4 talált cikk a munkaviszony , kereset , GYED , munkaviszony megszüntetése kifejezésre

Kérdés: A felek szerződéskötéskor 500 000 Ft havi munkabérben állapodtak meg azzal, hogy egy év elteltével ezt módosítják, miszerint a havi munkabér 300 000 Ft-ra csökken, és mellette a munkavállaló teljesítményarányosan jogosult lesz legfeljebb 300 000 Ft teljesítménybérre. Egy év elteltével a munkáltató e-mailen és szóban jelezte a munkavállaló számára, hogy a teljesítménybérezés bevezetését későbbi időpontra tolná, tekintettel arra, hogy a teljesítmény mérésének feltételrendszere még nem került véglegesítésre, egyúttal a munkavállalót év végén egy alkalommal jutalomban részesíti (13. havi fizetés), mely egyébként a teljesítménybérben (is) részesülő munkavállalóknak nem kerül a munkáltatónál kifizetésre. A munkavállaló a fentieket tudomásul vette, a vonatkozó bérjegyzéket minden hónapban kézhez vette. A felek "megállapodását" soha nem kifogásolta. A pozíciójához kapcsolódó (új pozíció volt a munkavállaló belépésekor) teljesítményelvárások kidolgozásában maga is részt vett. Írásbeli szerződésmódosítás nem készült.
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?

Kérdés: Egyházi intézményben dolgozom 2013 óta. Egészségi állapotom kicsit megromlott, az utóbbi időben sokat voltam táppénzen emiatt. Ezt a főnökség és egyes kollégáim nehezményezték és szóvá is tették. Az intézmény lakói szeretnek, kollégáim nagyobb részével jól kijövök, a munkámat rendesen elvégzem. Az egyik kollegina viselkedése azonban bántó és sértő már egy ideje. A főnökségnek ezt több ízben jeleztem is, de semmi nem történt az ügyben. Eddig sokszor megtörtént már, hogy a főnökség előtt valótlan dolgokat állított mind a lakókkal, mind pedig velem kapcsolatban, ezért jeleztem nekik, hogy így nem szeretnék itt tovább dolgozni, és szeretném beadni a felmondásom, de pontos dátumot nem mondtam. A főnököm már a munkám során is azzal zaklat, hogy "akkor adjam be a felmondásom már holnap", és ne is indokoljam meg, végkielégítést se kérjek, ő eltekint a harminc nap felmondási idő felének letöltésétől. Táppénzre azonban nem mehetek addig, mert az idő alatt is felmondhat nekem, és ő meg is fogja indokolni, hogy miért. Ez számomra nagyon zavaró, illetve kínos. Egyes nővér kollégáim viselkedése mind velem, mind a lakókkal szemben is sok kívánnivalót hagy maga után. Emiatt a lakók sokat panaszkodnak, de a főnökség nem hisz sem nekem, sem a nekik – utóbbiakra ráfogják, hogy demensek (ész, értelem nélküli állapot). Sajnálom őket, nem mernek már szólni sem, mert félnek, hogy csak rosszabb lesz nekik. Én már ezt nem bírom sokszor nézni, és szóvá szoktam tenni, ami miatt haragszik rám négy-öt kolléga. A többi kollégám sem szól, mert féltik a munkahelyüket, így nincs bizonyítékom. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy mik a lehetőségeim. Várjam meg, hogy a főnököm mondjon fel? Mit lehet tenni, ha a felmondás indokolásában számomra elfogadhatatlant ír? Köteles vagyok ilyenkor az indokolást elfogadni?

Kérdés: A munkavállalónk 17 éve áll munkaviszonyban egészségügyi szolgáltató cégünkkel. Én – mint vezető – már 6 éve "kínlódom" vele. Az idők során sok probléma adódott vele, számos alkalommal megszegte az együttműködési kötelezettségét, nem teljesítette a munkáltató kérését, utasítását. Ha például megkérem, hogy mindennap sepregessen össze, és vigye ki a szemetet, az a válasz, hogy már kedden megcsinálta, holott megítélésem szerint alapvető fontosságú, hogy mindennap rend legyen magunk körül. Van egy súlyos beteg kolléganőnk, aki annak ellenére, hogy alig tud mozogni, erején felül teljesít, neki sem segít. Több beteg panaszkodott arra is, hogy arrogáns. A recepteket nem készíti el időben, ezért a betegeknek többször vissza kell jönniük azokért. Ha szóvá teszem, miért nem készítette el a betegnek, amit kér, azt mondja, a beteg hazudik. Amikor beteg lett, és megkértem, menjen haza pihenni, mert nem fertőzheti meg a többieket, és persze betegen nem dolgozhat, az arcomba kiabálta, hogy nem megy haza, mert nincs pénze. Ez az állapot tarthatatlan, minden kérésre nem a válasz, és sok a vita is. A cégünk így nem tud fejlődni. Szerettük volna, ha képezi magát, de erre is nemleges volt a válasz. Ezenfelül nem tudom otthagyni egyedül a cégnél, mert utóbb mindig ki kell javítani a hibákat, amiket vét. Hogyan tudnék megválni tőle?

Kérdés: 90 főt foglalkoztató cég elküldhet-e havonta 9 főt (közös megegyezéssel vagy munkáltatói felmondással), vagy pedig – mivel több hónapról van szó – ez már csoportos létszámcsökkentésnek minősül?