Munkaidő mértékének csökkentése munkaszerződés-módosítással

Kérdés: Egy heti 30 órában foglalkoztatott munkavállaló szerződésben előírt munkaidejét heti 20 órára szeretnénk csökkenteni. Ezt az teszi indokolttá, hogy a gyógyszertár gazdasági helyzete lényegesen romlott, kiadásaink nőnek, a bevételünk pedig folyamatosan csökken, tehát csak így tudnánk foglalkoztatni gazdaságosan a személyzetet. A munkaszerződés módosításával a munkaidő csökkentését a munkáltató egyoldalúan megteheti-e?
Részlet a válaszából: […] ...[Mt. 45. § (1) bek.]. Az Mt. szerint a munkaviszony – a munkaszerződés eltérő kikötése hiányában – általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre [Mt. 45. § (4) bek.]. Mivel esetünkben eleve harmincórás részmunkaidőben került...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. november 28.

Munkaviszony megszüntetése a munkaidő-beosztás átszervezése miatt

Kérdés: 11 éve dolgozom a munkáltatónál, három műszakban, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban. Ebből kilenc éve folyamatosan csak éjszakára járok. Most átszervezés van, megszűnik az éjszakai műszak, és akinek éjszakás szerződése van, annak felajánlották, hogy ha nem vállalja a nappalt, akkor közös megegyezéssel és végkielégítéssel elmehet. Nekem azt mondták, hogy ez rám nem vonatkozik, mert nem olyan szerződésem van, az én osztályomon nem használnak "csak éjszakás" szerződést. Akkor hogy járhattam csak éjszakára? Emiatt essek el a végkielégítéstől? Ebben az esetben mit tehetek?
Részlet a válaszából: […] ...törvény szerint a munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg [Mt. 96. § (1) bek.]. E jogával élve egyebek mellett azt is meghatározhatja, hogy a munkavállaló melyik műszakba járva teljesítse munkavégzési kötelezettségét. Annak sincs akadálya, hogy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. július 11.

Munkaidő és munkába járás

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?
Részlet a válaszából: […] ...onnan utaztak haza otthonukba. A munkáltató az átszervezés előtt, és azt követően is csak az ügyfelek közötti utazási időt tekintette munkaidőnek, az otthonukból az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől az otthonukba történő utazások időtartamát nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. november 23.

Szokásosan telephelyen kívül dolgozó munkavállalók munkába járása

Kérdés: Munkavállalóink szerelőmunkát végeznek, rendszeresen kijárnak az ügyfelekhez, és a területi központba csak akkor jönnek be, ha adminisztrációs feladatokat kell ellátniuk, vagy eszközöket kell felvenniük, leadniuk. Munkaszerződésükben munkavégzési helyként az a régió van megjelölve, amelyen belül az ügyfeleket fel kell keresniük. Ebből következően a napjaik jelentős részében közvetlenül otthonukból utaznak ki a felkeresendő ügyfelekhez, és a nap utolsó ügyfelétől közvetlenül utaznak haza. A felkeresendő ügyfelek listáját előzetesen a területi központból kapják meg. Jól gondolom, hogy esetükben az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől történő utazás az Mt. szabályai szerint nem minősül munkaidőnek?
Részlet a válaszából: […] ...esetben az otthonukból az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől az otthonukba – történő utazás tartama valóban nem minősül munkaidőnek [Mt. 86. § (3) bek. b) pont].A rendszeresen változó helyen dolgozó munkavállalókra vonatkozóan ugyanakkor az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. november 2.