11 cikk rendezése:
1. cikk / 11 Óvodapedagógus rokkantsága
Kérdés: 2019. augusztustól alkalmazunk óvodapedagógus munkakörben egy dolgozót. 2021. november 21-étől betegszabadságon, majd tartós táppénzen volt 2022. december 3-áig. 2022. december 4-étől rokkantsági ellátást állapítottak meg neki. 2022. december 4-étől pénzbeli ellátás nélkül mind a mai napig keresőképtelen. Sajnos nem várható, hogy keresőképes lesz. Szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyát, hogyan lehetséges ez? Mikor jár jobban a dolgozó, ha ő mond fel, vagy ha a munkáltató mond fel neki? Esetleg, ha nem fogadta volna el a "státusztörvényt"? Jár-e neki távolléti díj a felmondás idejére, és hány havi végkielégítés illeti meg? A pénzbeli ellátás nélküli keresőképtelenség idejére jár-e neki szabadság?
2. cikk / 11 Felmentés – a köztisztviselő egészségügyi alkalmatlansága
Kérdés: Köztisztviselőnk orvosi alkalmassági vélemény (kelte: 2021. VI. 4.), valamint a rehabilitációs ellátási és szakértői osztály határozata (dátuma: 2021. V. 28.) alapján nem alkalmas a munkavégzésre, jelenleg táppénzen van, viszont a táppénzjogosultsága 2021. VII. 16-án lejárt. Az egészségügyi állapotának megfelelő munkakört nem tudunk felajánlani, ezért felmentéssel szeretnénk megszüntetni a közszolgálati jogviszonyát. Melyik nappal kell felmentenünk munkatársunkat? A foglalkoztathatósági szakvélemény dátumától vagy a táppénz lejártát követő naptól kell számolni a felmentési időt? Kell-e frissebb orvosi foglalkoztatás-egészségügyi szakvéleményt kérnünk, vagy a 2021. VI. 4-én kiállított szakvélemény alapján felmenthető a köztisztviselőnk? Afelmentési idő két hónap, melynek felére mentesíteni kell a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól, de mivel munkavégzésre nem alkalmas, így a másik felében nem tud munkát végezni, a felmentési idő alatt kiadható-e legalább egyhavi szabadság? A munkatársunk nem tud munkába állni, ebben az esetben mi minősül utolsó munkában töltött napnak munkakörátadás, járandóságok kifizetése szempontjából [Kttv. 74. § (2) bek.]?
3. cikk / 11 Felmentési időre járó távolléti díj – a kifizetés esedékessége
Kérdés: Egyik munkatársunknak szeptember elején felmondással megszüntettük a munkaviszonyát, a felmondási ideje november 26-án jár le. Amunkavégzési kötelezettsége alól október 20-tól mentesítettük, ez volt az utolsó munkanapja. A felmentési időre járó bérét még ezen a napon egy összegben kifizettük. A munkavállaló ezt vitatja, és állítása szerint a november hónapra járó távolléti díja csak december 10-én lett volna esedékes, és a novemberre eső távolléti díjat a novemberi munkanapok száma alapján kellett volna meghatározni (osztószám). Helyesen jártunk-e el?
4. cikk / 11 Egészségügyi alkalmatlanság megállapításának kérdései
Kérdés: A keresőképtelen munkavállaló táppénzjogosultsága lejárt, és betegségének súlyossága miatt nagy valószínűséggel már nem várható, hogy a háziorvos keresőképessé nyilvánítja a jövőben. Keresőképtelenségére tekintettel a munkáltató foglalkozás-egészségügyi orvosa sem tudja megvizsgálni, alkalmatlannak nyilvánítani munkakörében a munkavállalót, ebből következően a munkáltató számára nincs felmondási ok sem, ami alapján munkáltatói felmondásra kerülhetne sor, álláspontunk szerint. Az ebben a helyzetben lévő keresőképtelen munkavállaló a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak érdekében nyújtott be kérelmet az illetékes járási hivatalhoz. Ennek az eljárásnak a keretében, az ezen szerv által kiállított orvosi vélemény megállapítja a munkavállaló össz-szervezeti egészségkárosodásának és egészségi állapotának százalékos mértékét, valamint a komplex minősítést végző I. fokú szakértői bizottság összefoglaló véleménye is a munkáltató rendelkezésére áll a megváltozott munkaképesség minősítéséről, illetve a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak megállapításához. Ezen dokumentumokra hivatkozással azonban a munkáltató foglalkozás-egészségügyi orvosának véleménye hiányában a munkáltató jogszerűen szüntetheti-e meg egészségügyi alkalmatlanságra történő hivatkozással a munkaviszonyt?
