét közös megegyezéssel – kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozataikkal – módosították a nyugdíjasnak minősülő munkavállalók [Mt. 294. § (1) bek. g) pont] esetében. Ha a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. december 20.

Munkahely meghatározása a munkába járás szempontjából

Kérdés: Cégünk egyik munkavállalója Nyíregyházán lakik, és a munkáltató nyíregyházi telephelyén dolgozik. A munkáltató a munkavállalót az Mt. 53. §-a alapján a munkaszerződéstől eltérően a munkáltató debreceni telephelyén való munkavégzésre utasítja. Kérdésünk, hogy a munkavállaló nyíregyházi lakóhelyéről a debreceni telephelyre való utazás munkába járásnak vagy hivatali, üzleti utazásnak minősül az utazási költségek elszámolása szempontjából? A 39/2010. Korm. rendelet a munkába járást a lakóhely és a munkavégzés helye között definiálja, ugyanakkor az nem derül ki, hogy ez csak a munkaszerződés szerinti munkavégzési hely, vagy egyébként a mindenkori tényleges munkavégzési hely viszonylatában értelmezhető.
Részlet a válaszából: […] A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni [Mt. 53. § (1) bek.]. A kiküldetés ilyen esetben azt jelenti, hogy a munkáltató egyoldalú döntése (utasítása) alapján...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. december 20.
1
2
3
15