Munkaidőkeret kihasználatlan órái – a bérlevonás tilalma

Kérdés: A munkáltató munkaidőkeretben több műszakos munkarendben foglalkoztatja a munkavállalókat, egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazva. A munkavállalók havibéres díjazásban részesülnek, nem magasan kvalifikált, alacsony beosztású munkakörben dolgoznak. A munkáltató a hat hónapos munkaidőkeretben a heti két pihenőnapon túl kiegyenlítő (szabad)napokat is beoszt. Figyelmetlenség vagy egyéb ok miatt a munkaidőkeret végén kiderült, hogy több munkavállaló kevesebb óraszámot dolgozott, mint a keret általános munkarend szerinti törvényi órái összesen voltak. Az így "kiesett" munkaórákra jutó összeget – az előlegnyújtásból eredő követelés alapján – az utolsó havi munkabérből levonták, több mint nyolcvanezer forintot. Amennyiben a rövidebb ledolgozott munkaidő nem a munkavállaló(k) oldalán felmerülő okból alakult (nem volt betegség vagy saját kérés alapján távol), csupán a munkaidő-beosztása volt hiányos, hibás, megállapítható-e, hogy a munkáltató méltányos mérlegelés hiányában, aránytalan sérelmet okozott? Csak munkaügyi perben vagy egyéb módon is visszakövetelhető-e a levont munkabér? Felmerülhet-e, hogy a munkáltató gyakorlata, több munkavállalót is érintve, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik?
Részlet a válaszából: […] ...munkáltató a leírtak szerint tételes jogszabályt sértett, nem kell sem a méltányos mérlegelés elvére [Mt. 6. § (3) bek.], sem a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére (Mt. 7. §) hivatkozni.A jogszabály, illetőleg kollektív szerződés alapján járó.....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. október 14.

Munkaidő-beosztás módosítása – megállapodás a munkáltató és alkalmazottja között

Kérdés: Társaságunknál heti rendszerességgel elő­fordul, hogy a heti pihenőidő alatt rendkívüli munkavégzés elrendelése válik szükségessé a nagyszámú megrendelések vagy az előre nem tervezett, termelésben előfordult akadályok miatt. A társaság négy hónapos munkaidőkeretet alkalmaz. A munkaidő-beosztásra vonatkozó Mt. 97. §-ának (4) és (5) bekezdéseit betartva, de a 135. § szerinti eltérő rendelkezések adta lehetőséget alkalmazva, van-e lehetőség arra, hogy a 4 napos szabályt nem betartva, a munkavállalóval kötött közös megegyezéssel módosítsuk a munkavállaló adott heti munkaidő-beosztását? Ez azt jelentené, hogy a soron következő (4 napon belüli) pihenőidőre (pihenőnapra) utólag munkaidőt osztunk be, ehelyett pedig a munkaidőkereten belüli másik napon azonos mértékű pihenőidőt (csúszónap) osztunk be úgy, hogy a heti és a napi pihenőidő szabályainak az utólag elrendelt munkaidő beosztásával is megfelelünk. Az így későbbre beosztott pihenőidőn felül jár-e a munkavállalónak bérpótlék?
Részlet a válaszából: […] ...munkabérről mond le, hiszen ennek hiányában rendkívüli munkaidőben végezne munkát, amire bérpótlék is jár. Éppen ezért, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére és a joggal való visszaélés tilalmára is figyelemmel (Mt. 7. §), ilyen...érről mond le...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. április 27.

Munkaidőkeret – nem hosszabbítható meg

Kérdés: A munkavállalóinkat 2 havi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. A termelési igények miatt a munkaidőkeretet szeretnénk meghosszabbítani 4 havira, amit a munkáltató még egyoldalúan is elrendelhet. Önök szerint van ennek akadálya? A közelmúltban azt olvastam, hogy a munkáltatónak van erre lehetősége, de más véleményeket is hallottam már.
Részlet a válaszából: […] ...rendes munkaidőként kívánja elszámolni. Álláspontunk szerint ugyanakkor ez nem fér össze a munkajogi szabályokkal, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve a jóhiszeműség és tisztesség elvével [Mt. 6. § (2) bek., 7. §]; azaz a munkaidőkeret.....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. április 7.