4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Jogviszonyváltás – a fogászati alapellátásban
Kérdés: Településünkön az önkormányzatunknál közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott fogorvossal és fogászati asszisztenssel láttuk el a fogászati alapellátást. A fogorvosunk jogviszonya nyugdíjba vonulása okán felmentését követően 2019. augusztus 6. napjával megszűnt. A fogászati asszisztensünk maradt. A továbbiakban nem szeretnénk közalkalmazott fogorvost alkalmazni, hanem vállalkozás által biztosítanánk a fogászat további működését. Jelenleg a helyettesítést is vállalkozás látja el, akikkel 2020. február 29-ig van szerződésünk. Az asszisztens az eredeti helyén foglalkoztatva van. A 313/2011. Korm. rendelet 13/A. §-a értelmében, ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló háziorvos közalkalmazotti jogviszonya megszűnik, a praxisjog elidegenítésére a jogviszony megszűnését követő hat hónap alatt van lehetőség. Tehát a volt fogorvosunk még 2020. február elejéig értékesítheti, ha tudja, a praxisjogát. Az asszisztensünk foglalkoztatása február végéig biztosított. A jelenleg helyettesítő vállalkozó esetleg átvenné a fogászati asszisztenst alkalmazásba a saját vállalkozásába március 1-jétől. Hogyan adható át a közalkalmazott továbbfoglalkoztatásra? Hisz nem szűnik meg a munkáltató, mert az önkormányzat továbbra is létezik, csak más formában szeretné ellátni a feladatot. A Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének d) pontja és a 25/A. §-a ebben a helyzetben alkalmazandó-e? Ha elfogadja, és a másik munkáltatónál történő további foglalkoztatásához hozzájárul, akkor az átadás időpontját megelőző nappal megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya, azt követő naptól pedig alkalmazza az átvevő munkáltató. Ez esetben, ha jól gondoljuk, nem jár részére végkielégítés a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján. Amennyiben nem fogadja el a továbbfoglalkoztatást, akkor az átadás napját megelőző nappal vagy az átadás tervezett napjával szűnik meg a közalkalmazotti jogviszonya? Ez utóbbi esetben a végkielégítés összegének felére válik jogosulttá a Kjt. 37. §-ának (9) bekezdése alapján – a felsorolt kivételektől eltekintve?
2. cikk / 4 Munkaköri alkalmatlanság – felmondás vagy másik munkakör
Kérdés: 52 éves vagyok, 25 éve dolgozom folyamatos munkarendben mozdonyvezetőként. A legutóbbi időszakos orvosi vizsgálaton alkalmatlanná nyilvánítottak a munkakör további betöltésére, és a vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szakorvos javaslatot tett (írásban, amely a birtokomban van, és egy példányát a munkáltatómnak is átadtam) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemre, pszichológiai okokból. A munkáltatóm képviselője felhívott telefonon, és javaslatot tett a munkaviszonyom munkáltató általi megszüntetésére, végkielégítéssel. Ezt nem fogadtam el, hanem kértem a (forgalommal összefüggésben nem lévő) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemet. Mit tegyek, ha ezek után is el akarnak bocsátani? Ha találnak részemre megfelelő munkakört, de lényegesen kevesebb fizetéssel, akkor jár-e részemre bérkompenzáció? Megjegyzem, hogy az itt eltöltött 25 év alatt a munkámat hiba nélkül végeztem, ellenem munkáltatói eljárást soha nem kezdeményeztek.
3. cikk / 4 Munkavégzési hely megszűnése
Kérdés: Társaságunk tevékenysége az egyik településen megszűnik. Az ott alkalmazott dolgozók 13 éve állnak munkaviszonyban társaságunkkal, szerződésük változó munkahelyre szólt. Valamennyi ott alkalmazott munkavállalónak a megyén belül, 60 km távolságra lévő településen, változatlan munkafeltételekkel (munkabér, munkakör) tudunk munkát biztosítani. Munkába járásukat a társaság biztosítja, a dolgozókat csoportosan busszal szállítja. A másik településre áthelyezés módja munkaszerződés-módosítás vagy munkáltatói utasítás? Továbbá, mi a teendő, ha a munkavállaló nem írja alá a szerződésmódosítást, azaz nem fogadja el a másik településen felajánlott munkalehetőséget, vagy megtagadja a munkáltatói utasítást?
4. cikk / 4 Munkanap-áthelyezés – új munkavállalóra is kiterjed-e a munkavégzési kötelezettség?
Kérdés: 2011. évi márciusi munkanap-áthelyezéssel kapcsolatosan a következő probléma merült fel társaságunknál. Kollégánk 2011. március 16-án lépett be hozzánk, és véleménye szerint, mivel 2011. március 14-én még nem volt cégünk munkavállalója, 2011. március 19-én szombaton neki nem kell ledolgoznia a 14-ei napot. Véleményünk szerint azonban a munkanap-áthelyezés nem érinti az új munkavállaló ledolgozandó munkanapjait, és március 19-én szombaton, ahogyan más, heti ötnapos (hétfőtől péntekig) egyenlő, 40 órás munkaidő beosztásban dolgozónak vagy dolgoznia kell, vagy szabadságot vehet ki, hiszen rendelet szabályozza a munkaszüneti napok körül a munkarendet, valamint hogy milyen ellátást kell számfejteni neki arra a napra.