3 talált cikk az Orvos , egészségügyi dolgozó , egészségügyi szolgálati jogviszony , végzettség kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés:

Egészségügyi intézmény (kórház) vagyunk. Munkavállalónk általános orvosi diplomával rendelkezik, illetve integrált szülő-csecsemő konzultáció szakirányú továbbképzési szakon végez tavasszal, és ezen végzettséggel fogja ellátni feladatát (szülő-csecsemő konzultáció). A fenti végzettséggel, képesítéssel hova sorolhatom, orvosi vagy szakdolgozói bértáblába? Ha szakdolgozóiba, milyen osztályba?

Kérdés: Ügyfelem általános laboratóriumi asszisztensként végzett és szerzett szakképesítést 1988-ban. Ezt megelőzően egészségügyi szakközépiskolában érettségizett. 34 éve dolgozik laboratóriumi asszisztens munkakörben (FEOR: 3321), az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál. Végzettsége, képzettsége alapján "D" fizetési osztályba sorolta be a munkáltató, munkaköre, kompetenciája, feladatai megegyeznek azon munkavállalókéval, akik gyakorló klinikai laboratóriumi asszisztensi végzettséget (OKJ 54-725-04) szereztek, és kerülnek ugyanazon munkáltatónál foglalkoztatásra. Ezen OKJ-s végzettség ugyanakkor "E" fizetési osztályba tartozik. Ügyfelem többször kérte a munkáltatóját, hogy azonos bérben részesítse, mint az OKJ-s képzésben részt vetteket, de elutasítást kapott. Megfelelő-e a "D" fizetési osztályba besorolás és a FEOR: 3321 (Általános egészségügyi asszisztens) meghatározása, figyelemmel a hatályos jogszabályi környezetre? Az egyenlő bér elve szempontjából a sajátos szempontokat az Mt. 12. §-a részletezi: a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni. Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület (EBTT) 384/2/2008. TT. sz. állásfoglalása szerint még akkor is megállapítható két munka egyenlő értéke, ha eltérő a munkakör, illetve a munkaköri leírás, de a két munka a törvényben felsorolt szempontok alapján egyenlő értékűnek tekinthető. Az EBTT az egyenlőértékűség vizsgálatánál tehát a ténylegesen végzett munkatevékenységet tekinti elsődlegesnek, álláspontja szerint, ha ebben a tekintetben az összehasonlíthatóság megáll, akkor olyan szempontok, mint például a munkavállalók közötti szakképzettség, tapasztalat szempontjából fennálló különbségek, másodlagosak – kivéve, ha ezeknek tényleges kihatása van az elvégzett munka minőségére, mennyiségére. Mint azt a fentiekben említettem, ügyfelem tevékenysége, felelőssége, a munka természete, a munkakörülmények teljesen megegyeznek az OKJ-s képzésben részt vett dolgozókéval, de míg ők "E" osztályba kerültek besorolásra, addig az ügyfelem átsorolási, illetve béremelési kérelme elutasításra került.

Kérdés: Pszichológusként dolgozom nevelési tanácsadóban, sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozom. Szeptember óta a közalkalmazotti előmenetel helyett a pedagógus-előmenetel vonatkozik rám. Ebben azonban nem a közalkalmazottként eltöltött időmet, hanem egy sajátosan számított ún. szakmai gyakorlati időt ismernek el. Problémám az, hogy csak 20 évet ismernek el, azt a 12 évet, amit az egyik város Egészségügyi Szolgálata Pszichiátriai Ambulancia és Gondozóintézet Gyermek- és Ifjúsági Részlegén töltöttem, nem. Itt szakorvossal, szociális munkással, gyógypedagógussal alkotott csapatban végeztük 3-18 éves gyermekek komplex ellátását. Megítélésem szerint ezt az időszakot a jelenlegi munkaköröm ellátásánál ténylegesen szakmai gyakorlatként kéne elismerni.