Csoportos létszámcsökkentés – a munkavállalók kiválasztásának kérdései

Kérdés: Amennyiben a munkáltató gazdasági okokból úgy dönt, hogy jelentősebb mennyiségű munkavállalót kíván elküldeni, és ezzel a döntéssel egyértelműen beleesik a csoportos létszámcsökkentésbe, akkor az érintett munkavállalók kiválasztásánál mire kell figyelni? Arra gondolunk, hogy általános követelményeken (pl. felmondási védelmek figyelembevétele, egyenlő bánásmód követelménye) túl érdemes-e kidolgozni egyéb szempontrendszert, és ha igen, milyen logika mentén? A felmondásokba bele kell fogalmazni, hogy milyen elvek mentén jutott arra a munkáltató, hogy megszünteti a jogviszonyt? Sajnos nem arról van szó, hogy bizonyos tevékenységeket leállít a cég, egyszerűen minden szektorból el kell küldeni kollégákat, az általános létszámot kell csökkenteni, ezért vagyunk bajban az érintettek kiválasztásával.
Részlet a válaszából: […] ...általában azonban a működéssel összefüggő ok az lehet, hogy a munkáltató létszámcsökkentésről döntött, mely az adott munkavállaló munkakörét is érinti. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a csoportos létszámcsökkentésbe nem csupán a működéssel összefüggő okra...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. január 16.

Leltárfelelős helyettesítése

Kérdés: A raktári készletet egyedül kezelő raktárvezető munkavállalónk pár hónap után megbetegedett, és több hétig nem tudott dolgozni. Ez alatt az idő alatt helyettesítette az egyik beosztottja, akivel azonban nem volt leltárfelelősségi megállapodásunk, mint a raktárvezetővel. Amikor beteg kollégánk visszajött, leltárt vettünk fel, ami jelentős hiányt állapított meg, aminek nem volt ismert oka. Ezért a hiányért ki lehet felelős?
Részlet a válaszából: […] ...nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség további feltétele az is, hogy a leltárhiányért felelős munkavállaló az adott munkakörben vagy munkahelyen történő foglalkoztatáshoz írásban hozzájáruljon [Mt. 182. § (3) bek.]. A kérdés szerinti esetben ez...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. november 2.

Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
Részlet a válaszából: […] ...a munkaviszony, ha a munkáltatónál az Mt. 45. §-ának (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.