Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
Részlet a válaszából: […] ...járandóság (amelynek összegét értelemszerűen nem tudjuk ellenőrizni) nem helyesen került meghatározásra, hiszen a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjat csak november 29-ig kellett volna fizetniük. A távolléti díj...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Szabadság a felmondási idő alatt

Kérdés: Ha a munkavállalónk júniusban felmondott, és kérte, hogy adjuk ki neki a szabadságát a felmondási idő alatt, köteles vagyok-e ezt teljesíteni? Megtehetjük-e azt, hogy nem adjuk ki neki, viszont mentesítjük a munkavégzési kötelezettsége alól, majd a munkaviszony megszűnésével kifizetjük részére az időarányosan igénybe nem vett szabadságát?
Részlet a válaszából: […] ...ebben az esetben – az Mt. szerint – a felmondási idő teljes tartamát munkában kell töltenie, a munkáltató nem köteles mentesíteni őt a munkavégzési kötelezettsége alól. Nincs akadálya azonban annak, hogy ezt megtegye, illetve akár a még igénybe nem vett szabadságának...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

Telephelybezárás – munkaszerződés-módosítási ajánlat és felmondás

Kérdés: Egy pénzintézeti fiókban dolgozom, amit 2016. december 31-ével bezártak. Szóban azt a tájékoztatást kaptam, hogy változatlan feltételekkel folytathatom a munkát egy 20 km-re lévő fiókban. Két nap múlva azt mondták, hogy határozott idejű szerződéssel foglalkoztatnak tovább. Szerződést még nem kaptam annak ellenére sem, hogy már többször kértem. Van-e arra határidő, hogy mennyi idővel hamarabb kell megkapnia a munkavállalónak az új szerződést? Közel 10 éve dolgozom ennél a pénzintézetnél határozatlan idejű szerződéssel. Ha nem írom alá az új szerződést, akkor automatikusan felmond a munkáltató? Ebben az esetben fizetnie kell végkielégítést, illetve felmentési időt?
Részlet a válaszából: […] ...kérdésben foglalt esetben nem kötnek új munkaszerződést, hanem a közöttük a bezárt bankfiókra mint megszűnt munkavégzési helyre szóló, korábban megkötött határozatlan idejű munkaszerződést módosítják. Így nem is új munkaviszony létesítéséről van szó....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. január 30.

Munkáltatói felmondás – az utolsó munkában töltött nap

Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő adott munkavállaló vonatkozásában 30 nap. A munkavállaló a felmondási idő második felére kéri mentesítését a munkavégzés alól egy részletben, az első felére pedig szabadság kiadását. Kérdésem, hogy ebben az esetben az Mt. 80. §-a alapján mely nap számít az utolsó munkában töltött napnak az igazolások kiadása szempontjából? A felmondás napja, vagy 15 napra járó szabadság lejártának a napja, vagy a felmondási idő utolsó napja? Abban az esetben, ha a munkavállaló a felmondási idő első felében kéri a mentesítését, és a felmondási idő másik felére kéri a szabadságai kiadását, mely nap lesz az utolsó munkában töltött nap az Mt. 80. §-a tekintetében?
Részlet a válaszából: […] ...egyértelmű, az Mt. az utolsó munkában – és nem munkaviszonyban – töltött napot jelöli meg. Így a határidő az utolsó ténylegesen munkavégzéssel töltött naptól kezdődik, és nem a munkaviszony utolsó napjától számítandó. Ha a munkavállaló a szabadságát...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. augusztus 8.

Igazolások kiadása a munkaviszony megszüntetésekor

Kérdés: A párom hetek óta keres másik munkát, mert a jelenlegi helyen nem érzi jól magát. Ez nem is maradt titok a munkahelyén, a főnöke is tudott róla. Nemrég volt is egy állásinterjún, és szóltak neki, hogy alkalmazzák október 15-től. Tudatta a jelenlegi munkahelyén, hogy szeretne felmondani, de amikor elment, hogy elhozza a papírjait, nem adták ki neki azokat, azt mondták, hogy nem írják alá. Ráadásul átjavították a dátumot is október 14-ére, és közölték, hogy ő addig dolgozzon ott. Jogszerűen jár el a munkáltató, hogy bent tartja a papírjait és nem adja ki? Mit lehet ilyen ügyben tenni?
Részlet a válaszából: […] ...napon szűnik meg, illetve abban is, hogy a munkavállaló a megszűnés napjáig köteles-e munkát végezni, vagy esetleg felmentésre kerül a munkavégzés alól. Ebben az esetben a munkáltató sem kényszeríthető arra, hogy az akaratától eltér ő napon sz ű njön meg a munkaviszony...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.

Munkavállalói felmondás szabályai a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén

Kérdés: A munkáltatóm rovarirtó forgalmazással foglalkozott. Múlt hónapban azonban arról tájékoztatott, hogy a készletet eladta egy másik cégnek, aki folytatni fogja a tevékenységét. Az új cég átvette az összes munkavállalót is. Mindannyian ugyanazt csináljuk, mint korábban, szerencsére az ügyfélkör is megmaradt. A munkavégzés helye azonban megváltozott, az új telephely 30 km-rel messzebb van a lakásomtól, és elég rossz a közlekedése. Keresni szeretnék egy új munkahelyet, mert az ingázás miatt alig marad idő a családomra, viszont felmondani nem szeretnék, hiszen már 12 éve fennáll a munkaviszonyom, és elesnék a végkielégítéstől. Van egyéb lehetőségem a munkaviszony megszüntetésére úgy, hogy a végkielégítésemet is megkaphassam?
Részlet a válaszából: […] ...végkielégítés mellett pedig a munkáltató ugyanúgy köteles legalább a felmondási idő felére – távolléti díj fizetése mellett – a munkavégzés alól felmenteni Önt, mintha a munkaviszony munkáltató általi felmondással szűnt volna meg [Mt. 70. § (1) bek.]...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 22.

Szabadság a felmondási idő alatt

Kérdés: Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A fenti mondat megalapozza-e a munkáltató jogát arra, hogy kilépő dolgozójának a szabadságát ne adja ki akkor sem, ha azt a dolgozó kifejezetten kéri? Manapság ez egyre gyakoribb gond, s a munkáltató ezzel a mondattal takarózva végigdolgoztatja a teljes felmondási idő alatt a munkavállalóit, s a megmaradó részarányos szabadságos napokat megváltja pénzzel, noha a munkavállaló – alkotmányos jogával élve (regenerálódáshoz való jog) – a természetbeni kiadást kérte eleve a felmondásában. Nyilvánvaló, amennyiben nem lehetséges a szabadság kiadása, mert például a szabadság túlnyúlna a felmondási időszakon, vagy azonnali a felmondás és nincs más mód, akkor csak a pénzbeli megváltás marad. De ha lehetséges a kiadás, akkor jogosult a munkáltató megtagadni azt, azaz visszatarthatja a szabadságot jogszerűen?
Részlet a válaszából: […] ...még nem merítette ki.Felhívjuk a figyelmet, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, mégpedig a munkavállaló által kért időpontban, de legfeljebb két részletben (Mt. 70. §)....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. július 29.