Egy évnél hosszabb munkaidőkeret és az önkéntes túlmunka

Kérdés: A hároméves munkaidőkeret kapcsán kérdezzük, hogy mi az értelme az egy évnél hosszabb munkaidőkeretnek, ha a rendkívüli munkaidő mértékét évente kell figyelembe venni, és a heti munkaidőre vonatkozó maximális mértéknek is éves átlagban kell megfelelni? Ha így az elszámolás alapja végül is egy év, akkor mi az előnye, ha egy évnél hosszabb a munkaidőkeret?
Részlet a válaszából: […] ...éves mértékét akkor is a naptári évre tekintettel kell vizsgálni. A munkaidőkeret további sajátossága, hogy annak tartama alatt a heti munkaidő mértékét nem minden héten, hanem csak átlagosan kell figyelembe venni. Azaz, az általános teljes munkaidőben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. február 4.

Munkaidő-beosztás – a szabadság és a betegszabadság tekintetében

Kérdés: Mit lehet a munkaidő-beosztás alatt érteni? Ha két műszakos munkarend van (délelőtt és délután), ami hetente változik egy munkavállalót illetően (egyik héten délelőttös, azt követő héten délutános), akkor az már beosztásnak tekintendő? A munkahét 40 órás, 5 munkanap, 2 szabadnap (szombat, vasárnap), igazodva a naptári hétköznapokhoz. A fizetett szabadságra és betegszabadságra járó díjazás számításának szempontjából kérdéses.
Részlet a válaszából: […] ...annak van jelentősége, hogy a távollét idejére volt-e munkaidő-beosztása a munkavállalónak. A törvény alapján ugyanis a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. február 25.

Heti munkaidő – 44 óra?

Kérdés: Azt olvastuk a sajtóban, hogy idén nyáron bevezetik a 44 órás munkahetet. Igaz ez a hír?
Részlet a válaszából: […] ...acsoportos létszámcsökkentés keretében a munkaviszony tervezett megszüntetésérőlszóló tájékoztatást. Végül: ha a munkáltató a munkaidő mértékének felemelésérőlszóló megállapodás időtartamát túllépően foglalkoztatja hosszabb teljesmunkaidőben a dolgozókat...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. július 18.