3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Közfoglalkoztatottak szabadságmegváltása
Kérdés: Közfoglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó kérdéssel fordulnék Önökhöz. Az Mt. 125. §-a előírja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. Azonban a közfoglalkoztatásról szóló 2011. évi CVI. törvény (Kftv.) 2. §-a (5) bekezdésének aj) pontja kizárja az Mt. szabadság kiadására vonatkozó rendelkezéseit, ugyanakkor további rendelkezést nem tartalmaz e tárgyat érintően. Értelmezésem szerint jogilag nincs szabályozva a közfoglalkoztatottak szabadságának kiadása. A közfoglalkoztatási jogviszonyok esetén a dolgozók jogosultak-e a fel nem használt évi rendes szabadság megváltására, és egyben a munkáltatónak kötelessége-e megváltani a ki nem vett szabadságot? A jogalkotó több rendelkezését is figyelembe véve megállapítható, hogy szigorúbb szabályozást alkotott a közfoglalkoztatási jogviszonyra vonatkozóan, mint az egyéb munkaviszonyok esetében, ennek értelmében dönthet-e úgy a munkáltató, hogy a szabályozásra hivatkozva nem fizeti ki a bent maradt szabadságot?
2. cikk / 3 Egyszerűsített foglalkoztatott munka- és pihenőideje
Kérdés: Egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül kell-e túlórát fizetni, és jár-e az alkalmi munkavállalónak szabadság?
3. cikk / 3 Szabadság – jogosultság és kiadás a munkaerő-kölcsönzés alatt
Kérdés: Ha folyamatosan, de egy-egy hétre rendelik meg a dolgozót a munkaerő-kölcsönző cégtől, akkor hogyan van lehetőség a szabályos szabadság számítására, ha egy-egy ötnapos jogviszonynál a számítás nem éri el az egy napot, kerekítéssel sem? Soha nem kaphat ezért a dolgozó szabadságot? Ha így van, akkor ez nem számít hátrányos megkülönböztetésnek? Lehet-e utólagosan visszatekintve megváltást adni, az előző hetekre is?