8 cikk rendezése:
1. cikk / 8 Szabadság és a munkaviszony megszűnése
Kérdés: Az egyik munkavállalónk felmondott. Időarányos szabadságait kiszámoltuk, ez alapján tizenkét munkanap jár még részére. Kollektív szerződéssel rendelkező munkáltató vagyunk, amelynek alapján a munkavállaló évente tíz munkanap szabadsággal rendelkezik, amelyet kérésének megfelelően kell kiadnunk. Ez utóbbi tíz munkanapot a munkaviszony megszűnésekor időarányosan kell figyelembe venni?
2. cikk / 8 Megváltozott munkaképesség – a pótszabadság arányosítása
Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalónk 2021. augusztus 16-tól keresőképtelenség miatt 2022. május 16-ig távol van. Megváltozott munkaképességét 2021. december 15-én állapították meg, mely dokumentumot 2022. május 4-én mutatta be. Az évenkénti öt nap pótszabadság a 2021. évre vonatkozóan visszamenőleg megállapítható-e, ha igen, akkor teljesen, vagy csak a megállapítástól számítva részarányosan illeti meg? A munkaviszony megszűnése esetén az öt munkanap pótszabadság megilleti őt, vagy a megszűnés napjáig az alapszabadsághoz hasonlóan azt is arányosítani kell?
3. cikk / 8 Túlvett szabadság – a visszavonás kérdése
Kérdés: Megállapodhat-e a munkáltató és a munkavállaló szabadság visszavonással kapcsolatban egy esetleges jövőbeni munkaviszony-megszűnés esetére adott évben? A nyári leálláskor a munkáltatónak több szabadságot kell kiadni a munkavállalónak, mint amennyi időarányosan megilletné, azonban fennáll annak a veszélye, hogy ha időközben felmond a munkavállaló, akkor több szabadság került kiadásra, és azt a munkáltatónak már nincs lehetősége visszavonni. Az 1992. évi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen leírta, hogy egy munkaviszony megszűnésekor a munkabért (többletszabadság) visszavonhatja a munkáltató, de erre az Mt. nem tér ki.
4. cikk / 8 Túlvett szabadság az előző évből
Kérdés: Az előző évben túlvett szabadság levonható-e a tárgyévi szabadságból, illetve a jogviszony megszűnése esetén visszavehető-e?
5. cikk / 8 Szabadságkiadás előzetes közlése
Kérdés: Szabadság esetén 7 nappal rendelkezik a munkavállaló, a többivel a munkáltató. A munkavállalónak és munkáltatónak is 14 nappal előre be kell jelenteni, ha szabadságra akar menni vagy akar küldeni valakit?
6. cikk / 8 Szabadság kiadása kettős munkaviszonyban
Kérdés: Cégünk év közben kettéválasztotta tevékenységi köreit. A fő profiljában folytatta tevékenységét, a meglévő munkavállalók munkaideje felére (4 órára) csökkent. A másik profilra új céget hozott létre, a szóban forgó munkavállalókat felvette a fennmaradó 4 órára. Mi a teendő ilyenkor a munkavállalók szabadságával abban az esetben, ha a profilmegosztásig nem időarányosan vették azt ki? Az új cégben már csak időarányosan lehet kiadni a szabadságokat, ami jóval kevesebb lenne, mint ami őket megilletné. A fennmaradóban pedig jóval több szabadság "maradt". Átvihető az új cégbe a fennmaradó ki nem vett szabadság?
7. cikk / 8 Egyszerűsített foglalkoztatás – szabadságra való jogosultság
Kérdés: Elsősorban mezőgazdasági munkákkal foglakozó kft.-nk rendes munkavállalókon kívül alkalmi munkavállalókat is foglalkoztat. Értelmezésünk szerint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján az alkalmi munkavállalók részére szabadság jár. Ezt mindenképpen természetben kell kiadnunk, vagy megválthatjuk akár pénzben is?
8. cikk / 8 Diákmunkát végző munkavállalók szabadsága
Kérdés: Gimnazista fiunk (17 éves) még a nyári szünet alatt diákmunkát vállalt két hónapra. Felszolgálóként dolgozott heti öt napon, napi négy órában. Munkaszerződésében nem szerepelt, hogy szabadságra lenne jogosult. Munkáltatója állítása szerint részmunkaidőre és ilyen rövid munkaviszonyra nem jár szabadság. Valóban igaza van a munkáltatójának?
