16 talált cikk a munkaidő-beosztás , munkavállaló , beosztás szerinti munkaidő , bérpótlék , munkakör kifejezésre

Kérdés: A munkavállaló munkaszerződése úgy szól, hogy a napi munkaidő mértéke az általános teljes napi munkaidő (8 óra), havi alapbérrel, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett. A munkaszerződés nem említi, hogy a munkakör készenléti jellegű munkakör lenne, továbbá a felek hosszabb teljes napi munkaidőben (12 óra), és így a beosztás szerinti hosszabb napi munkaidőben (24 óra) sem állapodtak meg. A gyakorlatban azonban a munkavállaló munkaideje úgy került beosztásra, hogy 24 órát dolgozott, majd 48 óra szabadidő jött, majd egy év elteltével úgy módosult ez a beosztás, hogy 24 órát dolgozott, amit 72 óra szabadidő követett. A munkabér kifizetése mégis napi 8 órának megfelelően történt, havibérként, valamint figyelembe vették az éjszakai pótlékot. A munkavállaló munkaideje tehát annak ellenére került 24 órára beosztásra, hogy a feltételei nem álltak fenn. Ebben a helyzetben a munkavállaló milyen pótlékokra lett volna jogosult, hogyan kellett volna a munkaidőt elszámolni? Egyik számítás: 24 órából 8 óra rendes munkaidő szerinti díjazás, 4 óra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék és 12 óra ügyeleti pótlék. Másik számítás: a munkaidőkeretben figyelembe veszem, hogy mennyi a teljesítendő órák száma, abból hányszor 24 órát teljesített, és a munkaidőkereten felül teljesített órákat "rendkívüli munkaidő" bérpótlékkal veszem figyelembe. Amennyiben egyik sem helyes, kérem tanácsukat, hogy milyen elszámolás szerinti igény támasztható a munkáltatóval szemben.

Kérdés: Iskolánk közoktatási intézmény, ahol 24 órás portaszolgálat működik. Az iskola profilját tekintve alapvetően nem kívánja ezt meg, csupán a terembérleti szolgáltatásunk miatt alakították így. A bérlőink hétvégén is jönnek, de este 6-nál tovább egyik sem marad. Portásaink 2 műszakban, 12 órás beosztásban dolgoznak felváltva 06:00-18:00 és 18:00-06:00 óra között, hozzávetőlegesen a havi munkanapok felében, 4 havi munkaidőkeretben. A kollégák nem fix csak nappali vagy csak éjszakai műszakra jönnek, hanem beosztás szerint jöhetnek bármelyikre. A portások munkaköre nálunk a helyben kialakult terembérleti szokás miatt rendeltetése folytán vasárnap is működő, így a vasárnapi munkavégzés rendes munkaidőben is történhet (amire nem jár vasárnapi pótlék). A műszakpótlékkal kapcsolatban a tájékoztatóban a következő mondat szerepel: "Műszakpótlékot az Mt. 141. §-a alapján akkor fizetjük, ha a munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik." Ennek ellenére minden portás, aki bármelyik nap 18:00-06:00 között volt/van szolgálatban, 30%-os műszakpótlékot kapott/kap. Az Mt. vonatkozó paragrafusa a műszakpótlékra való jogosultság alapfeltételeként rendszeresen váltakozó munkaidőkezdést határoz meg, míg a portásaink rögzített két műszakban dolgoznak, az időbeosztásuk állandó, ami tudtommal nem feltételez műszakpótlék-fizetési kötelezettséget a munkáltató részéről. Helyénvalóbbnak tartom az éjszakai pótlék fizetését a 22:00 és 06:00 óra közötti időtartamra. Kérem, hogy erősítsenek meg vagy cáfoljanak a leírtakkal kapcsolatban!

