26 cikk rendezése:
1. cikk / 26 Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – irányítóból beosztott
Kérdés: Nemrégiben egy, az átlagosnál nagyobb felelősséggel járó munkakörre alkalmaztunk egy munkavállalót teljes munkaidős határozatlan idejű munkaviszonyban. A próbaideje már lejárt, de ezt követő néhány hónapos "türelmi idő" után végül le kellett vonnunk a következtetést: sajnos nem tud sikeresen megbirkózni a munkaköri feladataival. Mivel szinte biztos, hogy nem fogadná el a munkaszerződésének más munkakörre történő módosítását, egyelőre erre még nem tennénk neki ajánlatot. Arra gondoltunk, hogy élnénk az Mt. által biztosított lehetőséggel, és a törvény adta maximális keretek között ideiglenesen "átirányítanánk" egy másik munkakörbe, hogy addig is időt nyerjünk, és átgondolhassuk, mi lenne cégünk számára a legmegfelelőbb. Jogszerű lehet-e a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás ilyen esetben, figyelemmel arra, hogy az a munkakör, amit el kellene látnia, lényegében egy beosztotti munkakör lenne ugyanannál a szervezeti egységnél, ahol eddig részben irányítói feladatokat látott el?
2. cikk / 26 Munkaidőkeret kihasználatlan órái – a bérlevonás tilalma
Kérdés: A munkáltató munkaidőkeretben több műszakos munkarendben foglalkoztatja a munkavállalókat, egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazva. A munkavállalók havibéres díjazásban részesülnek, nem magasan kvalifikált, alacsony beosztású munkakörben dolgoznak. A munkáltató a hat hónapos munkaidőkeretben a heti két pihenőnapon túl kiegyenlítő (szabad)napokat is beoszt. Figyelmetlenség vagy egyéb ok miatt a munkaidőkeret végén kiderült, hogy több munkavállaló kevesebb óraszámot dolgozott, mint a keret általános munkarend szerinti törvényi órái összesen voltak. Az így "kiesett" munkaórákra jutó összeget – az előlegnyújtásból eredő követelés alapján – az utolsó havi munkabérből levonták, több mint nyolcvanezer forintot. Amennyiben a rövidebb ledolgozott munkaidő nem a munkavállaló(k) oldalán felmerülő okból alakult (nem volt betegség vagy saját kérés alapján távol), csupán a munkaidő-beosztása volt hiányos, hibás, megállapítható-e, hogy a munkáltató méltányos mérlegelés hiányában, aránytalan sérelmet okozott? Csak munkaügyi perben vagy egyéb módon is visszakövetelhető-e a levont munkabér? Felmerülhet-e, hogy a munkáltató gyakorlata, több munkavállalót is érintve, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik?
3. cikk / 26 Áttérés több műszakos munkarendre
Kérdés: Állandó egy műszakban (8-16-ig) foglalkoztatjuk munkavállalóinkat. A karácsony előtti sok munka miatt éjszakai és délelőtti munkavégzésre is szükség lenne. Egy munkavállaló tekintetében szabályos lenne-e az alábbi munkavégzés? Vasárnap, hétfő, kedd éjszakai munkavégzés 22 órától reggel 6 óráig. Szerda pihenőnap a vasárnapi munkakezdés miatt, majd csütörtök, péntek és szombat délelőtti munkavégzés 6 órától 14 óráig.
4. cikk / 26 Többletmunkabér külföldi rendszámú gépjármű vezetéséért
Kérdés: Munkáltatóm Magyarországon bejelentett holland tulajdonú kft., ennek alkalmazottja vagyok. A cégcsoporton belül van holland és német vállalkozás is. A magyar kft. dolgozójaként felültethet-e a cégcsoporton belüli német társaság tulajdonában lévő, német bejelentett forgalmi rendszámú tehergépkocsira dolgozni a magyar munkáltatóm, a magyar kialkudott munkabérért, és ha igen, milyen feltételekkel? Ilyen esetben a magyarországi juttatásokon felül kellene-e valami pluszjuttatásban részesítenie a magyar munkáltatómnak? Ekkor nem érvényes, hogy magyar állampolgár nem vezethet külföldi forgalmi rendszámú gépkocsit?
5. cikk / 26 Munkaidő-elszámolás rövidebb teljes munkaidő esetén
Kérdés: Ha a kollektív szerződés rendelkezése a következő: "A törvényes teljes munkaidő mértéke az adott munkakör esetén beosztás szerint heti 36 óra", a munkavállaló munkaszerződés szerinti napi munkaideje pedig 7,2 óra, akkor, ha a munkavállaló órabéres, a távolléti díj számításakor az általános munkarend szerinti 8, vagy a 7,2 órát kell figyelembe venni? Amennyiben a havibéresekre vonatkozó szabály eltér, kérem, arra is szíveskedjen válaszolni!
