7 talált cikk az adó , alapbér , ellenérték , foglalkoztatás , munkaidő-beosztás kifejezésre

Kérdés: A pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkavégzés díjazásával kapcsolatos felvetésre szeretnénk választ kapni, esetleges bírósági határozat(ok) tükrében. Az Mt. 143. §-ának (1)-(4) bekezdései rendelkeznek a díjazásról. Az Mth. 85. §-ának (14) bekezdése indokolásából kitűnik, hogy az általános szabály a pénzbeli ellenérték megfizetése. Amennyiben a felek megállapodása alapján a 100% pótlék helyett 50% pótlék és másik pihenőnap alkalmazása lenne a díjazás, akkor – számításunk szerint – igen eltérő bér illetné meg a munkavállalót. A pihenőnappal való kompenzálásról ugyanakkor sok esetben a munkaszerződés megkötésekor kell döntenie a munkavállalónak, ezt a lehetőséget ugyanis a munkáltató a munkaszerződésben köti ki. Álláspontunk szerint az ilyen munkáltatói gyakorlat joggal való visszaélést jelent, mert effektíve kizárja az elsődleges díjazást, figyelmen kívül hagyva az Mt. 1. §-ában foglalt tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályainak megállapítását.

Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 176. számában a 3505. számon megjelent cikk témakörével kapcsolatosan a következőket kérdezném. Ha a 36 havi munkaidőkeretben a munkavállaló önként vállalt túlmunka alapján a keret első 24 hónapja után plusz 800 órával rendelkezne, akkor a keret utolsó 12 hónapjában ez a 800 óra plusz "lenullázható-e" úgy, hogy a munkáltató a beoszthatónál 800 órával kevesebb órát oszt be a munkavállalónak, és ezzel a technikával a keret zárásakor mentesülne a rendkívüli munkavégzés teljes megfizetése alól? Másképpen fogalmazva, a munkavállaló által "önként vállalt túlmunka", vagyis a 150 (100) óra lehet-e (elnevezésétől eltérően) a munkaidőkeret része akkor is, ha ez a 800 óra plusz a 24. hónap után az előzetes munkaidő-beosztási szabályokra előírt határidő (96 óra) maradéktalan betartásával keletkezett? Álláspontom szerint a munkavállaló azért vállalná el "önként" a 250 (300) óra feletti munkavégzést, hogy azért megkaphassa a keret zárásakor a már kifizetett 36 havi alapbérén felül a túlmunkáért járó 100% alapbért és az 50% pótlékot, mint kereten felüli bért, és nem azért, hogy a munkáltató a 36 hónap alatt még jobban tudjon "játszadozni" a munkavállaló munkaidő-beosztásával, és a keret zárásakor esetleg nulla forint pluszbért kapjon. Álláspontom szerint a 12., illetve a 24. hónap végén a 250 (300) óra felett "önként teljesített" többletóra már semmiképpen sem lehet a munkaidőkeret része. Ezért a munkavállaló jogosultságot szerez arra, hogy a 250 (300) óra feletti túlmunka ellenértéke ne a 36. hónap végén, hanem már a 12., illetve a 24. hónap végén "túlóraként" kifizetésre kerüljön számára. A munkáltató csak az évi 250 (300) órával tudna a munkaidőkeretben szabadon "játszani".

Kérdés: Hallgatói munkaszerződéssel cégünk alkalmaz gyakornokot. A foglalkoztatása meghaladja a 6 hetet, tehát a törvény szerinti díjazásban részesítjük, mely hetente a kötelező legkisebb minimálbér 15%-a, számszerűsítve hetente 15 750 Ft. Cégünknél a bérszámfejtések havonta történnek, nem hetente, a hallgató esetében akkor minden hónapra más összeget vagyunk kötelesek számfejteni? Helyes, ha meghatározzuk a napidíját úgy, hogy a heti juttatását osztjuk 7-tel, tehát 15 750/7 = 2250? 31 napos hónapban 69 750 Ft-os (2250 x 31) díjazásban részesítenénk.

Kérdés: Közétkeztetésben dolgozom, havonta háromszor szombat-vasárnap 5 órás munkára berendelnek, hétköznap napi 8 órás munkát végzek, néha 6 napon is egymás után. A beosztástól függően hét közben 1-2 nap, havonta 1 hétvége szabad. Jár-e túlórapótlék vagy pluszszabadnap az ilyen munkavégzések után?

Kérdés: Segítségüket kérjük a munkaszüneti napra járó díjazás megállapításához. Munkavállalónk készenléti jellegű munkakörben dolgozik, személyi alapbére órabérben van meghatározva. Milyen díjazást kell fizetnünk, ha a tárgyhónapban a fizetett ünnepen rendes munkaidőben dolgozott, illetve akkor, ha nem folytatott munkavégzést az ünnepnapon? Mi a helyzet akkor, ha éppen ezen a napon kell túlóráznia a munkavállalónak?

Kérdés: A munkaszüneti napokon rendes munkaidőben dolgozó, havidíjas munkavállaló részére az Mt. 149. § (1) bekezdése alapján – havi munkabérén felül – "a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérét" is meg kell fizetni. Kérdésünk: megfelelünk-e az Mt. idézett szabályának, ha a havi munkabéren felül távolléti díjat fizetünk a munkaszüneti napi munkavégzés időtartamára? Hogyan alakul a díjazása, ha túlóráznia is kell az adott munkaszüneti napon?