Kérdés: A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott (berendezések működési felügyeletét ellátó) munkavállaló megállapodás alapján hosszabb teljes munkaidőben, napi 12 órában van alkalmazva, illetőleg a beosztás szerinti napi munkaidejét 24 óra, heti munkaidejét 72 óra időtartamban állapították meg. A munkáltató megítélésünk alapján nem minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek. A munkakör készenléti jellegére való tekintettel, kettő havi munkaidőkeretben jogszerű-e a munkáltató azon munkaidő-beosztása rendes munkaidőben heti pihenőnapra, fizetett ünnepre, amikor a munkaidő 18.00 órától másnap reggel 06.00 óráig tart? Abban az esetben, ha a munkaidő kezdete hétköznapra esik, de a vége már munkaszüneti napot érint, ilyenkor melyik napot kell munkanapnak tekinteni a napi, illetőleg a heti pihenőnap vagy a pihenőidő megállapításánál, továbbá milyen pótlékok illetik meg a munkavállalót?

Kérdés: A munkavállaló jelenleg gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságát tölti, munkakörébe 4 órás részmunkaidőben kíván visszatérni (a gyermek jelenleg 1,5 éves). A munkáltató jelenleg egy másik munkakörben tudná teljesíteni a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó kérést, az eredeti munkakörben nem. Ez a munkavállaló végzettségének, tapasztalatának szintén megfelelő lenne. Köteles-e az ilyen tárgyú szerződésmódosításhoz hozzájárulni a munkavállaló? Ha nem járul hozzá, akkor az állásidő szabályait kell-e alkalmazni, és milyen mértékkel kell azt figyelembe venni?

Kérdés: Az Mt. szerinti nyugdíjasokra vonatkozó kedvező szabályt szeretnénk kihasználni, ezért kérdésként merült fel, hogy az oktató alkalmazható-e behívásos jogviszonyban, napi hat órát meg nem haladóan? Mi a helyzet, ha többet vagy kevesebbet teljesít havi szinten (túlóra-állásidő), illetve ha egy hónapban nincs is órája?

Kérdés: Műtét miatt hat hétig táppénzen vagyok. Ez idő alatt a munkáltatónál másik munkavállalót vettek fel a helyemre. A munkáltató köteles a munkámat visszaadni, amikor felépülök, vagy el kell fogadnom, amit felajánl?

Kérdés: Az időszakos üzemorvosi vizsgálaton az orvos az egyik munkavállalónkat alkalmatlannak minősítette. (Egyébként a kolléga nem keresőképtelen.) Próbáltunk egyeztetni vele, másik munkakört felajánlani, de erre nem nyitott, mindenáron azt akarja, hogy mondjunk fel neki, és fizessünk végkielégítést. Ez a folyamat már több hete elhúzódik, és lassan zárnunk kell a jelenléti adatait. Miként kell minősíteni az alkalmatlanság megállapításától számított időszakot, ahol munkát nem végzett? Állásidő lesz belőle?

Kérdés: Az ügyvezetőnk kiadott egy utasítást a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban, amelyben meghatározta, hogy a termelési területen kizárólag az üzemvezető vagy a termelési vezető rendelhet el túlórát. Az utasítást minden faliújságon közzétettük a gyártósorok mellett, illetve csoportos szóbeli tájékoztatót is tartottunk róla a műszakoknak, mivel korábban is sok gondunk volt a túlórákkal. Ennek ellenére több munkavállalónk is a beosztás szerinti munkaidőn túl dolgozott, a műszakvezetők kérésére, ami a hónap végével derült ki, a jelenléti ívekről, illetve azok alapján a munkavállalók elmondásából. A dolgozók szeretnék megkapni a túlóradíjat, viszont nem szeretnénk ezt kifizetni nekik, mivel tudták, hogy milyen utasítások vannak érvényben. Ki kell fizetnünk a túlóradíjat?

Kérdés: A munkáltató 2 hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, és gazdasági érdekei miatt folyamatosan, hetente 6-7 munkanapra hirdet ki beosztott munkaidőt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait alkalmazva, naponta 8, illetve 12 órára. Mindezt úgy, hogy előre tudja, az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig. A munkaidőkeret végén így a többletidőtartamot 50%-os pótlékkal fizetve szabályosnak tekinthető-e ez az eljárás? Felvetődhet-e a joggal való visszaélés esete, mivel a munkáltató láthatóan csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlékok kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket?

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.