25 cikk rendezése:
1. cikk / 25 Munkaidőhiány kezelése rugalmas munkarendben
Kérdés:
Önkormányzati költségvetési szerv vagyunk. Intézményünknél a közalkalmazottak havi fix bért kapnak, és rugalmas munkaidőben, háromhavi munkaidőkeretben dolgoznak. A munkaidőkereten belüli munkaidő-beosztást nem a munkáltató határozza meg, hanem a dolgozók maguknak osztják be a munkaidejüket. A munkáltató csak a törzsidőt és a peremidőt írja elő. A peremidőben a dolgozók maguk dönthetnek arról, hogy milyen időbeosztásban dolgoznak. A ledolgozott munkaidőt beléptetőkártyás munkaidő-nyilvántartó rendszer rögzíti. Milyen módon kell eljárnunk abban az esetben, ha a keret végén a dolgozónak mínusza keletkezik? Levonható-e a közalkalmazott illetményéből a keret végén keletkezett mínusz óraszám? Kérheti-e a dolgozó, hogy a keletkezett mínusz óraszám a szabadsága terhére kerüljön elszámolásra, köthet-e erről megállapodást a munkáltatóval? Van-e a dolgozónak választási lehetősége, hogy melyiket szeretné kérni: vagy levonás az illetményből, vagy a mínusz óraszám elszámolása a szabadság terhére?
2. cikk / 25 Szabadság és a munkaviszony megszűnése
Kérdés: Az egyik munkavállalónk felmondott. Időarányos szabadságait kiszámoltuk, ez alapján tizenkét munkanap jár még részére. Kollektív szerződéssel rendelkező munkáltató vagyunk, amelynek alapján a munkavállaló évente tíz munkanap szabadsággal rendelkezik, amelyet kérésének megfelelően kell kiadnunk. Ez utóbbi tíz munkanapot a munkaviszony megszűnésekor időarányosan kell figyelembe venni?
3. cikk / 25 Megváltozott munkaképesség – a pótszabadság arányosítása
Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalónk 2021. augusztus 16-tól keresőképtelenség miatt 2022. május 16-ig távol van. Megváltozott munkaképességét 2021. december 15-én állapították meg, mely dokumentumot 2022. május 4-én mutatta be. Az évenkénti öt nap pótszabadság a 2021. évre vonatkozóan visszamenőleg megállapítható-e, ha igen, akkor teljesen, vagy csak a megállapítástól számítva részarányosan illeti meg? A munkaviszony megszűnése esetén az öt munkanap pótszabadság megilleti őt, vagy a megszűnés napjáig az alapszabadsághoz hasonlóan azt is arányosítani kell?
4. cikk / 25 Túlvett szabadság – a visszavonás kérdése
Kérdés: Megállapodhat-e a munkáltató és a munkavállaló szabadság visszavonással kapcsolatban egy esetleges jövőbeni munkaviszony-megszűnés esetére adott évben? A nyári leálláskor a munkáltatónak több szabadságot kell kiadni a munkavállalónak, mint amennyi időarányosan megilletné, azonban fennáll annak a veszélye, hogy ha időközben felmond a munkavállaló, akkor több szabadság került kiadásra, és azt a munkáltatónak már nincs lehetősége visszavonni. Az 1992. évi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen leírta, hogy egy munkaviszony megszűnésekor a munkabért (többletszabadság) visszavonhatja a munkáltató, de erre az Mt. nem tér ki.
5. cikk / 25 Túlvett szabadság az előző évből
Kérdés: Az előző évben túlvett szabadság levonható-e a tárgyévi szabadságból, illetve a jogviszony megszűnése esetén visszavehető-e?
6. cikk / 25 Elszámolási kérdések – kötetlen munkarendben
Kérdés: Kötetlen munkarendben dolgozó, havibéres munkavállalóinkat kötelezhetjük arra, hogy nyilvántartást vezessenek a munkaóráikról? Kötelezhetők-e arra, hogy a munkaszüneti napon is dolgozzanak? Milyen jogi lehetőségeink vannak abban az esetben, ha nem tudják igazolni a munkaszerződésük szerinti óraszám ledolgozását az adott hónapban? Kiírhatunk nekik a hiányzó időre szabadságot? Szabályos-e utazási költségtérítés elszámolása olyan munkavállalónak, aki otthonról, kötetlen munkarendben dolgozik?
7. cikk / 25 Szabadságolási tilalom bevezetése
Kérdés: A munkáltató tevékenységéből eredően, az idei évtől szeretnénk szabályzatba foglalni, hogy az év utolsó negyedévében a kollégák nem vehetnek igénybe szabadságot, csak december 24. után. Január 1. és szeptember 30. között kell kivenni a szabadság döntő részét, illetve a fennmaradó napokat az év végére adjuk ki. Van-e ennek a megoldásnak törvényi akadálya?
8. cikk / 25 Szabadság kiadása vagy megváltása határozott idejű munkaviszonyban
Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?
9. cikk / 25 Szabadság kiadása részmunkaidőben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban
Kérdés: A munkavállalót heti 24 órában, egyhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. Munkaidő-beosztása alapján hétfőn, kedden és szerdán napi 4 órát, csütörtökön napi 12 órát dolgozik, így adja ki munkaideje a heti 24 órát. Hogyan kell elszámolni a szabadságát, mennyi nap szabadságot, illetve óraszámot, távolléti díjat számoljunk neki, amennyiben csak csütörtökön vagy csak kedden van szabadságon egy héten, illetve, ha a hét minden munkanapján, hétfőtől csütörtökig szabadságon van?
10. cikk / 25 Magáncélú távollétek munkaidőben
Kérdés: Egyik telephelyünkön rendszeressé vált, hogy a kollégák elkérik magukat munkaidőben, és ekkor intézik hivatali ügyeiket, vagy a gyermekek iskolájába, óvodájába sietnek fogadóórára. Erre az időre fizetés nélküli szabadságot írunk ki nekik, de ez nem tűnik elég visszatartó erőnek. Megtilthatjuk-e ezeket az eltávozásokat, és mondhatjuk-e, hogy ezeket a teendőiket intézzék a szabadságuk alatt?
