12 talált cikk a munkabér , felmondás , új Mt. , munkaviszony , vezető kifejezésre

Kérdés: A cég egyik fióktelepén levő bolti egység értékesítésre kerül. Az értékesítés során a cég mint eladó és a vevő megállapodtak abban, hogy a vevő mint az egység új tulajdonosa tovább foglalkoztatja az egységvezetőt és a helyettest. Más munkavállalók azt kérik, hogy a munkáltató munkaviszonyukat mondja fel, és fizesse ki a járandóságaikat (végkielégítés stb.). Tekintettel arra, hogy a munkavállalók nem kívánnak az új tulajdonosnál munkát vállalni, a cég ugyanazon munkakörben ugyanazon munkabér fejében egy másik fióktelepen munkát ajánlott fel a munkavállalók részére, akik ezt a munkát sem kívánják elfogadni, és továbbra is kérik, hogy a munkáltató felmondással szüntesse meg a munkaviszonyukat. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi munkahelyük a lakóhelyükön van, a felajánlott bolti egység munkahely a cég másik fióktelepén található. Jogszerű-e a munkavállalók kérése ez esetben, nevezetesen a munkáltató részéről történő munkaviszony felmondása, végkielégítés kifizetése? Mi a teendő, amennyiben a munkaszerződés-módosítást a munkavállalók nem írják alá?

Kérdés: Az Mt. 58. §-ában foglaltakra figyelemmel a felek a munkaszerződést megegyezéssel módosíthatják. A cég telephelyén levő áruház az önkormányzat által lebontásra kerül, ezért az egység megszűnik. Az egységvezető 1979. április 17-én kiállított szakmunkás-bizonyítványa szerint "háztartási felszerelés eladó", továbbá 1988. június 14-én boltvezetői szakvizsgát tett. A munkáltató a működési területén az egyik fióktelepén lévő élelmiszerboltban egységvezetői állást ajánlott fel ugyanazon munkabér fejében a munkavállaló részére. A munkavállaló a felajánlott állást nem fogadja el azzal az indokkal, hogy a szakmája szerint nem élelmiszer-eladó. Kéri, hogy a munkáltató mondja fel a munkaviszonyát, és fizesse ki a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban felmerülő járandóságait, így különösen a végkielégítést. A cég az említett helyen foglalkoztatni tudja a munkavállalót vezetői állásban, ugyanazon munkabérért, ezért nem kíván felmondani neki. A munkavállaló a jelenlegi és a felajánlott munkahelyre is csak utazással tud eljutni. Jogszerű-e a munkavállaló kérése a fentiek alapján? Mi a teendő ebben az esetben, tekintettel arra, hogy a munkaszerződés-módosítást neki is alá kell írnia?

Kérdés: Határozatlan idejű munkaviszonyban az azonnali hatályú munkavállalói felmondás közöltnek minősül-e, ha a munkavállaló a munkáltatónak szóban előadja a felmondási szándékát, annak okait, az írott felmondását viszont nem közvetlenül a munkáltatónak (munkáltatói jogkör gyakorlójának) adja át, hanem a munkáltató jelenlétében, annak az irodájában egy íróasztalon elhelyezi? A munkáltató nem fejezi ki sem egyetértését, sem ellenvéleményét a felmondással kapcsolatban, azonban a munkáltató egyik vezetője (aki képviselő ugyan, de függelmi kapcsolatban nem áll a munkavállalóval, és munkáltatói jogkör gyakorlására egyébként sem jogosult) közli, hogy a felmondást nem fogadják el. A munkáltató jelen esetben sem nyilvánít véleményt. Tekinthető-e ez az eset akképp, hogy a felek szóban a munkaviszony folytatásában állapodtak meg? Új munkaszerződés megírására nem került sor. Mi a megítélése annak, ha a munkavállaló a továbbiakban bejárna ugyan a munkahelyére, azonban a munkáltató nem engedi be arra hivatkozással, hogy a munkaviszonya megszűnt? A munkavállaló jogosult-e munkabérre? A munkáltatónak be kell engednie a munkahelyre? Valóban megszűnt a munkaviszony? A munkáltató ugyanakkor elmulasztotta kijelenteni a munkavállalót, valamint az elszámolási kötelezettségét sem teljesítette.

Kérdés: 2016. december óta megbízott szakvezetőként dolgozom. Szóban arra kaptam ígéretet, hogy 2017 áprilisában véglegesítenek ebben a munkakörben. Ez sajnos nem történt meg. Most augusztusban a bérpapírom átvételekor azzal szembesültem, hogy a béremet önkényesen módosították. Ezt jeleztem is a HR felé, akik azt mondták, hogy ugyan akartak velem beszélni erről, de végül nem tudtak, mivel szabadságon voltam, illetve a munkaidő-beosztásom miatt sem volt lehetőség rá. Később a HR-osztályon kaptam egy bérajánlatot, bruttó 203 000 forint alapbér lett volna, ami háromhavonta 20 000 forinttal emelkedett volna. Az ajánlatot nem fogadtam el arra hivatkozva, hogy 2016 decembere óta dolgozom ebben a pozícióban, amiért bruttó 350 000 forintot kaptam havonta, és már áprilisban dönteniük kellett volna a véglegesítésemről. Ezenfelül az ajánlott összeg nagyon kevés, különös tekintettel arra, hogy más újonnan felvett munkavállaló bruttó 300 000 forintos alapbért kap. Miután nem írtam alá a munkaszerződés-módosítását, arra kértek, hogy szeptember végéig maradjak ebben a pozícióban, és utána meglátják, hogy tudnak-e foglalkoztatni tovább valamilyen munkakörben. Erre azt válaszoltam, hogy csak aznap vagyok hajlandó abban a munkakörben dolgozni, de másnap már nem töltöm be a pozíciót. Mivel nem volt más választásom, közös megegyezéssel "lefokoztak". Azt hallottam, hogy a HR szerint "bérzsarolással" fenyegetőztem, ami nem igaz, hiszen én csak azt a kérdést tettem fel, hogy miért nem ér annyit a munkám tíz év után, mint egy frissen felvett munkavállalóé. Megszüntethetik a munkaviszonyomat "bérzsarolásra" hivatkozva? Tehetek-e hivatalosan ellene valamit? Ha sor kerül erre, tíz év munkaviszony után jár-e valamilyen végkielégítés, ha vagy a munkáltató, vagy én mondok fel? Munkaügyi bíróságra vihetem-e az esetem, illetve érdemes-e?

