26 talált cikk a munkaviszony , adó , felmondás , határozatlan idejű munkaviszony , munkakör kifejezésre

Kérdés: Határozatlan idejű munkaviszonyban álló művezető munkakörben foglalkoztatott munkavállalónk személyes ügyei intézése miatt egy órával későbbi munkakezdés engedélyezését kérte, de az engedélyezett idő leteltével nem ment be a munkahelyére, és a telefonját is kikapcsolta, így felettesei nem tudták elérni sem. Aznap csak több mint 3 órás késéssel vette fel a munkát, ezáltal veszélyeztette a munkáltató által ellátandó feladatok megfelelő ellátását. Utóbb nem tudta megmagyarázni a távollétének indokát. Élhetünk-e ebben az esetben Önök szerint azonnali hatályú felmondással?

Kérdés: Határozatlan időre alkalmazott munkavállalónk a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt indított munkaügyi pert. Az elsődleges kereseti követelése a munkaviszony helyreállítására irányul annak ellenére, hogy a felmondás oka átszervezés volt, melyből következően sem az a szervezeti egység, sem az a tevékenység, amelynek keretében foglalkoztattuk, már nincs meg, illetve nem kerül ellátásra. Abban a nem várt esetben, ha a közigazgatási és munkaügyi bíróság a munkavállaló keresetének ad helyt, elrendelheti-e mindezek ellenére a munkaviszony helyreállítását? Ha ugyanis erre sor kerülne, nem tudnánk foglalkoztatni, így ismételten meg kellene szüntetnünk a munkaviszonyát.

Kérdés: Megváltozott munkaképességű munkavállalóként ("rehabos" vagyok) nehezemre esik a bejárás, szeretném megszüntetni a munkaviszonyomat. A munkáltatóm azt mondta, hogy a 30 napos felmondási időt le kell töltenem. Milyen lehetőségeim vannak? Ha szeretnék itthonról dolgozni, mi a menete ennek?

Kérdés: Az egyik munkavállalónk már harmadik éve áll az alkalmazásunkban határozatlan idejű munkaviszonyban. Néhány hete sajnálatos módon az egyik gyermeke kórházba került, majd amikor kiderült, hogy a jövőben is állandó kórházi kezelésre szorul, a munkavállaló házastársa bejött a munkahelyre, és átadta a munkavállaló felmondását. Az írásba foglalt felmondás ugyan nem tartalmazott indoklást, de a férj elmondta, hogy mivel a kisgyermek nem maradhat az édesanyja nélkül, a munkavállaló nem lesz képes ellátni a munkaköri feladatait, és azért közli ő a felmondást, mert a feleségét kiírta az orvos, ugyanis állandóan a gyermekük mellett van. A munkáltatói jogkör gyakorlója nem vette át az iratot, gondolkodási időt kért, mert nem akarta ilyen könnyen elengedni a munkavállalót. Kötelesek vagyunk-e elfogadni a munkavállaló felmondását? Ha igen, megkövetelhetjük-e, hogy letöltse a harmincnapos felmondási időt?

Kérdés: Igaz-e, hogy 62 éves kor után a munkáltató különösebb indok és végkielégítés kifizetése nélkül felmondhat a munkavállalónak?

