Fizetett ünnep elszámolása igazolatlan távollét esetén

Kérdés: Egyik munkavállalónk április 27-től az azonnali hatályú felmondás közléséig, május 11-ig igazolatlanul volt távol, 5/2-es munkarendben. Ezen időtartamban minden naptári napot igazolatlan távollétként kell kezelni a bérprogramban, tehát a május 1-jei fizetett ünnepet és a hétvégi pihenőnapokat is? Vagy az igazolatlan távollét csak a beosztás szerinti munkanapokra vonatkozhat egy folyamatos időszakban, és a fizetett ünnepre járó díjazás is megilletné a dolgozót?
Részlet a válaszából: […] ...a munkavállaló ilyenkor nem jogosult a "fizetett ünnepre", miként a beosztása alapján a távolléte miatt kiesett munkaidőre járó munkabérre sem.(Kéziratzárás: 2023. 06....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 27.

Hazaküldött egészségügyi dolgozó díjazása

Kérdés: Milyen bérezés jár azoknak a 65 év feletti kórházi dolgozóknak, akiknek a veszélyhelyzet idején, az emberi erőforrások minisztere által kiadott utasítás alapján, nem tudják biztosítani átszervezéssel, hogy ne találkozzanak betegekkel, és ezért hazaküldik őket?
Részlet a válaszából: […] A kérdés alapjául szolgáló dokumentum nem normatív hatályú EMMI-utasítás, hanem csak egy levél, amelyben a miniszter javaslatokat fogalmazott meg az egészségügyi szolgáltatóknak a munkavégzés átszervezésére vonatkozóan. A normatív hatályú döntéseket a munkaviszonyon...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. április 14.

Keresőképtelenség – a foglalkoztatási kötelezettség hiánya

Kérdés: Munkavállalónkról kiderült az orvosi alkalmassági vélemény alapján, hogy nem alkalmas arra, hogy a munkakörében foglalkoztassuk tovább. Ezt ő sem vitatta, egyben kérte, hogy az egészségi állapotának megfelelő más munkakörben foglalkoztassuk. Mivel üres állás nem áll rendelkezésre (bár mindent megpróbáltunk ennek érdekében), közös megegyezéssel javasoltuk megszüntetni a munkaviszonyt, de ezt elutasította. Azóta a munkahelyén nem jelent meg, holott ezt nem engedélyeztük a részére. Megítélésünk szerint mindezek alapján a részünkről nem áll fenn a foglalkoztatási kötelezettség, és nem kell számára állásidőre járó díjazást sem fizetnünk. Helyesen járunk-e el ez esetben?
Részlet a válaszából: […] ...munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni [Mt. 42. § (2) bek. b) pont]. A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) –...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. október 14.

Havidíjas munkavállaló munkabére munkaszüneti napi keresőképtelenség esetén

Kérdés: Hogyan kell kiszámolni a havidíjas munkavállaló munkabérét, ha a hónapban van olyan munkaszüneti nap, amikor keresőképtelen? Tegyük fel, hogy 2018. május 16-22. közt betegszabadságon volt a dolgozó. Alapbére 230 000 Ft/hó. Május hónapban 21 ledolgozandó nap, és két hétköznapra eső munkaszüneti nap volt. Ezek közül az egyik május 21-e pünkösdhétfő, ami beleesik a keresőképtelen napokba. Milyen logika mentén kell kiszámolni a bért?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló rendes munkaideje egyenlőtlen munkaidő-beosztás hiányában az általános munkarend szerinti munkanapokra osztható be (azaz hétfőtől péntekig), minden napra egyenlő mértékben [Mt. 97. § (2) bek.]. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás (pl. munkaidőkeret alkalmazása)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

"Fizetett ünnepre" járó díjazás és a keresőképtelenség

Kérdés: Ha egy munkaszüneti nap (május 1.) hétfőre esik, és a következő munkanaptól (május 4-től) a munkavállaló táppénzes állományban van, jár-e neki munkabér az ünnepnapra (május 1-jére)?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól a keresőképtelenség időtartamára [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. Ez – a betegszabadság idejét leszámítva – fizetés nélküli távollétet jelent, amelyre a munkavállaló táppénzre lehet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. december 11.

Utazó munkavállalók munkaideje

Kérdés: A munkáltató az OEP-pel szerződésben levő gazdasági társaság, amely keretében betegszállítói tevékenységet végez: időpontra beszállítja a betegeket a gyógyintézetbe, átadja a szakrendelőnek, és várakozik, majd több óra múlva a betegeket visszaszállítja lakóhelyükre. A gépjárművezetők B kategóriás jogosítvány és PAV I és PAV II-es vizsgával rendelkeznek. A gépkocsik GPS nyomkövetős rendszere alapján objektíve megállapíthatók a vezetési és a várakozási időszakok. A napi munkaidő elszámolásakor jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a várakozási időszakokat rendelkezésre állási időnek minősíti (a Kktv. 18/A. §-a, az utazó munkavállalók munkaideje fejezete alapján), azaz nem munkaidőnek, és erre 40%-os díjat számol el? Vagy alkalmazhatja a munkáltató az osztott napi munkaidőt is, amikor a gépkocsivezető hazamegy, és szabadon rendelkezik az idejével, majd visszamegy a betegekért, felveszi és hazaszállítja őket? Alkalmazhatja-e a munkáltató a rendelkezésre állást a teljes munkaidőre alkalmazott betegkísérő esetében is? A betegkísérő kora reggel beszáll a gépkocsiba, és a gyógyintézménybe érkezésig rendelkezésre állási időt számolunk el, tehát az ő napi munkaideje a gyógyintézménybe érkezéskor kezdődik, majd a betegek visszaszállításától ismét rendelkezésre állási időt teljesít, amikor is csak ül az autóban, egészen a telephelyre beállás időpontjáig, azzal a kitétellel, hogy reggel és a délutáni időszakra 1-1 órát munkaidőnek számol el a munkáltató a betegek be- és kiszállása segítésére, bekísérésére fordított időszakra.
Részlet a válaszából: […] ...utolsó kiszállás is megtörtént. A köztes idő – ideértve az utazással töltött időt is – így munkaidőnek minősül, amelyre a teljes munkabére megilleti (Mt. 86....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. december 14.

Részmunkaidőben tovább dolgozó szabadságára járó távolléti díj

Kérdés: A kismama a szülés előtt 8 órás munkaviszonyban dolgozott. Amikor letelik a TGYÁS, GYED ideje, visszamenne dolgozni a munkahelyé­re, de csak 6 órában. Először kivenné a felgyülemlett szabadságait. Az Mt.-ben nem találok olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy a munkáltatónak több távolléti díjat (8 óra/nap) kellene fizetnie a szabadság idejére, mint amennyi járna a munkavállalónak (6 óra/nap). Jól gondolom, hogy ilyenkor a szabadság idejére nem kell figyelembe venni azt, hogy korábban 8 órás volt? Azaz csak a következő bért kell kapnia, ha minimálbéres: 6 x 584 Ft = 3504 Ft/munkanap, mivel jelenleg a munkaideje napi 6 óra, és 6 óra munkavégzés alól mentesül a szabadság ideje alatt.
Részlet a válaszából: […] ...hogy mivel a visszatérő szülő esetén az irányadó időszakban (a megelőző hat hónapban) a fizetés nélküli szabadság miatt munkabér-kifizetés nem történt, ilyenkor valóban csak az alapbért kell figyelembe venni a távolléti díj számításánál [Mt. 152....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 3.