1. cikk / 95 Munkaadói tájékoztatási kötelezettség – két eset
2. cikk / 95 Munkaszerződés két nyelven
3. cikk / 95 Adható juttatás munkahelyi gyakorlat alapján
4. cikk / 95 Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban
32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24 óra. Általában egy hónapban 7-8 napot dolgoznak. A munkaidő általában 7:30-tól másnap 7:30-ig tart. A 24 munkaórából 8 órát éjszakai pótlékkal számolunk el, az esetleges túlóra-elszámolás legkésőbb a munkaidőkeret végén történik, és biztosítjuk a legalább 48 óra pihenőidőt is. A 24 órából a konkrét munkavégzés legfeljebb 16-18 óra, a fennmaradó részben nem csinálnak semmit, csak ott vannak az egységben. Ez így továbbra is szabályos? Lehet-e a nonstop vendéglátóegység készenléti jellegű, így napi legfeljebb 24 óra, heti legfeljebb 48 óra a munkaidő? Alkalmi munkavállalót csak naponta maximum 12 órát lehet dolgoztatni, ami lehet éjszaka is? (A 8 órán felüli részt pótlékoljuk.)
5. cikk / 95 Munkavállaló halála – kifizetés az örökösöknek
6. cikk / 95 Több műszakos munkarend értelmezése
Autóipari beszállítóként a munkáltató tevékenysége több műszakosnak minősül. A termelésben dolgozó munkavállalóinkat három műszakban (6–14 óra, 14–22 óra és 22–6 óra) foglalkoztatjuk, hétfőtől péntekig. Bár négyhavi munkaidőkeret szerepel a tájékoztatókban, de nem élünk vele. Azonban van pár olyan operátor, raktáros, karbantartó munkakörű dolgozónk, akik csak egy vagy két műszakban (délelőtt, délután), esetleg 8–16 óra között dolgoznak. Ettől függetlenül az egy műszakban beosztott, termelésben dolgozók munkaköre is több műszakos tevékenységűnek minősül-e, és így az Mt. 101. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján vasárnapra rendes munkaidő a részükre is beosztható lenne? A beosztásukból kifolyólag – szemben a három műszakban foglalkoztatott kollégáikkal – esetükben a munkanap naptári napot jelent, és nem a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli 24 órát?
7. cikk / 95 Szabadságkiadás – eltérés megállapodással a legrövidebb egybefüggő időtartamtól
8. cikk / 95 Szerződés szerinti havi jövedelem meghatározása kollektív szerződés esetén
A szerződés szerinti havi jövedelem fogalmát az Ebtv. 5/C. §-a (1) bekezdésének b) pontja határozza meg. A tb-kifizetőhelyi tájékoztató 17. oldala így szól a szerződés szerinti havi jövedelemmel kapcsolatban: "A távolléti díjnak, illetve az illetmény egy hónapra járó összegének megfelelő szerződés szerinti havi jövedelem megállapítása – az Mt. 148–152. §-ában foglalt előírásokra, továbbá a jogviszonyt szabályozó egyéb jogszabályok rendelkezéseire figyelemmel – a foglalkoztató hatáskörébe tartozik." Előfordulhat olyan eset, hogy a munkáltató rendelkezik kollektív szerződéssel, s így a távolléti díjat nem az Mt. 148–152. §-ában foglaltak szerint számolják, hanem a kollektív szerződésükben meghatározott számítási elv szerint. Ez azt jelenti, hogy a szerződés szerinti havi jövedelem esetében is a kollektív szerződésben meghatározott számítást kell használni?
9. cikk / 95 Munkaadói tájékoztatás a munkaidő-beosztásról
A munkáltatói tájékoztatóban a munkavállalót tájékoztatni kell az Mt. 46. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről. Munkavállalóink munkaszerződése azt tartalmazza, hogy a napi munkaidő 8 óra, a heti munkaidő 40 óra, illetve hogy a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a munkáltató állapítja meg. A munkavállalók az esetek döntő többségében ugyanabban az időszakban vannak beosztva. Amennyiben a munkaidőkeretre tekintettel szombati napra, illetve napi 8 óra helyett 10 óra hosszára is be szeretnénk osztani őket, a munkáltatói tájékoztatóban hogyan lehetne feltüntetni a napi munkaidő tartamát, illetve a beosztható napokat, hogy az rendes munkaidőnek minősüljön, ha a munkaidőkeret végén nem keletkezik pluszórája? Ha a hétfőtől péntekig terjedő időszakot adja meg a munkáltató a tájékoztatóban, akkor egy szombati munkaidő-beosztás rendes munkaidőnek minősülhet úgy, hogy a munkaszerződés tartalmazza a munkaidőkeret alkalmazását, valamint a tájékoztatóban egy esetleges hivatkozás az Mt. 96–100. §-ára, miszerint egyenlőtlenül is beosztható a munkaidő, az elegendő lehetne? Mindenképpen fel kell tüntetni a beosztható napokat, illetve a munkaidő kezdő és befejező időpontját a munkáltatói tájékoztatóban, vagy elég hivatkozni az Mt. 96–100. §-ára?