31 talált cikk a munkavállaló , foglalkoztatás , munkaviszony , munkavégzés , munkavégzési hely kifejezésre

Kérdés: A munkáltató létszámcsökkentésre hivatkozva több munkavállaló munkaviszonyát is kénytelen volt felmondással megszüntetni. Az intézkedés többféle munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra is kiterjedt, nem korlátozódott csak egy munkakörre. Az indoklásban az szerepel, hogy a munkavállaló pozíciója megszüntetésre kerül oly módon, hogy a feladatai az azonos munkakört betöltő többi munkavállalóhoz kerülnek leosztásra. Mennyi időnek kell eltelnie a munkaviszony megszüntetésétől számítva, hogy a munkáltató az érintett munkakörök betöltésére újra felvehessen valakit, vagy cégen belül áthelyezzen munkavállalókat anélkül, hogy a felmondási indok megtámadhatóvá váljon?

Kérdés: Az Mt. 3. §-a (1) bekezdésének az értelmezése kapcsán szeretnénk a szíves segítségüket kérni. A praxisunkban gyakoriak az olyan esetek, amikor a felek a külföldi jog alkalmazásában állapodnak meg a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, azzal, hogy a munkavállaló - nem ideiglenes jelleggel - Magyarországról látja el munkaköri feladatait. A 8. cikk (1) bekezdése alapján azonban az ilyen jogválasztás nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a munkavégzés helye szerint alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni (kógens rendelkezések). Az Mt. fentiek szerinti kógens rendelkezéseinek a köre kapcsán több esetben bizonytalanságot tapasztalunk. Ennek oka feltehetően, hogy mind az Mt. 295. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolás, mind az Mt. egyes fejezetei végén lévő, eltérést nem engedő, továbbá klaudikálóan kógens rendelkezések is érthetők a Róma I. rendelet szerinti kógens rendelkezésekként. Figyelemmel arra, hogy a második esetben a külföldi jogválasztás ellenére is meglehetősen széles körben érvényesülnének az Mt. szabályai, kérjük, erősítsék meg a kiterjesztő értelmezést, vagy adjanak támpontot, hogy az Mt.-nek mely rendelkezései tartoznak a kógens rendelkezések kategóriájába (kitérve a versenytilalmi megállapodásra is). Mi a jogszerű eljárás azon esetekben, amikor a külföldi jogra alapított munkaszerződésben olyan jogintézményről rendelkeznek, amely a magyar munkajogban nem, vagy nem abban a formában áll rendelkezésre? Gondolunk itt különösen a zero-hours típusú munkaszerződésekre, amely az Mt. alapján nem jogszerű megoldás, a legközelebbi jogintézmény hozzá pedig a behívásos munkavégzés lenne. Kérjük, tegyenek javaslatot, hogy ilyen esetben mi a jogszerű eljárás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel! Amennyiben a feleknek a külföldi jog szerinti munkajogviszonyra vonatkozó megállapodása a választott jog alapján munkaviszonynak minősül, azonban az Mt., illetve a magyar bírói gyakorlat alapján nem (pl. a 2023. decemberi platformmunka megítélésére vonatkozó Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélet), akkor a jogviszony átminősítése a jogszerű megoldás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, vagy a felek szerződéskötési szabadsága érvényesül? Jogszerű-e a külföldi jog szerinti munkaszerződés azon rendelkezése, mely a joghatóságot a választott jog államához köti, kizárva ezzel a munkavégzési hely szerinti állam fórumát (hivatkozva a Brüsszel I. rendelet 21. cikkére)?

Kérdés: Cégünk egyik régióvezetője - vezető állású munkavállaló - a régión belüli másik telephelyre osztotta be a munkavállalót, akinek a munkaszerződésében csak az eredeti telephely szerepelt mint munkavégzési hely. A munkavállaló két hónap után jelezte, hogy "kiküldetésre" a továbbiakban nincs mód, és hogy jogellenesnek tartja innentől kezdve a foglalkoztatást. A vezető - ügyvéddel történő egyeztetés után - az intézkedését fenntartotta, mire a munkavállaló azonnali hatályú felmondással élt; erről utóbb a bíróság jogerősen meg is állapította, hogy jogszerű volt. A munkáltatónál számottevő kár keletkezett a munkavállalói azonnali hatályú felmondással együtt járó bérelemek kifizetése miatt; felelőssé tehető ezért a régióvezető, akinek a magatartása miatt mondott fel azonnali hatállyal a munkavállaló?

Kérdés:

Egyik kolléganőnk hivatalosan kérte, hogy a munkáltató a jövő hónap elsejétől módosítsa a munkaszerződését távmunkaszerződésre, mivel szeretne otthonról munkát végezni – hasonlóan, mint ahogy dolgozott a Covid alatt két évig, amikor a munkáltató küldte home office-ba. A kérelmében megjelölte, hogy van egy 6 éves gyermeke. Mi ilyenkor az eljárás, ha a vezetője kijelentette, hogy nem akarja távmunkában foglalkoztatni?

