4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Utazási idő munkaidőként történő figyelembevétele
Kérdés: Munkavállalónk munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató pomázi székhelye szerepel. A munkavállaló időszakonként külföldi kiküldetést teljesít pozsonyi üzleti partnerünknél. A kiutazás kétféleképpen történhet: saját autóval otthonról, vagy kulcsos autóval, a munkáltató székhelyéről történő indulással. Az utazási idő munkaidőnek minősül-e, figyelemmel arra is, hogy a kiküldetés idejébe egyébként beszámít? Ha igen, kell-e ilyen esetben rendkívüli munkaidőért pótlékot fizetni?
2. cikk / 4 Kiküldetés utazási idejére járó díjazás
Kérdés: A régi Mt. szerint a munkavállalónknak, ha utazási ideje munkaidő-beosztás szerinti munkaidején kívül esett, akkor erre az időre személyi alapbérének 40%-a illette meg. Az új Mt.-ben nem találok erre utaló paragrafust. Kérdésem, hogy július 1. után hogyan kell kezelni ezt az időt? A dolgozónak semmilyen díjazás nem jár erre az időre, vagy rendkívüli munkaidőnek számít, és annak megfelelően kell elszámolni? Ezentúl külföldi kiküldetés esetén, ha az utazás a munkavállaló munkaidején kívül esik, kell-e valamilyen díjazást fizetni vagy szabadidőt biztosítani?
3. cikk / 4 Külföldi kiküldetés utazási idejére járó díjazás
Kérdés: Külföldi kiküldetés szabályairól és a külföldi kiküldetéssel kapcsolatban fizetendő juttatásokról érdeklődnék. Az utazási idő tartamára mit kell fizetnie a munkáltatónak? Ez az időszak munkaidőnek számít?
4. cikk / 4 Külföldi kiküldetés – a napidíj a munkáltató szabályzatában
Kérdés: Munkáltatónknál olyan szabályzat van érvényben, amely alapján mind a külföldi, mind a belföldi kiküldetés esetén az utazás napjára járó költségtérítés egységesen a személyi alapbér 40%-a. Tudomásom szerint a 40%-os költségtérítés csak a belföldi kiküldetés esetén lenne jogszerű.