Kérdés: Fél éve létesítettem munkaviszonyt a jelenlegi munkahelyemen nem vezető állású munkavállalóként. A munkaszerződésemben kikötésre került, hogy ha a munkaviszonyom bármikor – időkorlátozás nélkül – munkáltatói felmondással szűnik meg, akkor nyolchavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre leszek jogosult. A munkáltatóm felszámolás alá került, a felszámoló pedig erre hivatkozva felmondott nekem. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy végkielégítést egyáltalán nem fizetett a részemre. Azt mondta, hogy annak ellenére, hogy benne van a szerződésemben, nem illet meg a végkielégítés, csak azok a juttatások, amelyek törvény alapján járnak. Jogszerűen tagadta meg a felszámoló a végkielégítés fizetését?

Kérdés: A munkavállalót vállalatunk cégvezetőként, munkaviszony keretében foglalkoztatja. Határozott idejű munkaszerződése van, amely 2015. augusztus 31-én jár le. Mi azonban munkáltatói felmondással meg akarjuk szüntetni a munkaviszonyát még a határozott idő lejárta előtt. Az illető vezető állású munkavállalónak minősül, hiszen ő a cég első számú vezetője. Ebben az esetben a még hátralévő határozott időre járó munkabérére is jogosult lesz felmondás esetén a munkavállaló?

Kérdés: Operatív igazgatóként dolgozom cégünknél. A munkaszerződésem szerint nem vagyok vezető állású, de ténylegesen mindig én helyettesítem az ügyvezetőt. Azt hallottam, hogy a tulajdonos le akar engem is váltani, de szerintem nem adtam okot a felmondásra. Ilyen esetben létezik olyan indok, amivel felmondhat nekem?

Kérdés: Munkaviszonyomat felmondással megszüntettem. Ez azzal jár, hogy a tanulmányi szerződésem alapján egy bizonyos összeget vissza kell fizetnem. A HR-osztály tájékoztatása szerint 38 nap betanulás után van tartozásom. Ami számomra nem világos, hogy pontosan hogyan számították ki ezt az értéket. A tanulmányi szerződésem ugyanis nem határozza meg, milyen képzést is kapok, csak utal egy külön képzési tervre. Ez valóban 38 napi tételt tartalmaz, de ebben a cég magyarországi telephelyének bejárásától a kötelező tűzvédelmi oktatáson keresztül a vállalatirányítási szoftverek megismerésén kívül igen változatos elemek szerepelnek. Nem vitatom, hogy például a külföldi képzésem díjával tartozom. A HR szerint viszont, ha a vezetőm mind a 38 napot betanulásnak minősíti, akkor az a betanulás, és a szerződésem alapján ennek díját kell visszafizetnem. Hogyan dönthetjük el ezt a vitát, hogy ne kelljen a kötelezőnél többet fizetnem? Ha a szerződésem tartalmazza, hogy szerződésszegés esetén a támogatás levonható a béremből, akkor ezt a felmondási időm alatt már vonhatja is a munkáltató?

Kérdés: Nemzetközi fuvarozócégünknél a tehergépkocsi-vezetőknek 40 EUR/nap külföldi napidíjat fizetünk, melyet munkaviszonnyal kapcsolatos költségtérítésként számolunk el. A munkaszerződéshez kapcsolódó tájékoztatóban azonban nincs részletezve, hogy milyen költségek térítésére jár ez a juttatás. Egyik munkavállalónk azonnali hatályú felmondással felmondott, arra hivatkozva, hogy nem lett részére útiköltség-térítés fizetve. Per is lett belőle. A fentiekből okulva azt szeretném megtudni, hogy a jövőre nézve lehetne-e nevesíteni, hogy milyen költségek fedezetére szolgál a napi 40 eurós összeg (pl. útiköltség, szállás, étkezés)?

Kérdés: Van-e lehetőségünk pénzben kifejezett kártérítést követelni attól a munkavállalótól, aki úgy mondott fel, hogy a felmondási időt nem hajlandó ledolgozni? Jelen esetben a gépkocsivezetőként dolgozó munkavállalónk, aki naponta szállított árut a boltoknak, felmondott. Azonnali kilépésével az új munkavállaló felvételéig bérfuvarozó céget kellett a szállítással megbízni. Ennek költsége azonban magasabb a munkabérnél. Milyen megoldásokat alkalmazhatunk a kárunk enyhítésére?