16 talált cikk a rendkívüli munkavégzés , munkaidő , új Mt. , teljes munkaidő , rendes munkaidő kifejezésre

Kérdés: Egyik kis létszámú telephelyünkön egyetlen karbantartó kolléga dolgozik, akire gyakorlatilag bármikor szükség lehet, ha valami technikai zavar van a termelésben. Teljes munkaidős munkaszerződése van, mellette készenlétet teljesít a munkaidején kívül. Megoldható-e, hogy állandóan készenlétben legyen, amikor éppen nincs beosztva? Azt nem tudjuk előre tervezni, hogy a munkaidején kívül mikor lehet szükség a munkájára. Felmerült az is, hogy kötnénk vele egy megbízási szerződést a munkaidején kívüli feladatok elvégzésére. Ez szabályos lenne?

Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 146. számában a 2891. számon, az "Egy órára járó bér kiszámítása a havi alapbérből" című cikkel kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni. Véleményem szerint a levezetés nem helyes, mert az idézett Mt. 136. §-ának (3) bekezdése nem az általánostól eltérő munkavégzés díjazásának a kiszámítását írja le. Ezt olyan esetben lehet használni, ha egy adott dolgozónak napi általános munkarendben történő munkavégzésére járó pénz megállapítására van szükség (pl. napközben megbetegszik a gyermeke, és meg kell adni az aznapi munkában töltött időre járó pénzét).

Kérdés: Az adott hónapban a munkanapok száma 20, a teljesítendő munkaidő 160 óra. A munkavállaló – aki hétfőtől péntekig 8 és 16.20 között végez munkát – a hónap 3. hetének hétfőjétől a 4. hét péntekéig szabadságon lett volna, de a munkavállalónak a 2. hét pénteken reggel 8 órakor szóltak, hogy súlyos eset következett be, és a szabadságnapokat a munkavállalónak munkával kell eltöltenie. Melyik megoldás a helyes ebben az esetben?
1. Rendes munkaidő: az első két hét (80 óra) és a 3. hét keddtől a 4. hét péntekig (72 óra); beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő: a 3. hét hétfő (8 óra); állásidő: 160-(80+72) = 8 óra?
2. A szabadság teljes időtartama szükségszerűen rendkívüli munkavégzés lesz, és nem érvényesül a 96 órás beosztásmódosítási határidő, ezáltal a rendes munkaidő, a rendkívüli munkaidő és az állásidő is 80-80-80 óra lesz, valamint a munkavállaló 240 óra alapbérre és 80 óra bérpótlékra jogosult? A bérpótlék mértéke mindkét esetben 50% vagy 100% lesz?

Kérdés: Egy állásfoglalás szerint, ha a munkáltató eleve kevesebb rendes munkaidőt osztott be, mint a munkaidőkeret időtartama, vagy egyáltalán nem osztott be munkaidőt a munkavállaló részére, akkor egy esetleges munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés elrendelése esetén az azért jogszerűen járó időarányos alapbért is bele lehet számítani a havibérbe, és csak a bérpótlékot kell kifizetni a munkavállalónak. Munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés esetén az időarányos alapbér kifizetésére csak a munkaidőkeret óraszámának túllépése esetén van törvényes lehetőség. "A havibérrel díjazott munkavállaló rendkívüli munkaidőben történő munkavégzése esetén – a »túlórapótlékon« felül – külön díjazásra csak akkor jogosult, ha ezzel egyidejűleg a szerződésben kikötött munkaidejét meghaladóan teljesített munkaidőt [Mt. 143. § (1)-(5) bek.]. Havibérezés esetén ugyanis a havibér – feltéve, hogy a teljesített munkaidő tartama a szerződéses munkaidőt még nem haladta meg – tartalmazza a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért járó alapbért is, mert mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidőt a munkavállaló által teljesített munkaidőként kell számításba venni, hiszen az Mt. 86. §-a semmi különbséget nem tesz a munkaidő rendes vagy rendkívüli jellege tekintetében." Álláspontom szerint a rendkívüli munkavégzésért megillető időarányos alapbér minden esetben – a munkaidőkeret tényleges teljesítésétől függetlenül – megilleti a munkavállalót, a havi alapbéren felül. Jól gondolom? Az Mt. melyik paragrafusa alapozhatná meg az én álláspontomat?

Kérdés: Az egyik területünkön az alábbi munkarendet vezetjük be, amelyben az érintett munkatársaink délelőtti, délutáni, éjszakai műszakok forgásában fognak dolgozni. Minden munkarendben el kell dönteni, hogy a hét mikortól indul. Ha a hét kezdetét hétfő 06:00 órára hirdetem meg ebben a munkarendben, akkor az éjszakai műszakban vasárnapra meg kell fizetni a pihenőnapra járó pótlékot, valamint a vasárnapi pótlékot is? Ha a hét kezdetét vasárnap 22:00 órára teszem, akkor viszont a csütörtök 06:00 órakor lejár a "munkahét", ezért mind a két péntekre (délelőtti és délutáni műszakokban is) meg kell fizetni a pihenőnapi rendkívüli munkára járó pótlékot, azaz 100% + 100%-ot? Helyes a következtetésem?

Kérdés: A munkavállaló beosztás szerinti munkaidőben dolgozik munkaszüneti napon (pl. május 1-jén), de a munkaszerződésében rögzítésre került, hogy a havi bruttó alapbére magában foglalja a pótlékok összegét is. Ilyenkor a munkaszüneti napi bérpótlék nem jár, de felmerült a kolléga részéről, hogy őt a pihenőnap megilleti. Hogyan járjunk el jogszerűen?

Kérdés: A napi munkaidő 4 és 12 óra között lehet teljes munkaidőben. Ez a minimum a hétvégére elrendelt túlórára is vonatkozik-e, vagy berendelhető a dolgozó akár két órára is?

Kérdés: Üzemi dolgozóink hétfőtől péntekig heti 40, napi 8 órában dolgoznak. Egyik hétvégén szombatra és vasárnapra szeretnénk elrendelni rendkívüli munkavégzést megnövekedett rendelés miatt. Ebben az esetben milyen pótlékot kell a dolgozóknak megfizetni szombatra és vasárnapra, mivel a heti 40 órát meg fogja haladni a munkaidejük?

Kérdés: Alkalmi munkavállaló 18-06-ig 12 órát dolgozik. Kell-e neki 50% pótlékot fizetni, illetve 15% éjszakai pótlékot? És ha 06-18-ig dolgozik, 50% pótlék jár-e neki?