109 cikk rendezése:
21. cikk / 109 Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak
Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
22. cikk / 109 Közalkalmazotti lemondás – nem alkalmazható a felmentési idő
Kérdés: Szeretném felmondani a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyomat, mivel új állást találtam, ahol nagyjából két hónap múlva már kezdhetnék is. A munkáltatói jogkör gyakorlója azonban ragaszkodik a négy hónapos felmondási időhöz, mivel már tíz éve dolgozom itt. Mit tehetek akkor, ha nem enged el korábban?
23. cikk / 109 Egyszerűsített foglalkoztatás munkaerő-kölcsönzésre – a munkaszerződés alaki "kötetlensége"
Kérdés: Írásba kell-e foglalni a munkaszerződést akkor, ha egyszerűsített foglalkoztatásban történő munkaerő-kölcsönzésben állapodik meg a kölcsönbe adó a munkavállalóval?
24. cikk / 109 Határozott idejű jogviszony megszüntetése a munkavállaló vagy közalkalmazott által
Kérdés: Határozott idejű közalkalmazott vagyok, a szerződésem öt évre szól, illetve az EU-s projekt lezárásáig. A béremet 100%-ban a projekt terhére kapom. Az öt év 2020 novemberében fog lejárni. Állást szeretnék változtatni, a kérdésem, hogy ha meg kívánom szüntetni ezt a munkaviszonyt, mennyi felmondási idővel kell számolnom?
25. cikk / 109 Felmentési idő mértéke nők negyven év jogosultsági idővel megszerezhető öregségi teljes nyugdíja esetén
Kérdés: Jelenleg határozott idejű szerződéssel tanítok közalkalmazotti jogviszonyban. 2020 áprilisában lesz meg a negyven év munkaviszonyom, és szeretnék nyugdíjba menni a nők kedvezményes negyven évével. Jogosult vagyok-e a közalkalmazottaknak járó nyolc hónap felmentési időre?
26. cikk / 109 Alapítvánnyal fennálló munkaviszony felmondása az öregségi nyugdíjra tekintettel
Kérdés: Öregségi nyugdíjba menetelnél az alapítvány munkáltató esetében milyen jogszabály irányadó például a felmentési időre stb.? Alapítványnál dolgozom tizennégy éve, összesen negyvenhat évem van mint szakápoló.
27. cikk / 109 Felmentési időre járó szabadság
Kérdés: Közalkalmazottunk nyugdíjba vonul (nők kedvezményes, 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető nyugdíja). A felmentési idő egészére jár szabadság? A felmentési idő felére mentesítettük a munkavégzési kötelezettsége alól (4 hónap), de szabadságot erre az időre nem számolunk neki. Ezt az Mt. 115. §-a és 55. §-a (1) bekezdésének b)-k) pontjára hivatkozva tesszük meg. Illetve egy 2016-os bírósági ítéletre hivatkozva, melynek értelmében ez a gyakorlatunk helyes. A közalkalmazott hivatkozik egy 2017-es kúriai döntésére, mely szerint jár szabadság a felmentési idő egészére. Álláspontjukat kérnénk, mert jogszerűen szeretnénk eljárni.
28. cikk / 109 Táppénz-hozzájárulás fizetése a munkáltató megszűnése esetén
Kérdés: Megszűnik a cégünk, ezért mindenkinek felmondunk. Az egyik munkavállaló keresőképtelen, kórházban van. A megszűnés esetében is legfeljebb egy évig a táppénz egyharmadát kell fizetnie a munkáltatónak, és a felmondási idő csak ezután kezdődik, vagy ezt ilyenkor másképp kell számítani?
29. cikk / 109 Közalkalmazott felmentési idejének számítása
Kérdés: Közalkalmazottunk nyugdíjba vonulása miatt szükségessé vált a felmentési idejének megállapítása, amely a korábbi munkáltató intézkedése miatt sajnos nem egyértelmű számomra. A rendelkezésre álló dokumentumokból megállapítható, hogy közalkalmazotti jogviszonya az előző munkáltatónál 2001. január 31. napjával szűnt meg azzal az indokkal, hogy a munkahelye szervezeti változás következtében megszűnt. Részére akkor a felmentési időt hatvan nap és három hónapban állapították meg, azaz 2000. szeptember 1-jétől 2001. január 31-ig a felmentési idejét töltötte azzal, hogy a teljes időtartamra felmentették a munkavégzés alól. Közalkalmazottunk az akkori munkáltatótól hathavi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítésben is részesült. Úgy nyilatkozott, hogy a felmentési időre járó illetményét és a végkielégítés összegét az akkori munkáltatója kifizette részére. Ugyanakkor intézményünknél 2000. szeptember 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyt létesített, tehát a fent leírtak szerint 2000. szeptember 1-jétől 2001. január 31-ig kettős jogviszonyban állt. Ebben az esetben a közalkalmazottunk mennyi felmentési időre lesz jogosult? Ha a folyamatos közalkalmazotti jogviszonyt nézzük, akkor nyolc hónap, ha csak az intézményünknél eltöltött időt vesszük figyelembe, hat hónap felmentési időre jogosult. Esetleg a maximálisan igénybe vehető nyolc hónapból levonhatjuk-e a korábban már "igénybe vett" öt hónapot, és most csak három hónap felmentési időt állapíthatunk meg?
30. cikk / 109 Munkavállalói felmondás munkaadói nyomás hatására
Kérdés: Egyházi intézményben dolgozom 2013 óta. Egészségi állapotom kicsit megromlott, az utóbbi időben sokat voltam táppénzen emiatt. Ezt a főnökség és egyes kollégáim nehezményezték és szóvá is tették. Az intézmény lakói szeretnek, kollégáim nagyobb részével jól kijövök, a munkámat rendesen elvégzem. Az egyik kollegina viselkedése azonban bántó és sértő már egy ideje. A főnökségnek ezt több ízben jeleztem is, de semmi nem történt az ügyben. Eddig sokszor megtörtént már, hogy a főnökség előtt valótlan dolgokat állított mind a lakókkal, mind pedig velem kapcsolatban, ezért jeleztem nekik, hogy így nem szeretnék itt tovább dolgozni, és szeretném beadni a felmondásom, de pontos dátumot nem mondtam. A főnököm már a munkám során is azzal zaklat, hogy "akkor adjam be a felmondásom már holnap", és ne is indokoljam meg, végkielégítést se kérjek, ő eltekint a harminc nap felmondási idő felének letöltésétől. Táppénzre azonban nem mehetek addig, mert az idő alatt is felmondhat nekem, és ő meg is fogja indokolni, hogy miért. Ez számomra nagyon zavaró, illetve kínos. Egyes nővér kollégáim viselkedése mind velem, mind a lakókkal szemben is sok kívánnivalót hagy maga után. Emiatt a lakók sokat panaszkodnak, de a főnökség nem hisz sem nekem, sem a nekik – utóbbiakra ráfogják, hogy demensek (ész, értelem nélküli állapot). Sajnálom őket, nem mernek már szólni sem, mert félnek, hogy csak rosszabb lesz nekik. Én már ezt nem bírom sokszor nézni, és szóvá szoktam tenni, ami miatt haragszik rám négy-öt kolléga. A többi kollégám sem szól, mert féltik a munkahelyüket, így nincs bizonyítékom. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy mik a lehetőségeim. Várjam meg, hogy a főnököm mondjon fel? Mit lehet tenni, ha a felmondás indokolásában számomra elfogadhatatlant ír? Köteles vagyok ilyenkor az indokolást elfogadni?
