Munkakör-felajánlás és észszerű alkalmazkodás

Kérdés: A Kúria BH 2024.16. számú döntésének értelmezésével kapcsolatban szeretném segítségüket kérni. Mivel az Mt. nem definiálja a fogyatékosságot, és más jogszabályra sem hivatkozik annak meghatározására, így pontosan mit kell figyelembe vennie a munkáltatónak az Mt. 51. §-ának (5) bekezdésében meghatározott észszerű alkalmazkodás vonatkozásában, ha a munkavállaló keresőképes, de egészségileg alkalmatlan? A pótszabadságnál meghatározott fogyatékossági támogatásban és vakok személyi járadékában részesülő személyi kört kell ebben az esetben is figyelembe venni? Pontosan miből vezethető az le, hogy a munkáltatónak munkakör-felajánlási kötelezettsége lenne a fogyatékos munkavállaló esetében az észszerű alkalmazkodás követelményének megfelelve, abban az esetben, ha munkavállaló keresőképes, de nem alkalmas az adott munkakör betöltésére? Csak a bírói gyakorlatból? Amennyiben megváltozott munkaképességű és például fogyatékossági támogatásban is részesülő munkavállaló esetében előáll az az állapot, hogy keresőképes, de foglalkozás-egészségügyi szempontból a (segédmunkás) munkakörének betöltésére alkalmatlan, és nincs a munkáltatónál olyan munkakör, amely számára ennél egyszerűbb/könnyebb feladatokat foglalna magában, akkor ez már eredményezheti azt, hogy Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség nem terheli a munkáltatót?
Részlet a válaszából: […] ...nem irányadó akkor, amikor a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást - a munkajogi alapelvekre figyelembevételével - megfelelően módosítani [Mt. 51. § (3) bek.].A fentiekből következik...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Rehabilitált munkavállaló jogai

Kérdés: Rehabilitált dolgozóként milyen jogok illetnek meg a munkahelyen?
Részlet a válaszából: […] ...értelmében a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, illetve a munkaidő-beosztást megfelelően módosítani. Ennek során az Mt. 6. §-ában foglalt általános magatartási követelményeire – az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. április 16.

Foglalkoztatás rehabilitációs járulék mellett

Kérdés: Rehabilitációs nyugdíjas vagyok. Négyórás részmunkaidőben sikerült elhelyezkednem, 61 000 Ft a bruttó fizetésem, 59 éves vagyok, egyedülálló. A férjem két éve meghalt, a gyerekeim nagyok. Mennyi fizetést fogok kézbe kapni, jár-e étkezési utalvány, és mennyi szabadság illet meg?
Részlet a válaszából: […] ...át meghaladná a havi 166 500 Ft-ot (a minimálbér másfélszeresét), az Mmtv. 10. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján. Ekkortól a munkaidő mértékének nem lesz jelentősége.Ami a munkabért terhelő közterheket illeti: 2016-tól 15%-ra csökkent a személyi jövedelemadó...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. május 23.

Egészségkárosító kockázatok közötti munka – pótlék és pótszabadság az egészségügyben

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.
Részlet a válaszából: […] Ha a kórház költségvetésből működő intézmény, akkor az Mt. szabályai mellett a Kjt. szabályait is alkalmazni kell, mivel az ott dolgozók közalkalmazotti jogviszonyban állnak. Az Mt.-nek ehhez nem kell "kitérnie a Kjt.-re", hiszen a két törvény viszonya éppen...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. szeptember 1.