6 talált cikk a továbbfoglalkoztatás , munkaviszony , adó , munkáltató , munkaidő , munkakör kifejezésre

Kérdés: Kismama munkavállaló kikölcsönzése 2016. december 31. napjával megszűnt a kölcsönvevőnél. A munkavállaló gyermekeivel GYED-en volt, majd 2024 májusában jelezte, ismét munkába szeretne állni (négyórás részmunkaidőben). A kölcsönbe adó a továbbfoglalkoztatása érdekében megfelelő munkakört keresett részére, de ez nem vezetett eredményre, a kölcsönbe adó nem tudja új kölcsönvevőhöz kikölcsönözni. A munkavállaló jelenleg csak a kölcsönbe adóval áll jogviszonyban, több mint 10 éve. Munkáltatói felmondással kerül megszüntetésre a munkavállaló jogviszonya. A felmondási idő tekintetében a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó 15 napos felmondási időt szükséges alkalmazni [Mt. 220. § (2) bek.]? Vagy, mivel a kikölcsönzés megszűnt, és jelenleg nem áll fenn kikölcsönzés munkavállaló és kölcsönvevő között, ezért az Mt. 69. §-ának (1)–(2) bekezdése rendelkezései lépnek életbe?

Kérdés: Egy gyógypedagógusként általános iskolában dolgozó munkavállaló neveléssel-oktatással lekötött munkaideje a köznevelési törvény szerint a teljes munkaidő 55-65%-a [Nkt. 62. § 6) bek.], amely heti 22-26 tanítási órát jelent. A kérdéssel érintett pedagógus a nála fennálló betegségére hivatkozva – sclerosis multiplex – kérheti-e a munkáltatót, hogy esetében a kötelező minimumot vegyék figyelembe, azaz 22 tanítási óránál többet ne határozzanak meg számára?

Kérdés: Gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon levő munkavállalónk bejelentette munkába való visszatérési szándékát. A munkavállaló gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét. Mielőtt fizetés nélküli szabadságát megkezdte volna, a munkakörében – a munkáltatónál az azonos munkakört betöltő összes többi munkavállalóval megegyezően – egyenlőtlen munkarendben alkalmazta a munkáltató. A dolgozó kérte, hogy mivel gyermeke elhelyezésével, ellátásával jelenleg nem fér össze a 12 órás foglalkoztatása, emiatt 8 órás, általános munkarendben tudna munkát végezni. Az Mt. 113. §-ának (1)–(2) bekezdése értelmében a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermeke hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható. Működési rendjére tekintettel azonban a munkáltató számára jelentős nehézségekbe ütközne annak megoldása, hogy kizárólag e munkavállaló vonatkozásában alkalmazzon általános munkarendet. Helyesen értelmezi-e a munkáltató a jogszabályt és ezzel összefüggésben a lehetőségeit ebben a helyzetben, ha az alábbiak szerint gondolkodik? A munkavállaló jelen esetben nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatáshoz, és általános munkarendben kéri a foglalkoztatását, melyhez joga van, hiszen gyermeke még csak 2 éves. A gyermek 3 éves koráig a munkáltatónak szükséges biztosítania az általános munkarendben való foglalkoztatást. Ugyanakkor a 8 óra adott munkanapra történő beosztását a munkáltató jogosult egyoldalúan meghatározni. Ekkor azonban az Mt. 6. §-ának (3) pontját is szem előtt kell tartania, mely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés elve alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Abban az esetben, ha a munkáltató munkaszervezési okból kifolyólag nem tudná biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását, állásidő-fizetési kötelezettsége állna fenn az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésével a munkáltató ebben az esetben nem tud élni, ugyanis az Mt. 66. §-ának (5)–(6) bekezdése alapján a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában a munkavállaló szokás szerinti munkavégzési helyén – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Jelen esetben ez a helyzet nem áll fenn, hiszen a munkáltatót a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló vonatkozásában továbbfoglalkoztatási kötelezettség terheli, ezért a munkavállaló távolléte idejére felvett munkavállaló munkaszerződésének módosítása vagy megszüntetése válik szükségessé.

Kérdés: Sütőipari cégünk évek óta munkaerőhiánnyal küszködik, pék munkakörbe vennénk fel pályakezdő fiatalokat. A sajtóból úgy értesültünk, hogy állami támogatásban részesülhet a munkáltató, ha hiányszakmával rendelkező pályakezdőt foglalkoztat. Mi a támogatás igénybevételének feltétele, és mi a támogatás mértéke, valamint időtartama? A munkáltatónak van-e továbbfoglalkoztatási kötelezettsége a támogatás igénybevételéhez kapcsolódóan?

Kérdés: Munkavállalónk rendkívüli felmondás után munkaügyi bírósághoz fordult, ahol a pert megnyerte. A bíróság döntése értelmében eredeti munkakörébe vissza kell helyezni, melyet időközben betöltöttek. Mi ebben az esetben a munkáltató helyes eljárása?

Kérdés: Iskolánk technikai dolgozóit a fenntartó kiszervezi. A megbeszélések már megtörténtek. Május 14-én a közalkalmazottak megkapták a tájékoztatást, amelyet 15 munkanapon belül kell visszaadni, ha elfogadják a munkakört. Szóbeli kérdésre azt a választ kapták, hogy napi munkaidejük beosztása változatlan marad. Május 23-án eljuttattak minden közalkalmazottnak egy tájékoztatót az irányadó munkarendről, a szabadságról stb., kérve, hogy ezt is május 14-i dátummal vegyék át. Ebben már az irányadó munkarend egészen más. A közalkalmazottak nem fogadták el a visszadátumozást, de addigra már leadták a nyilatkozatukat, amikorra megkapták a tájékoztatót a leendő munkahelyükről. Mikortól kezdődik a 15 napos határidő, május 14-től, vagy május 23-tól? Városunkban van helyi járat ugyan, de kerékpárral közlekednek a dolgozók. Fél óra az út kerékpárral, napi szűk 2 óra annak, aki messzebb lakik. Jól járnak a beosztással? Van joga az átvevőnek ilyen feltételeket szabni a dolgozónak?