5. cikk / 11 Keresőképtelenség kezelése a táppénzjogosultság megszűnése után
Kérdés: Egyik dolgozónk munkahelyi balesetet szenvedett, az egyéves táppénzjogosultsága a napokban lejárt. Az utolsó keresőképtelenségi igazolásán a "táppénzjogosultság lejár" szöveg van, ebből következtetve a dolgozó nem vált keresőképessé. Mi a teendője a munkáltatónak ebben az esetben? Ki állapítja meg, hogy a dolgozó továbbra is keresőképtelen? El kell-e küldenie a munkáltatónak az üzemorvoshoz, hogy ő igazolja a munkakör betöltéséhez szükséges alkalmatlanságot? Fel kell-e ajánlani esetlegesen más munkakört? A szabadság kiadható-e a dolgozó részére?
6. cikk / 11 Keresőképtelenség a munkaviszony végéig
Kérdés: Jelenleg egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozom gyári alkalmazottként. A munkáltatómmal 2017. április 26-án egyéves határozott idejű szerződést kötöttünk. Elég sok kritika ér a főnökeimtől a munkám minőségét illetően, toleranciának még a nyomát sem érzem. Pedig én igyekszem a legjobb tudásom szerint dolgozni, de a folyamatos három műszak, és az ebből következő hatalmas terhelés miatt sajnos néha becsúsznak hibák. Ezért arra gondoltam, hogy 2018. április 26-áig (a határozott idejű szerződésem lejártáig) szeretnék eljönni táppénzre, hogy kivizsgáltassam magam, mert számos egészségügyi problémám van. Megtehetem-e jogi következmény nélkül, hogy három hónapra táppénzre megyek a gyógyulásom érdekében? Ha nem, mit javasolnak megoldásként? Sajnos a közös megegyezésről szó sem lehet, abba nem egyeznek bele a főnökeim, mert munkaerőhiány van. Anyagi helyzetem miatt a hátralévő munkabéremet sem tudom megfizetni nekik.
7. cikk / 11 Nyugdíjas munkavállaló igazolatlan távolléte
Kérdés: Egy 1953-ban született kollégánk 1992-től dolgozik nálunk. Sajnos az utóbbi években sokat romlott a munkája színvonala. 2016-ban töltötte a nyugdíjkorhatárt, már előtte többször jeleztük neki, hogy kezdje intézni a nyugdíját, mert szeretnénk, hogy amint lehet, elmenjen nyugdíjba. Ez azonban nem történt meg, mivel anyagi okokból kérte, hogy tovább dolgozhasson. Tavaly karácsony előtt nem jött dolgozni, és csak napokkal később jelezte, hogy beteg. Azóta többszöri felszólításra, januárban sem igazolta a betegségét, dolgozni azóta sem jött. Kérdésem: mit tehetünk? Kell tennünk egyáltalán valamit? Kiléptethetjük? Táppénzen van, vagy ez igazolatlan távollétnek minősül?
8. cikk / 11 Munkavállalói tájékoztatási kötelezettség megsértése a felmondási idő alatt
Kérdés: Felmondásom alatt táppénzre mentem, miután a munkáltatóm nem engedett dolgozni, ezt azonban nem jeleztem neki. A mai nappal lejárt a felmondási idő, és ezzel együtt a táppénzes állományt is megszüntettem. Milyen következményekkel jár a keresőképtelenség, illetve a táppénz le nem jelentése? Érdemes leadnom a táppénzes papírt az egykori munkáltatóm számára?
9. cikk / 11 Betegség alatti felmentés
Kérdés: 1966. február 13-tól dolgozom az egyik egyetem atomfizikai tanszékén, 2000. április 4-től már mint nyugdíjas, teljes munkaidőben és változatlan munkakörben. 2011. december 15-én kórházba kerültem, súlyos műtéten estem át, és csak 2012. február 23-án jöttem ki. 2012. évi 15 nap betegszabadságomat letöltöttem, jelenleg is táppénz nélküli keresőképtelen vagyok (amit a háziorvos igazol). Ha a közalkalmazotti jogviszonyomat a betegségem miatt a munkáltató megszünteti, jár-e részemre felmentési idő és valamiféle anyagi juttatás?
10. cikk / 11 Felmondás elleni védettség – a tilalom lejárta után?
Kérdés: Cégünk a gazdasági válság miatt felmondásokat tervez, az Mt. szerint azonban a munkavállaló a keresőképtelenség (táppénz) lejárta után harminc napig még védettséget élvez a munkáltatói rendes felmondás tekintetében. E védettség ellenére sem tudunk a munkavállalónknak munkát adni. Megítélésünk szerint ezzel a helyzettel könnyen visszaélhet, hiszen ha visszajön a táppénzből, és azt látja, hogy nincs munka, újra elmegy táppénzre, s ezt akár jó néhány hónapig is így tudja folytatni. Önök szerint milyen megoldás létezik erre a helyzetre?
