37 cikk rendezése:
1. cikk / 37 Havibéres munkavállaló távollétének elszámolása
Kérdés: Munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott havibéres teljes munkaidős munkavállalóink a kölcsönvevőnél 12 órás munkarendben dolgoznak, 3 munkanap után 3 nap pihenőnapot kapnak. A távolléteket a beosztással megegyezően eddig 12 órában számoltuk el, azaz egy nap szabadságra 12 órára járó távolléti díjat számfejtettünk [Mt. 146. § (3) bek. a) pont, 148. §]. Mivel egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a munkavállalónak a havi alapbére jár [Mt. 156. § (1) bek. a) pont], valamint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek.], ezért a fenti esetet tekintve a következőképp számfejtettük 2024. február hónapban a munkavállaló törzsbérét. A havi alapbért a hónapban irányadó általános munkarend szerinti órák számával osztottuk (168 órával). Az adott időszak alatt teljesítendő órák számát csökkentettük a távollétek óraszámával (1 munkanap szabadság: 12 óra), így a munkavállaló 156 órára járó törzsbért kapott. Helyes-e a számításunk a leírtak alapján? Ha a munkavállaló munkanapon távol van, részére a havibér – általános munkarend szerinti munkanapok alapján – arányosított része jár. A kölcsönvevő ezzel az indokkal a távolléteket nem a beosztás szerinti 12 órával számolja el, a munkavállalóknak a napi munkaidő és általános munkarend szerinti 8 órában fizet távolléti díjat. Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, viszont a távolléteiket az általános munkarend szerint 8 órában számolja el részükre? Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, a távollétek bizonyos részét, például a szabadságokat 12 órával számolja el, míg más távolléteket, például igazolt fizetett távolléteket 8 órával számoljon el?
2. cikk / 37 Munkaszüneti napra eső pihenőnap és a beosztható munkaidő
Kérdés:
Munkaszüneti napra járó távolléti díj elszámolása kapcsán nem ért egyet a kölcsönvevő és a kölcsönbe adó. Teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók végeznek munkát 6+2-es munkarendben, órabérben kapják a munkabérüket. A kölcsönbe adó álláspontja: egyenlőtlen munkaidő-beosztás (feltételezhetően munkaidőkeret) esetén az általános munkarend szerinti munkanapra (azaz hétköznapra) eső munkaszüneti nap esetén a napi munkaidő mértéke a munkaidőkeretben beosztható munkaidőből kiesik, azt a munkáltató a keret munkaóráiba nem számíthatja be [Mt. 93. § (2)–(3) bek.], akkor sem, ha a munkáltató tevékenysége engedi a munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben történő foglalkoztatást. A havibéres munkavállalók esetében nincs tételes szabály arra vonatkozóan, hogy az általános munkarend szerinti (azaz a hétköznapra eső) munkaszüneti napra (a "fizetett ünnepre") milyen díjazást kell részükre kifizetni; szemben az óra- vagy teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalókkal, akik esetében távolléti díjat kell az ilyen napra elszámolni [Mt. 146. § (1) bek. d) pont]. A "fizetett ünnep" díjazása a munkavállalót attól függetlenül illeti meg, hogy az érintett munkaszüneti napra be volt-e osztva, dolgozott-e; alapvetően azért, mert nem is lehet beosztani más napokra sem az ilyen napra eső munkaidőt. A kölcsönvevő álláspontja: a beosztás szerinti pihenőnapra eső munkaszüneti napi távolléti díjjal kapcsolatban érdemes megkülönböztetni, hogy történik-e munkavégzés vagy sem. Annak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak, aki a pihenőnapját tölti ezen a napon, nem csökken a teljesítendő munkaideje [Mt. 146. § (1) bek. d) pont], így nem jár részére a 8 órára járó távolléti díj. A kölcsönvevő álláspontja helytálló, azaz ahol a 6+2 munkarend pihenőnapja munkaszüneti napra esik, a munkavállalót nem illeti meg távolléti díj?
3. cikk / 37 Műszakpótlékra jogosultság két műszak esetén
Kérdés: Iskolánk közoktatási intézmény, ahol 24 órás portaszolgálat működik. Az iskola profilját tekintve alapvetően nem kívánja ezt meg, csupán a terembérleti szolgáltatásunk miatt alakították így. A bérlőink hétvégén is jönnek, de este 6-nál tovább egyik sem marad. Portásaink 2 műszakban, 12 órás beosztásban dolgoznak felváltva 06:00-18:00 és 18:00-06:00 óra között, hozzávetőlegesen a havi munkanapok felében, 4 havi munkaidőkeretben. A kollégák nem fix csak nappali vagy csak éjszakai műszakra jönnek, hanem beosztás szerint jöhetnek bármelyikre. A portások munkaköre nálunk a helyben kialakult terembérleti szokás miatt rendeltetése folytán vasárnap is működő, így a vasárnapi munkavégzés rendes munkaidőben is történhet (amire nem jár vasárnapi pótlék). A műszakpótlékkal kapcsolatban a tájékoztatóban a következő mondat szerepel: "Műszakpótlékot az Mt. 141. §-a alapján akkor fizetjük, ha a munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik." Ennek ellenére minden portás, aki bármelyik nap 18:00-06:00 között volt/van szolgálatban, 30%-os műszakpótlékot kapott/kap. Az Mt. vonatkozó paragrafusa a műszakpótlékra való jogosultság alapfeltételeként rendszeresen váltakozó munkaidőkezdést határoz meg, míg a portásaink rögzített két műszakban dolgoznak, az időbeosztásuk állandó, ami tudtommal nem feltételez műszakpótlék-fizetési kötelezettséget a munkáltató részéről. Helyénvalóbbnak tartom az éjszakai pótlék fizetését a 22:00 és 06:00 óra közötti időtartamra. Kérem, hogy erősítsenek meg vagy cáfoljanak a leírtakkal kapcsolatban!
