Jogellenes munkavállalói munkaviszony-megszüntetés – a lehetséges jogkövetkezmények

Kérdés: Mi a munkavállaló általi jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye?
Részlet a válaszából: […] ...munkaviszony megszüntetésével összefüggésben – akár abban az esetben, ha a munkáltató szüntette meg a munkaviszonyát – nem adja át a munkakörét az erre előírt rendben [Mt. 84. § (4) bekezdés].Ha a munkavállaló jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt, köteles...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. május 12.

Munkaköri alkalmatlanság – felmondás vagy másik munkakör

Kérdés: 52 éves vagyok, 25 éve dolgozom folyamatos munkarendben mozdonyvezetőként. A legutóbbi időszakos orvosi vizsgálaton alkalmatlanná nyilvánítottak a munkakör további betöltésére, és a vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szakorvos javaslatot tett (írásban, amely a birtokomban van, és egy példányát a munkáltatómnak is átadtam) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemre, pszichológiai okokból. A munkáltatóm képviselője felhívott telefonon, és javaslatot tett a munkaviszonyom munkáltató általi megszüntetésére, végkielégítéssel. Ezt nem fogadtam el, hanem kértem a (forgalommal összefüggésben nem lévő) rehabilitációs munkakörbe történő áthelyezésemet. Mit tegyek, ha ezek után is el akarnak bocsátani? Ha találnak részemre megfelelő munkakört, de lényegesen kevesebb fizetéssel, akkor jár-e részemre bérkompenzáció? Megjegyzem, hogy az itt eltöltött 25 év alatt a munkámat hiba nélkül végeztem, ellenem munkáltatói eljárást soha nem kezdeményeztek.
Részlet a válaszából: […] ...munkáltató a munkaviszonyát továbbra is felmondással kívánja megszüntetni, melynek indoka a tényállás alapján nagy valószínűséggel a munkakör ellátására való alkalmatlanság, ezt megakadályozni Önnek nincs lehetősége. A felmondás ugyanis egyoldalú jognyilatkozat, mely...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. november 4.

Azonnali hatályú felmondás indokolása – hivatkozás a jogszabályhelyre

Kérdés: A munkavállalónk pénzügyi ügyintéző munkakörben dolgozik. Az informatikai rendszerünkből egyértelműen kitűnik, hogy három alkalommal egyenként 30-40 ezer forintot jogalap nélkül átutalt a munkáltató fizetési számlájáról saját magának, majd ezt később, rendszerint néhány hét múlva vissza is utalta. Összességében ugyan nem érte kár a munkáltatót, ugyanakkor kétséget kizáróan megingott benne a bizalma. Úgy döntöttünk, azonnali hatállyal megszüntetjük a munkaviszonyát, mivel a munkáltató számláján lévő pénzzel – ha időlegesen is, de – sajátjaként rendelkezett. Az azonnali hatályú felmondásra irányadó, tudomásszerzéstől számított 15 napos, az utolsó cselekmény elkövetésétől számított egyéves határidő még nem járt le. Az Mt. 78. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjára hivatkozzunk, hogy jogszerű legyen a munkaviszony megszüntetése?
Részlet a válaszából: […] ...fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bek.]. A munkavállaló az Mt. 52. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartás tanúsítására köteles. A munkavállaló által...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. augusztus 5.

Azonnali hatályú felmondás kölcsönvevőnek okozott kár esetén

Kérdés: Kölcsönbe adó vállalkozásként működünk; egyik munkavállalónkat minőség-ellenőrként kölcsönöztük ki egy céghez. A munkavállaló – a közzétett munkautasítás és a munkaköri leírás ellenére – a munkakezdést követően majdnem egy órával később ellenőrizte a gyártásra került terméket, amikor is észlelte, hogy az hibás. A gyártó gépsor leállítása után megállapították, hogy a kölcsönvevőnél jelentős kár keletkezett. Erről a kölcsönvevő cég tájékoztatott minket. A kérdésem, hogy közölhetünk-e erre hivatkozva azonnali hatályú felmondást a munkavállalóval?
Részlet a válaszából: […] A határozott és a határozatlan időtartamú munkaviszonytazonnali hatályú felmondással mind a kölcsönbeadó, mind a munkavállaló megszüntetheti.A kölcsönbeadó akkor szüntetheti meg azonnali hatályú felmondással amunkaviszonyt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból eredő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. június 27.