1. cikk / 18 Munkáltatói joggyakorlás – a jogosult utólagos jóváhagyása
2. cikk / 18 Alapbér a munkaszerződésben – más a szám és más a betű
3. cikk / 18 Szerződés két ellentmondó nyelvi változatának értelmezése
4. cikk / 18 Munkaidő-beosztás módosítása a munkavállaló szóbeli kérésére
5. cikk / 18 Munkaszerződés két nyelven
6. cikk / 18 Szóban kötött munkaszerződés – a következmény
7. cikk / 18 Munkaszerződés-módosítás elektronikus levélben
8. cikk / 18 Ha a "főnök" nem tud magyarul
9. cikk / 18 Az írásbeli jognyilatkozat érvényessége
Az Mt. 22. §-ának (7) bekezdése kimondja, hogy az olvasni nem tudó, továbbá olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is [az Mt. 22. § (6) bekezdésében foglaltakon, tehát közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formán túl], hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta. Megvalósul-e a törvényi kritérium, nevezetesen az okirat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül-e akkor, ha a munkáltató képviseletében eljáró, magyar nyelvet nem értő személy nyilatkozatának aláírását két tanú igazolja, míg a munkavállaló vonatkozásában nem két tanú alkalmazására kerülne sor, hanem ügyvédi ellenjegyzésre? Az okiratot alkotó jognyilatkozatok a Pp. 325. §-a (1) bekezdésének nem ugyanazon, hanem eltérő pontjai szerinti kritériumnak felelnek meg.