8 talált cikk a munkavégzés , munkarend , pihenőidő , beosztás szerinti munkaidő , rendes munkaidő kifejezésre

Kérdés: 32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24 óra. Általában egy hónapban 7-8 napot dolgoznak. A munkaidő általában 7:30-tól másnap 7:30-ig tart. A 24 munkaórából 8 órát éjszakai pótlékkal számolunk el, az esetleges túlóra-elszámolás legkésőbb a munkaidőkeret végén történik, és biztosítjuk a legalább 48 óra pihenőidőt is. A 24 órából a konkrét munkavégzés legfeljebb 16-18 óra, a fennmaradó részben nem csinálnak semmit, csak ott vannak az egységben. Ez így továbbra is szabályos? Lehet-e a nonstop vendéglátóegység készenléti jellegű, így napi legfeljebb 24 óra, heti legfeljebb 48 óra a munkaidő? Alkalmi munkavállalót csak naponta maximum 12 órát lehet dolgoztatni, ami lehet éjszaka is? (A 8 órán felüli részt pótlékoljuk.)

Kérdés: Közös önkormányzati hivatalnál egy köztisztviselő – kérelmére – a heti 40 óra helyett heti 30 órában, munkaidőkeretben, munkaidő-beosztással dolgozik az alábbiak szerint: H.: 7.30-16.00: 8,5 óra; K.: 7.30-16.00: 8,5 óra; Sze.: 7.30-16.00: 8,5 óra; Cs.: 7.30-12.00: 4,5 óra; P.: "0" órás munkanap, kiegyenlítő nap. Ez a munkaidő-beosztás állandó, csak akkor fog változni, ha egy másik kolléganőt helyettesítenie kell. Valóban szükséges munkaidőkeretet alkalmazni ebben az esetben, vagy meg lehet oldani egyéb módon? Amennyiben egy munkaszüneti nap (pl. a húsvéthétfő) munkanapra esik, azt a munkaidőkeretben hány órának kell számolni? Tehát ezen a munkaszüneti napon kívül hány órát kell dolgoznia a hét fennmaradó részében?

Kérdés: Meghatározható-e a munkanap a naptári nappal azonosan, ha a munkavállalók munkaidő-beosztása éjszakai műszakban két naptári napot is érint?

Kérdés: A több műszakos munkarendben dolgozó munkavállaló eredeti beosztása szerint az adott napon 5 és 17 óra között végzett volna munkát, de az előző napon a munkavégzés elhúzódott, és 19 óra helyett 23 órakor ért véget. A napi pihenőidő (8 óra) miatt a munkavállaló legkorábban csak másnap 7 órakor állítható munkába, az első két óra így alapbérrel fizetett állásidő lesz. A munkavállaló az adott napon dolgozhat-e 17 óra helyett 19 óráig? Vagy a 12 órás napi korlát miatt 17 órakor mindenképpen be kell fejezni a munkavégzést, függetlenül attól, hogy az aznapi munkaidő első két órájában ténylegesen nem történt munkavégzés? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló úgy végez (nyilvánvalóan jogellenesen) munkát, hogy nincs meg a minimális napi pihenőidő (adott esetben 8, egymást követő napok esetében a 22 óra)? Mi történik akkor, ha az állását féltő munkavállaló a munkáltató utasítására mégis megkezdi másnap a munkát a napi pihenőideje letelte előtt? Ismeri-e a munkajog a napi pihenőidőben végzett munka fogalmát? Az ilyen módon ledolgozott munkaórákat lehet-e rendes munkaidőnek tekinteni, vagy ezt a pihenőnapon végzett munkavégzéshez hasonlóan rendkívüli munkaidőnek kell minősíteni? Ha a munkavállaló tényleges munkaideje a 12 órát túllépi, a 12 óra feletti rész rendkívüli munkaidő lesz?

Kérdés: A munkáltató 2 hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, és gazdasági érdekei miatt folyamatosan, hetente 6-7 munkanapra hirdet ki beosztott munkaidőt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait alkalmazva, naponta 8, illetve 12 órára. Mindezt úgy, hogy előre tudja, az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig. A munkaidőkeret végén így a többletidőtartamot 50%-os pótlékkal fizetve szabályosnak tekinthető-e ez az eljárás? Felvetődhet-e a joggal való visszaélés esete, mivel a munkáltató láthatóan csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlékok kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket?

Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó készenléti jellegű munkakörben, kéthavi munkaidőkeretben (de nem folyamatos, megszakítás nélküli munkarendben) foglalkoztatott közalkalmazottak, akik 9 és 10 órás megállapodást írtak alá a napi munkavégzést tekintve, jogosultak-e rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként pótlékra (vagy szabadnapra)? Ha igen, pihenőnapon történő munkavégzés esetén 100%-os pótlékra, vagy a kéthavi keret végén 50%-os pótlékra lesznek-e jogosultak? Ha például 2015. január 1-jén, 2-án, 3-án vagy 4-én beosztásuk szerint felvették a munkát, megilleti-e őket valamilyen jogcímen külön díjazás, pótlék?

Kérdés: Az egyik területen a munkavállalók munka­időkeret alkalmazása során a hét minden napján, napi 12 órában dolgoznak, amely azt jelenti, hogy a munkavégzés mindennap, minden esetben 6-18 óra között folyik. A munkavállalók beosztása során betartásra kerül a pihenőidő szabályszerű igénybevétele. A problémát az okozza, hogy mivel a munkavállalók vasárnap is rendes munkaidőben kötelesek munkát végezni, igényt tartanak az új Mt. 140. §-ának (1) bekezdésében előírt 50%-os mértékű bérpótlékra. A munkáltató álláspontja szerint, mivel a munkaidő-beosztás nem felel meg az új Mt. 101. § (1) bekezdése d) pontjának – nincs több műszakos tevékenység –, nem jár az 50%-os bérpótlék. Álláspontom szerint viszont a munkáltató az új Mt. 101. §-át alapul véve vasárnapra rendes munkaidőben nem kötelezheti munkavégzésre a munkavállalókat. A tényállás ismeretében jogszerű-e a munkáltató vasárnapi rendes munkaidőben történő munkaidő-beosztása?

Kérdés: Munkahelyemen, egy múzeumban "folyamatos munkarend" van érvényben. A december hónapot szabadságon kell töltenie mindenkinek. Nekem nem fedi le a maradék 15 nap szabadságom a december hónapot, mivel ott 21 munkanap van. Erre hivatkozva 6 napot kell dolgoznom, amely napok szombat és vasárnapi napok lesznek a beosztás szerint. A szombat, illetve vasárnap ugyanolyan munkanapnak számít-e, mint a többi, vagy a vasárnapok kettőnek számítanak-e? Az így ledolgozott napok (3 szombat, 3 vasárnap) jogilag is 6 napnak számítanak?