Kérdés: Irodai alkalmazott munkavállalónk számára a járványügyi helyzetre tekintettel otthoni munkavégzést engedélyeztünk (home office), de felmerült, hogy néhány hétig most szükség lenne a munkájára az irodánkban, vagyis az eredeti munkavégzési helyén. Ez a munkakörétől eltérő, könnyű fizikai munka lenne, a munkavállaló nem lenne kitéve különös veszélynek, ügyfelekkel nem érintkezne. Megtehetjük-e, hogy erre kötelezzük őt?

Kérdés: Alkalmi munkában fogunk foglalkoztatni munkavállalókat, de az ötnapos korlát miatt ez nagy adminisztrációt igényel, mivel ötnaponként új munkaszerződést kell kötnünk. Köthetünk-e egy keretszerződést a munkavállalóval, amiben rögzítjük a lényeges elemeket (munkakör, alapbér, munkavégzési hely), és amikor jön dolgozni, akkor már csak szóban állapodunk meg a napok számában, újabb írásos szerződés nem készül, és ez alapján teljesítjük a bejelentést a jogviszonyról?

Kérdés: Az Mt. 58. §-ában foglaltakra figyelemmel a felek a munkaszerződést megegyezéssel módosíthatják. A cég telephelyén levő áruház az önkormányzat által lebontásra kerül, ezért az egység megszűnik. Az egységvezető 1979. április 17-én kiállított szakmunkás-bizonyítványa szerint "háztartási felszerelés eladó", továbbá 1988. június 14-én boltvezetői szakvizsgát tett. A munkáltató a működési területén az egyik fióktelepén lévő élelmiszerboltban egységvezetői állást ajánlott fel ugyanazon munkabér fejében a munkavállaló részére. A munkavállaló a felajánlott állást nem fogadja el azzal az indokkal, hogy a szakmája szerint nem élelmiszer-eladó. Kéri, hogy a munkáltató mondja fel a munkaviszonyát, és fizesse ki a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban felmerülő járandóságait, így különösen a végkielégítést. A cég az említett helyen foglalkoztatni tudja a munkavállalót vezetői állásban, ugyanazon munkabérért, ezért nem kíván felmondani neki. A munkavállaló a jelenlegi és a felajánlott munkahelyre is csak utazással tud eljutni. Jogszerű-e a munkavállaló kérése a fentiek alapján? Mi a teendő ebben az esetben, tekintettel arra, hogy a munkaszerződés-módosítást neki is alá kell írnia?

Kérdés: Meg kell-e térítenie a munkáltatónak az egyik ügyféltől a másik ügyfélhez történő utazás költségeit? A cég dolgozói a munkáltató által biztosított céges gépjárművel az egyik ügyféltől a másik ügyfélig olykor 100-150 km-t is megtesznek egy napon belül. Egy nap több ügyfélhez is el kell utazniuk a szerelő kollégáknak. A gépkocsit a munkáltató üzemelteti, beleértve az üzemeltetési költségeket is (pl. benzin). Kötelező-e a munkáltatónak valamilyen költségtérítés jellegű juttatással a két munkavégzési hely közötti odautazás költségeit megtéríteni a munkavállaló részére?

Kérdés: A cégvezetéstől kapott hivatalos tájékoztatás szerint, részlegünket legkésőbb január 1-jével jelentősen átszervezik. Ez nemcsak a munkakörök változását jelenti, de egyesek új irodába költöznek, és – ami a legfontosabb – a munkabérek is módosulnának. A munkáltató a mostani havi alapbérek helyett mozgóbérre térne át. Így rosszabb teljesítmény esetén a havi keresetünk a mostanihoz képest 30%-kal is csökkenhetne. Milyen lehetőségeink vannak ebben a helyzetben? Mi történik, ha a munkavállaló nem fogadja el ezeket az új feltételeket? A kollektív szerződésünk szerint átszervezések esetén a felmondás előtt a munkavállalónak másik álláshelyet kell felajánlani. Csökken-e a végkielégítés, ha a felajánlott pozíciót valamiért nem fogadják el?

Kérdés: Egyesített intézmény egyik telephelyén műszaki okok miatt nem lehet dolgozni, ezért a munkáltató elrendelt – több kerületi telephely közül – egy másik, ugyanabban a kerületben lévő telephelyen történő munkavégzést. Kiküldetésnek minősül-e ez a munkáltatói intézkedés, és milyen költségeket kell a munkáltatónak állnia? Például, aki egyébként sem munkába járás, sem munkaköri feladatok miatt nem kapott bérletet, annak most járna-e bérlet vagy jegy, ha a másik telephelyet csak tömegközlekedési eszközzel vagy autóval tudja megközelíteni?