Vezetőnek minősülők a régi és az új Mt.-ben

Kérdés: A korábbi Mt. 188/A. §-a alapján a munkáltató több, meghatározó jelentőségű munkakört betöltő munkavállalóját vezető állásúvá minősítette (amelyet a felek a munkaszerződésben is rögzítettek). Ezen munkavállalók vonatkozásában azonban az új Mt. 208. §-ának (2) bekezdésében meghatározott két feltétel közül az egyik (alapbér mértékére vonatkozó előírás) nem áll fenn. A munkavállalók a fentiek alapján az új Mt. szerint vezetőnek minősülnek-e, alkalmazhatók rájuk az új Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezései, valamint szükséges-e módosítani a munkaszerződésüket?
Részlet a válaszából: […]  Az új Mt.-t – az Mth. eltérő rendelkezése hiányában – ahatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell [Mth. 2. § (1)bek.]. Ennek értelmében – mivel az Mth. más szabályt nem határoz meg – a régiMt. szerint vezetőnek minősített munkavállalók...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. augusztus 27.

Rendkívüli munkavégzés és a munkavállaló vezető állása

Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?
Részlet a válaszából: […] ...vezető állású munkavállalóknak az Mt. alapján kétcsoportja van, idesorolhatók egyrészt az Mt. 188. § (1) bekezdése szerinti (atörvény erejénél fogva vezetőnek minősülő) vezetők: a munkáltató vezetője,valamint helyettese, másrészt az Mt. 188/A. §-a szerinti,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. április 4.

Vezető állású munkavállaló szabadsága

Kérdés: Ügyvezetőként dolgoztam az egyik cégnél, és a munkaviszonyomat közös megegyezéssel megszüntettem. Kértem a munkáltatómat, hogy a munkaviszonyom fennállása alatt ki nem adott szabadságot fizesse ki, hiszen azt azért nem tudtam kivenni, mert a cég közgyűlése nem rendelkezett a szabadságom kiadásáról. A munkáltatóm azt mondja, nem fizeti ki a ki nem vett szabadságomat, mert nekem kellett volna gondoskodnom a taggyűlés összehívásáról a szabadságom kiadása érdekében, és ha ezt nem tettem meg, akkor ez az én hibám, erről ő nem tehet. Még arra is hivatkozott, hogy a munkaszerződésemben a szabadság kivételéről nem állapodtunk meg, ami igaz is, csak nem tudom, hogy ez miért fontos. Egyébként a cég nem vezet munkaidő-nyilvántartást. Szerinte kivehettem volna bármikor a szabadságomat, persze azt nem mondta, hogy mégis mikor, hiszen mindig sok munka volt. Kérdésem: jár-e részemre a ki nem adott szabadságom pénzbeli megváltása?
Részlet a válaszából: […] ...kitűnik, hogy vezető állású munkavállaló volt amunkáltatónál. Az Mt. 192. § (1) bekezdése kimondja, hogy a vezető a munkaidőbeosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – amunkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.