9 cikk rendezése:
1. cikk / 9 Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban
Kérdés: 32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24 óra. Általában egy hónapban 7-8 napot dolgoznak. A munkaidő általában 7:30-tól másnap 7:30-ig tart. A 24 munkaórából 8 órát éjszakai pótlékkal számolunk el, az esetleges túlóra-elszámolás legkésőbb a munkaidőkeret végén történik, és biztosítjuk a legalább 48 óra pihenőidőt is. A 24 órából a konkrét munkavégzés legfeljebb 16-18 óra, a fennmaradó részben nem csinálnak semmit, csak ott vannak az egységben. Ez így továbbra is szabályos? Lehet-e a nonstop vendéglátóegység készenléti jellegű, így napi legfeljebb 24 óra, heti legfeljebb 48 óra a munkaidő? Alkalmi munkavállalót csak naponta maximum 12 órát lehet dolgoztatni, ami lehet éjszaka is? (A 8 órán felüli részt pótlékoljuk.)
2. cikk / 9 Munkaidő-átütemezés – segíthet a munkaidőkeret
Kérdés: Valószínűleg április és május hónapban be kell zárnunk az üzemünket, egyáltalán nem lesz munkavégzés. Ugyanakkor a késő tavaszi, nyári időszak a mi tevékenységünkben a csúcsszezon, ezért, ha oldódnak a járványveszély miatti korlátozások, akkor azonnal szeretnénk visszaállni a normális termelésre. Kérdésünk, hogy segíthet-e ebben a helyzet, ha munkaidőkeretet vezetünk be? Van-e akadálya, hogy a munkavállaló akár két hónapig egyetlen órára se legyen beosztva? Kell-e ehhez a munkavállaló beleegyezése? Mi történik, ha a munkavállaló a két nullaórás hónap után felmond?
3. cikk / 9 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
4. cikk / 9 Munkaidőkeret alkalmazása
Kérdés: A munkavállaló munkaszerződésében napi 12 órás munkavégzés és állandó 234 órás havi munkaidőkeret van meghatározva. Egyidejűleg alkalmazható-e a napi munkaidő meghatározása és egy állandó munkaidőkeret alkalmazása? Jogszerű-e az, hogy nem a munkaszerződésben meghatározott napi munkaidő (12 óra) és az adott havi munkanapok szorzata a havi munkaidőkeret? Meghatározható-e a fentiek szerint állandó óraszámú havi munkaidőkeret? Ha a munkavállaló szerződésében 8 óránál több a napi munkaidő, akkor a dolgozó teljes munkaidősnek minősül, vagy készenléti jellegű foglalkoztatásnál elképzelhető, hogy a fenti munkaszerződés szerint ez részmunkaidős foglalkoztatás? A fizetett ünnepet és a szabadságot napi hány órával kell kifizetnünk?
5. cikk / 9 Szabadságkiadás készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az új Mt. rendelkezése szerint a rendes szabadság kiadásánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott napra hány óra munkavégzésre volt beosztva a munkavállaló. Egy 12 órás beosztású napra eszerint 1,5 nap szabadságot kell kiírnom. Hogyan kell ezt értelmezni készenléti jellegű munkakörben, ahol rendszeresen lehet napi 12 óra a napi munkaidő? Ez azt jelentené, hogy a készenléti jellegű munkakörben dolgozó kollégáink egyharmaddal kevesebb rendes szabadságot kapnak, mint a napi 8 órában dolgozó többi munkavállaló?
6. cikk / 9 Munkavégzés nyilvántartása kötetlen munkarend esetén
Kérdés: Korlátolt felelősségű társaságunk üzletkötőket alkalmaz teljes munkaidős munkaviszonyban. Az üzletkötők a munkaszerződésük szerint kötetlen munkarendben és változó munkavégzési helyen végeznek munkát. Milyen módon kell eleget tenni a munkaviszonnyal kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségünknek, és mire kell kiterjednie, ha ennyire nehezen ellenőrizhető a munkavégzés ténye? A fenti esetben értelmezhető-e a rendkívüli munkavégzés fogalma?
7. cikk / 9 Munkaidőmérték – változó is kiköthető?
Kérdés: Olyan munkaszerződést szeretnénk kötni a munkavállalókkal, amelyben nem egy konkrét munkaidőmértéket (pl. heti 30 órát) határozunk meg, hanem tulajdonképpen keretmunkaidő-mértéket. A munkavállaló munkaidejének a mértéke heti 20 órától 40 óráig terjedne, a munka mennyiségétől függően. Van erre jogszerűen lehetőségünk?
8. cikk / 9 Közszféra: kötelező részmunkaidő
Kérdés: Tudomásunk szerint 2010-től lehetőség van arra, hogy a közalkalmazott kismama a gyermeke 3 éves koráig részmunkaidőben is visszatérhessen dolgozni. Milyen módon kérheti ezt a közalkalmazott, és milyen kötelezettségei vannak ezzel kapcsolatban a munkáltatónak?
9. cikk / 9 Diákmunka – az alkalmazás meghatározó feltételei
Kérdés: Kezdődik az iskolai szünet, nyári hétvégéken agárdi szórakozóhelyünkre diákokat kívánunk felvenni pincérnek. Mire kell figyelni az alkalmazásuknál?