Kérdés: A munkáltató egyik gyáregységének három üzemében a technológiához tartozó daruzási munkákat részben kölcsönzött, részben saját állományú munkavállalók végzik. A kölcsönzött állományban dolgozó munkavállalók egy része mind a három üzemben 2016. november 30-án elérte az ötéves egybefüggő kölcsönzési időt. Ebben az esetben számukra két lehetőség nyílt: a kölcsönbevevő átveszi őket saját állományába, vagy a kölcsönző vállalkozás az ötéves időtartamra tekintettel megszünteti a munkaviszonyukat. Jelen esetben egy nagyon érdekes – eddig a mi gyakorlatunkban példa nélküli – megoldás született. A hivatkozott gyáregységben már két év óta tevékenykedik egy másik vállalkozás, amely a munkáltató véleménye szerint munkáját kifogástalanul végzi. A munkáltató úgy döntött, hogy mind a három üzem területéről a kölcsönzött munkavállalókat nem veszi át saját állományába, a kölcsönzést a kölcsönbeadóval felmondja, és azt a tevékenységet, amelyet a kölcsönzött munkavállalók végeztek, mintegy "kiszervezi", eladja a külső vállalkozásnak. A kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyát a törvényben előírtak szerint 2016. november 30-án, felmondási idő és végkielégítés kifizetésével együtt megszüntették, egyben felajánlották nekik, hogy az előbb említett külső vállalkozással – amelyhez a "kiszervezés" történt – köthetnek munkaszerződést. Ebben az esetben a korábban kölcsönzött munkavállalók gyakorlatilag ugyanott dolgoznak, mint eddig, ugyanazt a munkát végzik, mint korábban. Mi lesz azokkal a munkakörökkel, amelyekben eddig mint kölcsönzött munkavállalók dolgoztak? A munkáltató hivatalos közlése szerint ezek a munkakörök betöltetlenül maradnak, amely elméletileg azt jelenti, hogy a későbbiekben bármikor felvehetnek ezekbe a munkakörökbe munkavállalókat. Az új helyzetben az következik be, hogy egymás mellett fognak dolgozni a munkáltató saját és egy külső cég munkavállalói. Olyan álláspont is felmerült, hogy a munkáltató fenti eljárása színlelt szerződést is takarhat. A kölcsönzött munkavállalóknak munkaviszonyuk megszüntetése után szabad választásuk van abban, hogy hajlandók-e a korábban említett külső vállalkozásnál dolgozni vagy máshol elhelyezkedni. A munkavállalókat nem kényszerítették. Az kétségtelen tény, hogy a kölcsönzöttek állományában a munkavállalók ugyanazon juttatásokat kapták meg, mint a munkáltató belsős munkavállalói, most viszont a külső vállalkozónál információink szerint már csak csökkentett mértékű béren kívüli juttatásban fognak részesülni. Abban az esetben, ha a munkáltató úgy döntött volna, hogy az öt év eltelte után átveszi őket, akkor a társaságcsoport kollektív szerződése – annak összes juttatásával – vonatkozna rájuk. Vélelmezhető-e a tudatosan alkalmazott színlelt szerződés esete? Követett-e el jogvitára alkalmat adó intézkedést a munkáltató, és érdemes-e a munkavállalónak jogvitát indítani?

Kérdés: A 2599. számú kérdésre adott válasszal szemben, miért értelmezik mégis úgy sokan, hogy jogellenes felmondásnak minősül, ha keresőképtelenség alatt mond fel a munkáltató a munkavállalónak, ezzel pedig a munkavállaló munkaügyi bírósághoz fordulhat? Ugyanis ha keresőképtelenség alatt mondunk fel neki, azt csak a munkavállaló hozzájárulásával vonhatjuk vissza. Vagy ez csak a munkakör megszűnésére, és nem az átszervezésre vagy gazdasági okra hivatkozva történhet meg?

Kérdés: Egyik munkavállalónk hétéves határozatlan idejű munkaviszony után felmondott cégünknél tavaly szeptemberben. Munkavállalói felmondás szabályai szerint elszámoltunk vele. Most januárban jelezte, hogy visszajönne dolgozni. Mi éppen tudnánk foglalkoztatni korábbi munkakörében, de bizonytalan ideig. Határozott idejű szerződéssel felvehetjük-e? Ha pedig mégis határozatlan idejű szerződéssel vennénk vissza, akkor van-e jelentősége, illetve kockázata egy esetleges felmondás esetén a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából, hogy ő korábban több mint hét évig dolgozott nálunk?

Kérdés: A társaságunk egyik alkalmazottja szabadságvesztés kiszabása miatt pár hónapra börtönbe vonult. Ilyen esetben az alkalmazottunk munka­viszonyát meg kell-e szüntetni, vagy elegendő csak szüneteltetni?

Kérdés: Az egyik munkavállalónk decemberben szabadul jogerős börtönbüntetésének letöltése után. A munkaviszonya azonban jelenleg is fennáll. Milyen jogcímen mondhatunk fel neki? Ha felmondással élek, az, hogy börtönben volt, lehet indok?