6 talált cikk a Keresőképtelenség , adó , munkavállaló , munkanap , munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés kifejezésre szavak mindegyikével

Kérdés: A munkavállaló és a munkáltató tanulmányi szerződést kötnek. A tanulmányi szerződéssel érintett képzés tanórái mindig vasárnap kerülnek megtartásra. A munkáltató a képzés idejére mentesíti a munkavállalót a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, a munkavállaló részére erre az időre távolléti díjat fizet. Az érintett munkavállaló munkaidőkeretben dolgozik. Jól gondoljuk, hogy fenti esetben a munkáltatót nem terheli az Mt. 106. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezettség, mely szerint a munkavállaló számára a heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani?

Kérdés: Mit kell fizetni az órabéres, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállaló részére, ha hétköznapra eső munkaszüneti napra be volt osztva munkára, de keresőképtelenné vált ezen a munkaszüneti napon (és nem részesül táppénzben és baleseti táppénzben sem)? A korábbi válaszokban azt olvastam, hogy ebben az esetben (mivel be volt osztva munkára) betegszabadságot kell kiadni és azt fizetni; ha pedig nem volt munkára beosztva, akkor nem betegszabadságként kell a távolléti díj 70%-át fizetni (a betegszabadságos napok nem fogynak). Esetünkben – a munkaszüneti napra kiadott szabadsághoz hasonlóan – nem párhuzamosan kellene-e fizetni a távolléti díj 70%-át (mert az "alapból") jár, plusz még a betegszabadságra járó díjazást (távolléti díjnak szintén a 70%-át)? Mert ha vagy az egyik jogcímen, vagy csak a másik jogcímen kapja a 70%-ot, akkor a "kieső" ideje miatt nagyon rosszul jár a nem keresőképtelen munkavállalóhoz képest.

Kérdés: Az Mt. szerint a munkavállalónak, eltérő megállapodás hiányában, naptári évenként 14 egybefüggő napra mentesülnie kell a munkavégzés alól. Ez a szabály érvényes az év közben kezdődött munkaviszonyokra is? Ha 2014. december 20-tól január 4-ig nem dolgozott a munkavállaló, akkor ez megfelel a 14 egybefüggő napnak?

Kérdés: Mi a teendő akkor, ha a munka jellegéből adódóan egyenlőtlen beosztással dolgozó munkavállaló rendszeresen azon a napon megy táppénzre, amikor a beosztás szerinti munkaideje kevesebb, mint nyolc óra? Például hétfőn, kedden, szerdán 12 órára, csütörtökön 4 órára van beosztva, pénteken szabad. Csütörtökön jelzi, hogy a hét hátralévő idejére az orvos táppénzes állományba vette. Ilyen alkalmakkor mindig túlórája keletkezik, mert a csütörtöki és a pénteki táppénz idejére 8 óra betegszabadság számolandó el, illetve teljes napi táppénz jár számára?

Kérdés: 92. lapszámukban szerepelt az 1783. kérdés, amely a keresőképtelenség elszámolásával foglalkozott munkaszüneti napon. Erre a kérdésre szeretnénk bővebb választ kapni havibéres munkavállalóra vonatkozóan.

Kérdés: Munkavállalóink munkaidőkeretben dolgoznak. Az augusztusi törvénymódosítás alapján a betegszabadság nem órában, hanem munkanapban lesz kiadva részükre. Mi a helyzet a betegszabadság kiadását követő keresőképtelenséggel? Ilyenkor ezeket a távolléteket is napban kell figyelembe vennünk és elszámolnunk?