4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Pihenőidő-minimum
Kérdés: 19 óra munka és több mint 20 órás ébrenlét után a főnököm elrendelte a másnapi műszakot is. A két műszak között kevesebb mint 9 óra pihenőm lett volna, ezért megtagadtam a munkába állást. Nem ismerem a pihenőidőre vonatkozó szabályokat, de valószínűnek tartom, hogy ez a tettem nem marad következmények nélkül. Miképp védekezhetek a munkáltatómmal szemben?
2. cikk / 4 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
3. cikk / 4 Két részmunkaidős munkaviszony – a munkaközi szünet beosztása
Kérdés: A munkavállalót ugyanazon a munkahelyen két munkáltató foglalkoztatja, eltérő munkakörben, 4-4 órában. Hogyan kell szabályosan beosztani számára a munkaközi szünetet? Megoldható lenne ez a munkavégzés egy többmunkáltatós munkaviszonnyal?
4. cikk / 4 Vezetőnek minősülők a régi és az új Mt.-ben
Kérdés: A korábbi Mt. 188/A. §-a alapján a munkáltató több, meghatározó jelentőségű munkakört betöltő munkavállalóját vezető állásúvá minősítette (amelyet a felek a munkaszerződésben is rögzítettek). Ezen munkavállalók vonatkozásában azonban az új Mt. 208. §-ának (2) bekezdésében meghatározott két feltétel közül az egyik (alapbér mértékére vonatkozó előírás) nem áll fenn. A munkavállalók a fentiek alapján az új Mt. szerint vezetőnek minősülnek-e, alkalmazhatók rájuk az új Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezései, valamint szükséges-e módosítani a munkaszerződésüket?