11 talált cikk a munkaidő , adó , állásidő , felmondás , munkaidő-beosztás kifejezésre

Kérdés: A munkaidőkeret lejárta előtt felmondott a munkáltató a munkavállalónak az Mt. 66. §-ának (2) bekezdése alapján. Az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének d) pontja alapján levonásra került 72 óra, olyan időszakra (2020. júniusban 9 nap), amikor a munkáltató a bérjegyzék szerint állásidőt fizetett ki a munkavállalónak. A veszélyhelyzet végén a fizetés nélküli szabadságából tért vissza a munkavállaló, így nem tudta, hogy mi a rá irányadó munkaidő-beosztás. Az állásidős napok 3. napján közölte a munkáltató a munkaidő-beosztást (utólag), amely szerint ezeket pihenőnapnak tekinti. A levonás így a munkáltató szerint jogszabályszerű. Amennyiben nem a bérjegyzéket fogadjuk el a valós elszámolásnak, hanem az e-mailes munkaidő-beosztást, akkor a visszafizetési kötelezettség terheli-e a munkavállalót, ha több pihenőnapot kapott, mint amennyi járt volna neki? Egyebekben a bérjegyzék az "erősebb", vagy az e-mailes munkaidő-beosztás?

Kérdés: Egy munkavállaló verekedés miatt azonnali hatályú felmondása elkészítését kérték a felettesei a munkaügyi csoporttól. Aláíró hiányában azonban még aznap – pénteken – nem sikerült átadni a jognyilatkozatot a munkavállaló részére. Következő héten hétfőn az érintett munkavállaló – még korábban engedélyezett szabadság miatt – nem jelent meg a munkahelyén, illetve a belépőkártyáját is letiltották, így a szabadság lejártát követően sem léphetett be a telephelyre. Az azonnali hatályú felmondást tértivevénnyel postázták a rendszerben szereplő lakcímre, melyről azonban később kiderült, hogy már nem aktuális. Telefonos egyeztetést követően az érvényes lakcímre is kiküldték a felmondást, amelyet így a munkavállaló kézhez kapott. A szabadság lejárta és a felmondás átvétele közti időtartamra köteles-e a munkáltató díjazást (állásidőt, távolléti díjat) fizetni a munkavállalónak, vagy tekintettel az azonnali hatályú felmondás okára, díjazás nélküli munkavégzés alóli mentesítést is megállapíthat?

Kérdés: Hallottunk olyan hírekről, hogy a veszélyhelyzet alatt a cégeknek nem kötelező a minimálbért sem megfizetni a munkavállalóknak. Van ennek alapja, ha egyébként teljes munkaidőre szerződtünk velük? Elbocsátható-e egy munkavállaló, mert nem vállalja a minimálbér alatti összegért a munkavégzést?

Kérdés: Amennyiben a kölcsönvevők megszüntetik a munkavállalók kikölcsönzését, arra hivatkozással, hogy a COVID-19-járvány miatt leállítják/csökkentik a termelést, akkor a kölcsönzött munkavállalónál a kikölcsönzés hiánya díjazott vagy díjazás nélküli állásidő lesz?

Kérdés: Munkaidőkeret alkalmazása esetén a kiegyenlítő napokat, vagyis a munkamentes munkanapokat (szabadnap) hóközi kilépők esetén, havibéres besorolással rendelkező munkavállalóknál ledolgozott munkaidőnek kell-e tekinteni a kifizetést illetően? Például egy munkavállaló munkaviszonya május 22-én szűnt meg. A május 1-22. közötti időszakra esik jó néhány szabadnapja. Kilépésekor a szabadnapra járó díjazás is olyan kellene legyen, mintha dolgozott volna?

Kérdés: Műtét miatt hat hétig táppénzen vagyok. Ez idő alatt a munkáltatónál másik munkavállalót vettek fel a helyemre. A munkáltató köteles a munkámat visszaadni, amikor felépülök, vagy el kell fogadnom, amit felajánl?

Kérdés: Gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon levő munkavállalónk bejelentette munkába való visszatérési szándékát. A munkavállaló gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét. Mielőtt fizetés nélküli szabadságát megkezdte volna, a munkakörében – a munkáltatónál az azonos munkakört betöltő összes többi munkavállalóval megegyezően – egyenlőtlen munkarendben alkalmazta a munkáltató. A dolgozó kérte, hogy mivel gyermeke elhelyezésével, ellátásával jelenleg nem fér össze a 12 órás foglalkoztatása, emiatt 8 órás, általános munkarendben tudna munkát végezni. Az Mt. 113. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermeke hároméves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható. Működési rendjére tekintettel azonban a munkáltató számára jelentős nehézségekbe ütközne annak megoldása, hogy kizárólag e munkavállaló vonatkozásában alkalmazzon általános munkarendet. Helyesen értelmezi-e a munkáltató a jogszabályt és ezzel összefüggésben a lehetőségeit ebben a helyzetben, ha az alábbiak szerint gondolkodik? A munkavállaló jelen esetben nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatáshoz, és általános munkarendben kéri a foglalkoztatását, melyhez joga van, hiszen gyermeke még csak 2 éves. A gyermek 3 éves koráig a munkáltatónak szükséges biztosítania az általános munkarendben való foglalkoztatást. Ugyanakkor a 8 óra adott munkanapra történő beosztását a munkáltató jogosult egyoldalúan meghatározni. Ekkor azonban az Mt. 6. §-ának (3) pontját is szem előtt kell tartania, mely szerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés elve alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Abban az esetben, ha a munkáltató munkaszervezési okból kifolyólag nem tudná biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását, állásidő-fizetési kötelezettsége állna fenn az Mt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésével a munkáltató ebben az esetben nem tud élni, ugyanis az Mt. 66. §-ának (5)-(6) bekezdése alapján a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában a munkavállaló szokás szerinti munkavégzési helyén – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Jelen esetben ez a helyzet nem áll fenn, hiszen a munkáltatót a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló vonatkozásában továbbfoglalkoztatási kötelezettség terheli, ezért a munkavállaló távolléte idejére felvett munkavállaló munkaszerződésének módosítása vagy megszüntetése válik szükségessé.

Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.

Kérdés: 6 hónapos munkaidőkeretet tervezünk bevezetni. Jól gondoljuk, hogy a 6 hónapon belül 3 hónapig folyamatosan 12 órás munkaidő-beosztást rendelhetünk el, ha majd a következő 3 hónapban azt korrigáljuk? Mi van akkor, ha a munka­vállalónk az első 3 hónapon belül elmegy, és így pluszban vannak az órái? Kötelesek vagyunk a túlórákat kifizetni?

Kérdés: Azt olvastuk a sajtóban, hogy idén nyáron bevezetik a 44 órás munkahetet. Igaz ez a hír?