6 talált cikk az osztott munkaidő , adó , munkaidő-beosztás , ügyelet , napi munkaidő kifejezésre

Kérdés:

A munkáltatói tájékoztatóban a munkavállalót tájékoztatni kell az Mt. 46. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről. Munkavállalóink munkaszerződése azt tartalmazza, hogy a napi munkaidő 8 óra, a heti munkaidő 40 óra, illetve hogy a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a munkáltató állapítja meg. A munkavállalók az esetek döntő többségében ugyanabban az időszakban vannak beosztva. Amennyiben a munkaidőkeretre tekintettel szombati napra, illetve napi 8 óra helyett 10 óra hosszára is be szeretnénk osztani őket, a munkáltatói tájékoztatóban hogyan lehetne feltüntetni a napi munkaidő tartamát, illetve a beosztható napokat, hogy az rendes munkaidőnek minősüljön, ha a munkaidőkeret végén nem keletkezik pluszórája? Ha a hétfőtől péntekig terjedő időszakot adja meg a munkáltató a tájékoztatóban, akkor egy szombati munkaidő-beosztás rendes munkaidőnek minősülhet úgy, hogy a munkaszerződés tartalmazza a munkaidőkeret alkalmazását, valamint a tájékoztatóban egy esetleges hivatkozás az Mt. 96–100. §-ára, miszerint egyenlőtlenül is beosztható a munkaidő, az elegendő lehetne? Mindenképpen fel kell tüntetni a beosztható napokat, illetve a munkaidő kezdő és befejező időpontját a munkáltatói tájékoztatóban, vagy elég hivatkozni az Mt. 96–100. §-ára?

Kérdés: A munkáltató vezetése a telephelyünkön működő folyamatos diszpécseri szolgálatot át akarja alakítani, ami a diszpécserek munkaidő-beosztását és bérezését is érinti. Ezentúl a 24 órás diszpécseri szolgálat jönne létre, amely úgy oszlana meg, hogy 10 órát ténylegesen a telephelyen, és a többi 14 órát az otthonában, készenlétben töltené a munkavállaló. A következő nap szabadnap lenne. Munkajogilag kivitelezhető-e a 24/24 órás munkaidő? Ebben az esetben milyen bérpótlékokkal kell számolni, és a diszpécser munkaidejét hogyan lehet meghatározni?

Kérdés: Az ágazati kollektív szerződés alapján hathavi munkaidőkeretben dolgozunk. A munkavállalók havonta a teljesített órák, illetve a teljesítmény alapján kerülnek elszámolásra (éjszakai, ügyeleti stb. pótlékokat megkapják). Akinek a keret végén (decemberben 128 óra) kevesebbet kell dolgozni a havi kötelező óránál (az előző hónapokban többet dolgozott), ezért a munkabére nem éri el a kötelező óra alapján számított bér összegét, neki ezt az összeget kell fizetni december hónapra? Ha igen, a többletkifizetés az előlegfizetés szabályai szerint visszavonható-e, vagy a ténylegesen ledolgozott időre (128 órára) járó bért kell fizetni?

Kérdés: Cégünk takarítási tevékenységet végez. Ügyfeleink egy részénél reggel, munkakezdés előtt kell takarítanunk (5 és 8 óra között), míg más ügyfeleinknél este (18 és 21 óra között). Ugyanazok a munkavállalók dolgoznak reggel és este. Ezért – hiába dolgoznak egy munkanapon összességében csak 8 órát – napi összefüggő pihenőidejük csak 8 óra lesz. Kérdésünk, hogy az ismertetett munkarendben dolgozó munkavállalók munkaideje osztott munkaidőnek minősül-e? Ebben az esetben ugyanis rövidebb, napi 8 órás egybefüggő pihenőidő is megengedett az Mt. 123. § (1) bekezdése alapján. Szabadidejét tölti az a munkavállaló, aki napközben is rendelkezésre áll annak érdekében, ha sürgős esetben hívja valamelyik ügyfelünk, hogy a szükséges teendőket elvégezze?

Kérdés: Alkalmazottaink egy részét osztott munkaidőben foglalkoztatjuk (munkaidejük reggel 8-tól délig, majd du. 3-tól este 7-ig tart). A kialakult gyakorlat szerint az osztott munkaidő két része közé eső idővel szabadon gazdálkodhatnak, azzal a megkötéssel, hogy szükség esetén fél órán belül rendelkezésre tudjanak állni, melyet készenléti díjjal honorálunk. A külvárosban élő alkalmazottak közel másfél órányi távolságra élnek, így az osztott munkaidő két része közé eső időben nincs lehetőségük hazautazni, és nincs értelme elhagyniuk a munkahelyet. Kérdésem: jogosnak tekinthető-e ezen alkalmazottak ügyeleti díjazás iránti igénye, annak ellenére, hogy mi nem tartunk igényt az ügyelet teljesítésére, csak arra, hogy elérhetőek legyenek?

Kérdés: Eladói munkakörben foglalkoztatott munkavállalóink munkaideje az üzlet nyitva tartásához igazodik: hétköznap délelőtt 9-től délután 1 óráig, valamint délután 4-től este 8 óráig dolgoznak. Ennek megfelelően osztott munkaidő szerepel a munkavállalók munkaszerződésében, azonban a két időszak között – a félórás ebédszünetet kivéve – nem mehetnek ki az üzletből, mert a háromórás szünetben is kezelniük kell a telefonokat, illetve ha áru érkezik, nekik kell átvenniük. Ezek a feladatok azonban általában csupán 10 perc munkavégzést jelentenek a három órából. Kérdésünk: minősíthető-e a munkavégzést megszakító idő szabadidőnek?