3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Felmentési idő és végkielégítés nyugdíjazás esetén
Kérdés: A munkavállaló 2017 júliusában menne nyugdíjba. Kötelező-e biztosítani a leendő nyugdíjas részére a felmentési időt, vagy amennyiben az utolsó napig is dolgozna, akkor a munkáltatónak meg kell-e váltani azt, hasonlóan a szabadságmegváltáshoz? Ha a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntetik meg, és a munkavállaló a munkaviszony megszűnésének napjáig dolgozik, azaz nem mentesül a munkavégzés alól, akkor a leendő nyugdíjasnak jár-e végkielégítés?
2. cikk / 3 Nyugdíjas munkavállaló fogalma
Kérdés: Az Mt. 294. §-a (1) bekezdésének g) pontja rögzíti a nyugdíjas munkavállaló fogalmát, és alapvetően két feltételét határozza meg: egyrészt, hogy a munkavállaló töltse be az öregségi nyugdíjkorhatárt, másrészt, hogy rendelkezzen az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel. Kérdésem, hogy milyen jogszerű módon tud a munkáltató a munkavállalója kapcsán a második feltétel meglétéről tájékozódni és hitelt érdemlően adatot szerezni annak érdekében, hogy esetleges munkáltatói intézkedése, például a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén az indokolás mellőzése megalapozott legyen?
3. cikk / 3 Határozott időre kötött munkaszerződés meghosszabbítása
Kérdés: Az új Mt. szerint határozott idejű munkaviszony újabb határozott időre szóló meghosszabbítására csak objektív ok fennállása esetén kerülhet sor, és ez nem sértheti a munkavállaló jogos érdekét. Meg lehet-e hosszabbítani a szerződést újabb határozott időtartamra jogszerűen abban az esetben is, ha azt mindkét fél egyértelműen szeretné, de más, ún. objektív körülmények nem állnak fenn, vagy csak határozatlan idejű szerződést lehet már kötni?
