3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Munkaadói utasítás – korlátok és minősítés
Kérdés: A munkáltató utasítási joga az Mt. 52. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakból fakad? Mi ennek a korlátja, határa? Például a munkáltató egyoldalúan meghatározhatja a munkavégzés helyét, idejét, a munkavégzés módját és egyéb jellemzőket (pl. a munkaruha viselését)? A munkáltatói utasítás jognyilatkozatnak vagy pedig jognyilatkozatnak nem minősülő „egyszerű” nyilatkozatnak minősül?
2. cikk / 3 Képzésen való részvétel
Kérdés:
Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak (kiküldetésnek) minősül-e az, ha a munkáltató arra kötelezi a munkavállalóját, hogy vegyen részt egy olyan képzésben, amelyre a munkaszerződésében rögzített munkahelytől eltérő helyen kerül sor? Melyek a jogkövetkezményei annak, ha a munkáltató a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás mértékét túllépi? Munkavállalói oldalon például csak az utasítás megtagadása jöhet szóba, vagy esetlegesen más jogkövetkezmény is? Lehet-e ennek foglalkoztatásfelügyeleti jogkövetkezménye, illetve vizsgálja-e a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás törvényi korlátját a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság?
3. cikk / 3 Változó munkavégzési hely – mikor tilos az elrendelése?
Kérdés: Egyes munkavállalóinkat változó munkavégzési helyre alkalmazzuk, munkaszerződésükben is "változó munkahely" szerepel munkavégzési helyként. Egyik változó munkahelyre alkalmazott munkavállalónkat átirányítottuk egy másik munkavégzési helyre. A munkavállaló kifogásolja az utasítást, és kérvényezi a jelenlegi munkavégzési helyének megőrzését, arra hivatkozással, hogy ez rá nézve hátrányos következményekkel járna (mert napi fél órával többet kellene utaznia, és két kisgyermeket – egy három- és egy ötéveset – nevel egyedül). Kötelesek vagyunk figyelembe venni a kifogásait, vagy jogszerűen elrendelhető részére a más munkahelyen történő munkavégzés?