Óvodapedagógus rokkantsága

Kérdés: 2019. augusztustól alkalmazunk óvodapedagógus munkakörben egy dolgozót. 2021. november 21-étől betegszabadságon, majd tartós táppénzen volt 2022. december 3-áig. 2022. december 4-étől rokkantsági ellátást állapítottak meg neki. 2022. december 4-étől pénzbeli ellátás nélkül mind a mai napig keresőképtelen. Sajnos nem várható, hogy keresőképes lesz. Szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyát, hogyan lehetséges ez? Mikor jár jobban a dolgozó, ha ő mond fel, vagy ha a munkáltató mond fel neki? Esetleg, ha nem fogadta volna el a "státusztörvényt"? Jár-e neki távolléti díj a felmondás idejére, és hány havi végkielégítés illeti meg? A pénzbeli ellátás nélküli keresőképtelenség idejére jár-e neki szabadság?
Részlet a válaszából: […] ...a felmondás közlésének időpontjában legalább három éve már fennálljon. A végkielégítés mértéke legalább három év esetén egyhavi távolléti díjnak megfelelő összeg. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából ugyanakkor nem kell figyelembe venni azt...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 7.

Egyéb juttatások keresőképtelenség alatt

Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalók részére havonta egyéb juttatást adunk. A munkavállalót keresőképtelenségének (táppénz, betegszabadság) idejére is megilletné az egyéb juttatás összege?
Részlet a válaszából: […] ...Akeresőképtelenség időtartama alatt speciális időszakot képez a betegszabadság (Mt. 126. §), amely időtartamára munkabér – a távolléti díj 70%-a – jár [Mt. 146. § (4) bek.]. A törvény ezenfelül semmilyen munkabér megfizetését nem teszi kötelezővé...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. június 7.

Vezető tisztségviselő táppénzre jogosultsága többes jogviszonyban

Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?
Részlet a válaszából: […] ...Mt. 137. §-a alapján betegsége miattikeresőképtelensége esetén évente 15 munkanap betegszabadság illeti meg, annakideje alatt pedig a távolléti díjának 70%-a jár a részére. A 15 nap leteltétkövetően a munkavállalót az Ebtv. rendelkezései szerint táppénz illeti meg...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. február 21.