4. cikk / 37 Tanulmányi távollét számítása a munkaidőkeretben
Kérdés: Jól gondoljuk, hogy hacsak eltérően nem állapodnak meg a felek a tanulmányi szerződésben, a képzés miatti munkavégzés alóli mentesülés tartama nem vehető figyelembe a munkaidőkeret óráinak számításánál, mint teljesített munkaidő? Azaz a képzés tartama nem csökkenti az adott munkaidőkeretben beosztható órák számát (teljesítendő munkaidőt)?
5. cikk / 37 Munkaszüneti nap elszámolása munkaidőkeretben
Kérdés: A bérszámfejtő programunk a hétköznapra eső munkaszüneti napot úgy számolja el, hogy a munkaidőkeretben beosztható munkaórák számánál figyelembe veszi azt, viszont nem számol el fizetett ünnepet rá. Ezáltal ledolgozhatóvá válik ez az óraszám. Feltételezem, nem helyes ez a számítás, de mivel jár pontosan, ha az így meghatározott összes órát ledolgozza a munkavállaló?
6. cikk / 37 Naptári napon átnyúló munkanap
Kérdés: A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott (berendezések működési felügyeletét ellátó) munkavállaló megállapodás alapján hosszabb teljes munkaidőben, napi 12 órában van alkalmazva, illetőleg a beosztás szerinti napi munkaidejét 24 óra, heti munkaidejét 72 óra időtartamban állapították meg. A munkáltató megítélésünk alapján nem minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek. A munkakör készenléti jellegére való tekintettel, kettő havi munkaidőkeretben jogszerű-e a munkáltató azon munkaidő-beosztása rendes munkaidőben heti pihenőnapra, fizetett ünnepre, amikor a munkaidő 18.00 órától másnap reggel 06.00 óráig tart? Abban az esetben, ha a munkaidő kezdete hétköznapra esik, de a vége már munkaszüneti napot érint, ilyenkor melyik napot kell munkanapnak tekinteni a napi, illetőleg a heti pihenőnap vagy a pihenőidő megállapításánál, továbbá milyen pótlékok illetik meg a munkavállalót?
7. cikk / 37 Munkaviszony megszűnése munkaidőkeretben – a napok minősítése
Kérdés: A Munkaügyi Levelek 209. számában a 4090. számú kérdéssel kapcsolatban kérdezzük, hogy a járvány miatt nem ledolgozott, de kifizetett napok a visszavonás miatt visszamenőlegesen igazolt, nem fizetett napok lesznek? Vagy fizetés nélküli szabadság? A járvány idején pihenőnapként adtuk ki őket a munkaidőkereten belül. Ebben az esetben, ha valakinek ez folyamatosan akár több mint 30 nap volt, annak a folyamatos biztosítása is megszakad?
8. cikk / 37 Munkaidő-elszámolás betegszabadság esetén
Kérdés: Ledolgozott óraszámmal kapcsolatban kérném a segítségüket. Gondozóházban 8 órás takarítói munkakörben dolgozó 2019. decemberi beosztása: 1. délután, 2-5. szabadság; 6. pihenő; 7-8. délután; 9-10. pihenő; 11-13. délután; 14-15. pihenő; 16-17. délután; 18. pihenő; 19. délelőtt; 20-22. délután; 23-25. pihenő; 26-27. délután; 28-29. pihenő; 30-31. délután. Összesen ez a kötelező óraszám 160 óra. A munkavállaló azonban megbetegedett, így december 13-31-ig betegszabadságon volt. December 1-jétől 12-ig a beosztás változatlan volt. A gondozóház vezetője az elszámolólapján már 184 órát írt, így 24 óra túlórát (rendkívüli munkavégzést) állapított meg. Önök szerint ez így helyes?
9. cikk / 37 Szabadság utólagos ledolgozása – nem jogszerű
Kérdés: A szabadságot ledolgoztathatja a munkáltató? Ha elmegyek két napra szabadságra, ledolgozhatom napi 12 órában négy napon keresztül? Ez így szabályos?
10. cikk / 37 Működési rend átalakításával kapcsolatos munkaidő-szervezés
Kérdés: Cégünk a készenléti jellegű munkakörben havibérrel foglalkoztatott munkavállalóit órabéresíteni szeretné az alábbiak szerint: a jelenlegi havibérüket 174-gyel osztva megállapított órabérrel a beosztás alapján havi óraszámmal teljesített órabérrel lennének kifizetve. Hogyan tudjuk a munkaidejüket helyesen megállapítani, a szerződésüket megírni, ha a munkavállalók megválaszthatják, hogy egy hónapban mennyi munkaórát akarnak dolgozni? A cég célja, hogy se állásidőt, se túlórát ne kelljen fizetni, csak a ledolgozott órára járó alapbért. Ebben az esetben mi lesz a munkaidőkeret, hiszen egyenlőtlen a beosztásuk?
