6 talált cikk a szakszervezet , munkavállaló , kollektív szerződés , időtartam , munkaviszony kifejezésre

Kérdés: Eddig három munkavállalója volt a cégünknek, de most szeretnénk további munkavállalókat is felvenni. Az egyik jelentkezőt alkalmasnak találtuk, de az a kérése, hogy a munkaszerződésében hat hónapos próbaidőt kössünk ki. Úgy tudom, hogy ezt csak akkor lehet, ha van kollektív szerződés, ezért arra gondoltunk, hogy kötnénk egyet. Van erre mód, ha igen, abban kiköthetjük a hat hónapos próbaidőt?

Kérdés: Az Mt. 53. és 57. §-a értelmében kollektív szerződés alapján az Mt. 53. §-ának (2) bekezdésében rögzített időtartamnál (negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra) hosszabb ideig foglalkoztatható a munkavállaló a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, munkakörben vagy munkáltatónál. A jogszerű munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás felső határát azonban nem rögzíti a törvény. Az eddigi bírói gyakorlat szerint (BH2006.300) a kollektív szerződésnek az átirányítás éves maximális időtartamát időkorlát nélküliként szabályozó rendelkezése semmis. Mi tehát jelenleg az a felső határ, amely még megfelel a jogintézmény rendeltetésének, valamint az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak? Álláspontunk szerint ugyanis egy féléves időtartamot, azaz hozzávetőlegesen 1464 órát meghaladó mértékű időtartam már olyan mértékű, amely felvethet aggályokat.

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.

Kérdés: Hogyan készüljünk fel az új Mt. január elsejétől érvényes szabályaira? A szabadsággal kapcsolatosan milyen feladatai lesznek a munkaügyi munkatársnak (nyilatkoztatások, tájékoztatások stb.)? Melyek a távolléti díj számításának változásai és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás új előírásai?

Kérdés: Az új Mt. hatálybalépését követően felvett munkavállalóknak továbbra is kötelesek leszünk írásbeli tájékoztatást adni a munkaviszony lényeges elemeiről (szabadság, kollektív szerződés stb.), vagy ezek után elegendő lesz szóban közölni a lényegesnek tartott információkat?

Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk – amely nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá – egyik kölcsönvevő partnere saját kollektív szerződése alapján áprilistól 9 havi munkaidőkeretet alkalmaz saját munkavállalói vonatkozásában. Kérdéseink: 1. Tekintettel az Mt. 193/G. § (5) bekezdés (f) pontjában foglaltakra, kiterjed-e a kollektív szerződés rendelkezése a kölcsönzött munkavállalókra is? 2. Ha igen, akkor ez automatikus vagy írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel jár a kölcsönvevő-kölcsönbeadó, illetve a kölcsönzött munkavállaló viszonylatában? 3. Munkajogilag felelősségre vonható-e a kölcsönbeadó – a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján –, ha alkalmazza a 9 havi munkaidőkeretet, illetve ha a munkabért emiatt helytelenül/hiányosan számolja el?