7 cikk rendezése:
1. cikk / 7 Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak
Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
2. cikk / 7 Szabadság kiadása tárgyévet követően
Kérdés: Tavaly év közben a sok munka miatt nem nagyon tudtam szabadságra menni. Már novemberben jeleztem a főnökömnek, hogy ki kéne vennem, mert különben bent marad, de azt mondta, legfeljebb a két ünnep közötti időt tudja kiadni, mert egy nagyobb megrendelésen dolgozunk. Év végén ugyan kivettem a bent lévő szabadságaim egy részét, de még így is maradt tizenhat napom. Elveszett, vagy kivehetem ebben az évben?
3. cikk / 7 Szabadság próbaidő alatt
Kérdés: Próbaidős munkatársunk családi okok miatt két nap szabadságot szeretne kivenni. Köteles-e elengedni őt a munkáltató szabadságra?
4. cikk / 7 Kölcsönzött munkavállalók szabadságának késedelmes kiadása
Kérdés: Munkaerő-kölcsönző cég nevében írok. Néhány kölcsönzött munkavállalót tavaly január 1-jétől kölcsönöztünk ki egy kölcsönvevőhöz, és a szerződésünk alapján neki kellett kiadni a munkavállalóknak a szabadságot. Idén március 25-tel a kölcsönvevő megszüntette a munkaerő-kölcsönzési szerződést. Ekkor derült ki, hogy a munkavállalók jelentős részének a tavalyi szabadsága sem lett kiadva, és sokuknak több szabadsága van még, mint amennyit március 31-ig ki lehet adni; így a tavalyi szabadságok egy részét bizonyosan április 1-jét követően fogjuk majd mi kiadni. Mit tegyünk ilyen esetben, mire lehet hivatkozni egy munkaügyi ellenőrzés során? Talán mondanom sem kell, hogy sem nekünk, sem a kölcsönvevőnek nincs kollektív szerződése.
5. cikk / 7 Szabadság – évente három munkanap előzetes engedély nélkül?
Kérdés: Az Mt.-ben van egy olyan szabály a szabadság kiadása körében, amely szerint a munkáltató évente három munkanapot köteles biztosítani a munkavállaló kérésére, figyelmen kívül hagyva a bejelentési határidőre vonatkozó szabályt. Ennek alapján megteheti-e a munkavállaló azt, hogy a munkáltató előzetes tudomása és tájékoztatása nélkül, bármely különösebb ok híján három napon át nem jelenik meg a munkahelyen, pusztán egy rövid szöveges üzenetet továbbít, amely szerint a három nap leteltét követően felveszi ismét a munkát?
6. cikk / 7 Rendes felmondást megelőzően kiadott szabadság megítélése
Kérdés: Egyik kollégánk az idei évre járó 28 munkanap szabadságából október elején még egyetlen napot sem vett ki, ezért a könyvelőnk tanácsára arról értesítettük őt, hogy a munkáltató által kiadható szabadság terhére november 1. napjától november 24. napjáig elrendelünk számára 17 munkanap szabadságot. A visszatértét követően rendes felmondást közöltünk vele, jelenleg a felmentési idejét tölti. Az okirat átadása után egy levélben azzal fordult hozzánk, hogy "nyilvánvalóan az volt az egyetlen célja a jogellenesen elrendelt kényszerszabadságnak, hogy ezáltal a munkáltató anyagilag mentesítse magát az előre eltervezett felmondás idején megfizetendő anyagi juttatások terhe alól, amivel nem csak anyagi kárt okozott, hanem visszaélt a szabadság rendeltetésével is". Felszólított, hogy fizessünk számára megfelelő kompenzációt, ellenkező esetben bírósághoz fordul. A követelést nem tartjuk jogosnak, hiszen a 17 nap alatt ő anyagi hátrány nélkül pihenhetett. Jól gondolom, vagy javasolják, hogy egyezzünk meg?
7. cikk / 7 Szabadság – igénybevétel azonnali bejelentéssel
Kérdés: Az Mt. alapján az alapszabadság egynegyedével – a munkaviszony első három hónapját leszámítva – 15 napos bejelentési határidő mellett a munkavállaló szabadon rendelkezhet. Meghatározott körülmények fennállása esetén azonban az alapszabadság egynegyedéből – akár azonnali bejelentés mellett – három munkanapot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Kérdésünk az lenne, hogy erre a három munkanapos "rendkívüli" szabadságra is irányadó-e, hogy csak a munkaviszony első három hónapját követően igényelheti a munkavállaló?