6. cikk / 26 Elmaradt műszak elszámolása munkaidőkeretben
Kérdés: Munkaidőkeretben, ha nem osztották be az elmulasztott óraszámot, elmaradt műszakot jelent? Munkavállalóként havi munkaidőkeretben dolgozom. A kollektív szerződés rendelkezése szerint műszakpótlék csak a ténylegesen ledolgozott órák után illet meg. A munkáltató azonban a kollektív szerződésben felvállalta, hogy ha egy előre tervezett műszak elmarad, akkor a munkaidőkeret végéig másik műszakot jelöl ki. Ha nem kerül kijelölésre másik műszak, akkor az elmaradt műszakra alapbér helyett a magasabb távolléti díjjal kompenzál. Mi a helyzet akkor, ha a munkáltató eleve a munkaidőkeret óraszámánál kevesebb óraszámban tervezi meg a műszakbeosztást? A munkáltató foglalkoztatási kötelezettségéből adódóan érvényesülhet-e az Mt. 6. §-ában leírt "felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat" elv? Álláspontom szerint, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének csak részben tesz eleget, akkor ez részére felróható magatartás, és ezt úgy kell értelmezni, mintha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének teljesen eleget tenne (eredetileg tervezne műszakot a munkaidőkeret teljes ledolgozására), és ez a tervezett (kijelölt) műszak elmarad. A munkaidőkeretből nem beosztott, elmulasztott óraszámokat ezért elmaradt műszaknak kell tekinteni. Ha ez nem minősülne elmaradt műszaknak, és ezért nem kellene kifizetni a felvállalt távolléti díjat, akkor ebből a munkáltatónak előnye származna. Jól gondolom?
7. cikk / 26 Megszakítás nélküli munkarend fogalma és bevezetése
Kérdés: A megszakítás nélküli munkarendet bevezethetik-e egyoldalúan, szerződésmódosítás nélkül? Mi ez a munkarend, milyen feltételek mellett vezetheti be a munkaadó?
8. cikk / 26 Félig ledolgozott munkanap elszámolása
Kérdés: Egyik munkavállalónk a nappali műszakban, délelőtt tíz óra körül szóváltásba keveredett a műszakvezetőjével. A felettese szerint ez teljesen szokatlan volt a részéről, és feltűnt neki, hogy a munkavállaló valószínűleg ittas. A dolgozó beleegyezett a szondáztatásba, ami igazolta az alkoholos állapotot, ezért a műszakvezető azonnal hazaküldte. Erről jegyzőkönyv is készült. A munkavállalótól nem akarunk emiatt megválni, de kérdéses, hogy hogyan kell részére a bért elszámolni erre a napra. Reggel hattól dolgozott ugyan, de a munkakörében alkoholos állapotban tilos dolgozni. Ezért megtehetjük, hogy – részben büntetésből – erre a napra semmit nem számolunk?
9. cikk / 26 Elszámolás éves munkaidőkeretben
Kérdés: Társaságunknál éves munkaidőkeretet alkalmazunk. Kollektív szerződéssel rendelkezünk. Termelési ütemtervünk az év első felében megkívánja az általános havi munkarendhez képest a több munkavégzést, ezért azt szombati napokra is elrendeljük. Jelenleg az improduktív, havibéres területeken az elrendelt szombati munkavégzések áthelyezett munkanapok formájában kerülnek érvényesítésre és kifizetésre az év második felében. Produktív, órabéres területeken viszont pihenőnapokat kapnak a dolgozók az alacsonyabb terhelésű második félévben az alapórabérrel kifizetett szombati napok helyett, melyekre ekkor már nem jár juttatás. Van olyan hónap, ahol plusz öt pihenőnap is jelentkezik, s ez dolgozóinknak jelentős jövedelemcsökkenést eredményez ezen időszakban. Megfelelő-e az alkalmazott gyakorlat?
10. cikk / 26 Munkaidő és pótlékátalány szabályozása kollektív szerződésben
Kérdés: Az Mt. 143. §-a rendelkezik a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék, illetve a szabadidő elszámolásáról. A 145. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg a felek. Ez a bekezdés a rendkívüli munkavégzésre járó bérpótlékra nem vonatkozik. A kérdésem arra irányul, hogy kollektív szerződésben ettől eltérően megállapítható-e havi átalány a rendkívüli munkavégzés idejére? Például egy havibéres dolgozónál előírhatja a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződésben megállapodhatnak a felek arról, hogy havonta 200 óra egy adott munkavállaló elvárt havi munkaideje? Mit jelent pontosan a 156. § (1) bekezdésének a) pontja, miszerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár?
