7 talált cikk az adó , őrzés , munkáltató , munkaügyi ellenőrzés , foglalkoztatás , munkaviszony kifejezésre

Kérdés: "X" cég és egy természetes személy megbízási szerződést kötöttek egymással. A jogviszony fennállása alatt az adóhatóság megállapítja, hogy a megbízási szerződés színleltnek minősül, a felek között valójában munkaviszony áll fenn. A természetes személy a jogviszony kezdetére visszamenőleges hatállyal követelheti a munkaviszonyból eredő jogait (pl. szabadság, bérpótlékok)?

Kérdés: Szeretem a jelenlegi foglalkoztatómnál a munkámat, ezért rendszeresen többet dolgozom, nem munkabérért. Nem nézik jó szemmel, hogy ennyit vagyok bent, tartanak attól, hogy az egészségemre megy. Én viszont hajthatatlan vagyok. Viszont említettek egy olyan érvet, ami aggodalommal tölt el, és szabotálhatja a munkavégzésemet ilyen keretek között. Az állítás az, hogy a céget és a munkavállalót is megbírságolják, ha a munkavállaló hivatalosan nem munkát végezve van a munkaadónál. Kérem, segítsenek az állítás megerősítésével, illetve cáfolásával.

Kérdés: Társaságunk gyógyszertárként működik. Az új törvények értelmében meghatározott számú gyógyszerésszel lehet csak működtetni. Ugyanakkor a törvény arra is lehetőséget ad, hogy a hiányzó létszámot helyettesítéssel oldjuk meg. Nem tudjuk azonban értelmezni, hogy ez milyen jogviszonyban lehetséges. Társaságunk esetében a hiányzó órákra nem kell egy teljes munkaidős gyógyszerészt foglalkoztatni, ezért úgy döntöttünk, hogy a hiányzó órákra – ami természetesen havonta változó – egy másik betéti társasággal megbízási szerződést kötünk gyógyszerész helyettesítésére. Viszont a gyógyszertár működésének jellegéből adódóan számos olyan ismérv van, amellyel a hatóságok a megbízási szerződést akár munkaszerződéssé is nyilváníthatják. Gondolok itt arra, hogy a tevékenységét a helyettes csak a gyógyszertárban végezheti, az engedélyben szereplő nyitvatartási időben és természetesen a személyi jogos gyógyszerész vezetése alatt. Mi a megoldás? Lehet megbízási szerződés két társaság között gyógyszerész helyettesítésére?

Kérdés: 2011. május 2-től 2013. augusztus 12-ig volt egy munkavállalónk, budapesti adminisztrációval az ország több pontján levő telephellyel. Szokás szerint a munkába lépéskor az iratanyagot postán küldtük azzal, hogy aláírás után küldjék vissza. Ezzel egy időben az adóhatósághoz címzett bejelentés megtörtént. Jelen esetben a kiküldött munkaszerződés aláírás után nem került vissza a munkaügyre, többszöri felszólítás után sem. Ez idő alatt a munkavállaló nem reklamálta az írásbeliséget. A munkabér és egyéb járandóság is kifizetésre került mindig. 2013. augusztus 12-vel a munkavállaló kérte a munkaviszonyának megszüntetését, ami szabályosan meg is történt. Most, a kilépés után reklamált, miszerint nincs aláírt munkaszerződése, és feljelentést tett ellenünk. Mi várható most?

Kérdés: Családi vállalkozásunk időnként alkalmi munkavállalókat foglalkoztat. Egyik ilyen munkavállalónkat összesen 5 napig, napi 8 órában alkalmaztuk, minden nap 3500 Ft díjazásért. Egy munkaügyi ellenőrzés alkalmával ugyan a felügyelő mindent rendben talált, de megállapította, hogy azon az egyetlen napon, amikor kivételesen 9 órát dolgozott a szóban forgó alkalmi munkavállaló, keveset fizettünk részére. A hasonló problémák elkerülése érdekében szeretném megtudni, hogy mennyi a minimálórabér az alkalmi munkavállalóknál, hiszen a törvény táblázata szerint a minimumdíj 1800 Ft, aminek mi majdnem a dupláját fizettük.

Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk – amely nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá – egyik kölcsönvevő partnere saját kollektív szerződése alapján áprilistól 9 havi munkaidőkeretet alkalmaz saját munkavállalói vonatkozásában. Kérdéseink: 1. Tekintettel az Mt. 193/G. § (5) bekezdés (f) pontjában foglaltakra, kiterjed-e a kollektív szerződés rendelkezése a kölcsönzött munkavállalókra is? 2. Ha igen, akkor ez automatikus vagy írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel jár a kölcsönvevő-kölcsönbeadó, illetve a kölcsönzött munkavállaló viszonylatában? 3. Munkajogilag felelősségre vonható-e a kölcsönbeadó – a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján –, ha alkalmazza a 9 havi munkaidőkeretet, illetve ha a munkabért emiatt helytelenül/hiányosan számolja el?

Kérdés: Gépkocsivezetőként dolgoztam az egyik cégnél, ahol felmondtak nekem arra hivatkozással, hogy munkaképességem megváltozott, és a munkáltatóm nem tud olyan munkát adni, amit így is el tudnék látni. Később a munkáltatóm álláshirdetést adott fel, amelyben több gépkocsivezetőt is keres, és mivel időközben meggyógyultam, én is jelentkeztem az állásra. Azonban elutasított, szerintem azért, mert nő vagyok, ezt azért gondolom, mert csak férfi gépkocsivezetőket alkalmazott. Kérdésem, hogy mit tehetek? Ha bírósághoz fordulok, lehet-e esélyem megnyerni a pert?